Beköszönés helyett

Ímé, olvashatjátok az õsöreg fehértörzsû bükk, Phagos, elmélkedéseit az nagy világról. Ez a fa rendkívüli és különleges. Életének epizódjait eddig könyvbe írta, de rájõvén, hogy a papír biza testvéreibõl lesz, digitális formára váltott. A gépelést végzõ innentõl átadja kezét és elsõ személyét a Fának...

A hétvégi pihentetõ és egyben fagyasztó túrát kiheverve tegnap elsántikáltam egy nagy bevásárlóba (még nem egyeztünk meg a reklám felület díjáról, s így a nevet nem közölhetem). Hogy kedvesemnek alufóliába bugyolált csirke-csodát készíthessek. Megvettem a bort 198 forintért. Kedvesem, a borbíra, mélyen a kosár aljába lökte, nehogy valami kollega azt észrevevén, õt kiröhöghesse. Meg számos egyebet is vettünk, többek között két szép csirkemell filét, együttesen 28 dekányit.
Hazabandukoltunk a sötétedõ estben. S odahaza serényen rendbeszedtük a konyhát, s a lakást. Én mosogattam, s a borbíra kiseperte a szobát, meg néhány beköltözött hangyát.
Majd alufóliát téptem, jó hosszú csíkot, kicsit megöntöttem olíva olajjal a duplán hajtott fólia egyik felét, ráfektettem a két megmosott, sózott, borsozott és rozmaringozott csirkemellet. Majd citromkarikákat fektettem a húsokra, és pár gerezd fokhagymát ejtettem még rá. Ráhajtva a fólia másik felét, felhajtva széleit kis batyut képeztem. Mielõtt bezártam volna még egy jó korty fehérbort is loccsantottam bele. Aztán tepsi. Gázsütõbe be, 8-as fokozaton húsz perc múlva az asztalon gõzölgött a mennyei csirke.
Rizst pirítottam némi vereshagymás olíván, s úgy fõztem meg, mielõtt kész lett volna tojást ütöttem rá és kész is volt a szaftos köret...
A kedvest kéne hallanotok, õ úgy nyammogta, hogy öröm volt véle enni. :o)

Ennyit a receptrõl. Utána a nagyágyon elnyúlva szuszogtunk szép csendben.

Ez történt tegnap, mit említeni érdemesebb.