Pest megér egy estet...

Kedvessel kirándultam a hétvégén. Nagyon jó volt. Péntek reggel még tartottunk egy drámaórát a Toldiból hárman a Szivárványban. azt hiszem elég jól sikerült, a gyerekek élvezték.

Aztán villámgyorsan ki a vasútállomásra, majd fel a vonatra. Kedves egy hadseregnek elegendő ruhát hozott alig több mint két napra. A vonaton állítólag Gyógytornász is velünk utazott, ám kávés, beszélgetős, büfékocsizós meghívásunkat visszautasította. Sms-ében említett valami két szép fiút, talán miattuk? Szóval végül nem futottunk össze vele.
Az eredeti tervek szerint színház, állatkert, kiállítás, buli és egy baráti találkozó volt a programban. Ez a saját tunyaságunknak, és ésszerű belátásunknak hatására hamar elenyészett. Ehelyett:

Pénteken megérkezve elmentünk a nagypapához, ahol lecserélték a bejárati ajtót, s rajta a zárat is, elsőre az is kérdésesnek tűnt, hogy egyáltalán a lépcsőházba bejutunk e. Szerencsére Kedves unokahúga még ott volt, s beengedett bennünket. Este csaptunk egy remek plázajáróst. Nem, nem vettünk semmit. Csak legeltettük a szemünket, egy bazinagy játékboltban majdnem fél órát ökörködtünk. Megéhezve átmentünk az OK Italiaba, ami annyira tele volt, hogy már az ajtóban álltak sorba szabad asztalért. No igen, rendben van, amit főznek ottan. Egy éve tavasszal kipróbáltam, és bejött, most mi nem mentünk be. Bevásárlás, az egyik közértben, a sokak által csak Budapest legnagyobb buzibárjának titulált izé alagsorában. A bejáratnál a center előtt egy nő feküdt a kövön összerogyva, egy csoport férfi annyira sakkozott, hogy észre sem vették. A központ egyik biztonsági emberének szóltam, hogy ugyan már amott fekszik egy asszony, és talán ki lehetne hívni a mentőt, vagy valami, ha már az a helyes kis fekete a mellére van biggyesztve, és viccmesélésre olyan jó. Mire az őr, kedvesnek nem mondható fölényes stílusban közölte, "nem a mi hatáskörünk". Megfagyott bennem a szusz, erre csak annyit tudtam felelni, hogy "ezt én mélységesen megértem". Kedves is lassan ocsúdott a döbbentes magatartás hatása alól. Csak annyit mondott, ilyenkor legszívesebben letagadnám, hogy ember vagyok, én is ezt tettem volna. Mire visszafelé jöttünk, már ott volt a mentő, az asszony ült, talán beszélt is, de a kedvemet még ez sem vidította fel. Jócskán este volt mire hazaértünk, sa színházat emiatt inkább kihúztuk a listánkról.

Szombaton a Fővárosi Állat- és Növénykertbe mentünk sétálni egy nagyot Balázzsal és az ő kedvesével. Majd öt órát töltöttünk el az állatkertben. Tökéletes volt az idő, az állatok aranyosak, az új pálmaház gyönyörű. A majomház egyik részében a kis selyemmajmok szabadon rohangásznak ágról ágra az ember feje felett. A legjobban a vidrák tetszettek, akik a vízben rajcsúroztak, és utána szárítkoztak a napon egy kupacban.
Késő délután a Vivicitával egy időben mentünk át a Mófarguruba négyesben Bercike hátán (Bercike egy autó...). Ide befértünk s ettünk finomakat. Beszélgettünk, s este lett mire kijöttünk fával díszített étkuckóból. Kedvessel haza, mármint a nagypapa lakásába. Megasztárt néztünk, és sirattuk Bíborka kiestét.

Vasárnap mindketten külön külön haza. Mert éltünk állampolgári jogunkkal, s nem csak mi, ezért abban a két körzetben, ahol mi szavaztunk nem is lesz több forduló.

Tegnap jöttem vissza Pécsre. Majd az egész napot együtt töltöttük, ettünk, sétáltunk és szereztem Narniás plakátot, ami mostanra már a falamon díszeleg. :o)