Napi rutin

Nos, azzá nem vállhat a mai, de mindenesetre kibírható volt. Vagyis, rosszabbra számítottam. A vitafórumon a vártnál hamarabb és pozitívabb fogadtatással szerepeltem, igaz ugyan hogy a még csak fejben alakuló munkanyag jelentős változásokon ment keresztül alig negyed óra alatt, mégis úgy érzem ez a dolog hasznára van. A három - négy tanár, akik benn voltak, egymás szavába vágva próbálták megosztani velem a véleményük. Tetszett. Mondjuk provokatív témaválasztás, az tény.

A Poronty egyre nagyobb. Most tizenhat hónapos és tündéri ahoigy vigyorog. Kollegína meg agyon babusgatja. Ődolga, hiszen az ő fia. Egész rövid idő alatt egy elég használható foglalkozástervet dobtunk össze a holnapi önképzésre.

Megvan Nárcisz zenéje. Nem, Nárcisz nem egy újabb ismerősöm, hanem egy darab, amit rövidesen játszunk, és én kezelem benne a muzsikákat. Elkértem a CD-t, hogy megismerkedjem a zenékkel.

Beugrottam a Fodrászomhoz, aki mert elfelejtette, hogy lóg nekem egy waxszal. Nekem adta a sajátját. Majd pénteken cserélünk, állítólag.

Kedvessel vacsia a harmadik helyen. Merthogy kettőről beszélgettünk és végül beültünk a harmadikba. Ő gyümölcslevest, én csirkemellet fokhagymásan gyömbéresen. Fini volt. Sétáltunk, annyira jó idő volt. Leültünk fönn a régi káptalani negyedben és hosszan beszélgettünk.

Most meg lefeküszöm.