holnap

Holnap záróvizsgázom. Ha valakinek épp van szabadideje, tíztől szorítson már értem. De tkp kilenctől is teheti, mert akkor fodrásznál leszek, és ugye a haj is számít a megjelenésben.

Fejlesztik a freeblogot!

Remek ötlet, gondolhatnánk. Elvégre megérdemlik a felhasználók, hogy jobb kezelhetőséget, nagyobb tárhelyet, és általában véve nyerjenek. Magyar módra ez nem egészen ezt jelenti. A legtöbb blogos ismerős vajúdik szenved. Én meg az oldalaik megnyitásával. Srácok, ez rettenetes. Mélyen együttérzek mindannyiótokkal. Kitartás!

Beköszönés helyett

Ímé, olvashatjátok az õsöreg fehértörzsû bükk, Phagos, elmélkedéseit az nagy világról. Ez a fa rendkívüli és különleges. Életének epizódjait eddig könyvbe írta, de rájõvén, hogy a papír biza testvéreibõl lesz, digitális formára váltott. A gépelést végzõ innentõl átadja kezét és elsõ személyét a Fának...

A hétvégi pihentetõ és egyben fagyasztó túrát kiheverve tegnap elsántikáltam egy nagy bevásárlóba (még nem egyeztünk meg a reklám felület díjáról, s így a nevet nem közölhetem). Hogy kedvesemnek alufóliába bugyolált csirke-csodát készíthessek. Megvettem a bort 198 forintért. Kedvesem, a borbíra, mélyen a kosár aljába lökte, nehogy valami kollega azt észrevevén, õt kiröhöghesse. Meg számos egyebet is vettünk, többek között két szép csirkemell filét, együttesen 28 dekányit.
Hazabandukoltunk a sötétedõ estben. S odahaza serényen rendbeszedtük a konyhát, s a lakást. Én mosogattam, s a borbíra kiseperte a szobát, meg néhány beköltözött hangyát.
Majd alufóliát téptem, jó hosszú csíkot, kicsit megöntöttem olíva olajjal a duplán hajtott fólia egyik felét, ráfektettem a két megmosott, sózott, borsozott és rozmaringozott csirkemellet. Majd citromkarikákat fektettem a húsokra, és pár gerezd fokhagymát ejtettem még rá. Ráhajtva a fólia másik felét, felhajtva széleit kis batyut képeztem. Mielõtt bezártam volna még egy jó korty fehérbort is loccsantottam bele. Aztán tepsi. Gázsütõbe be, 8-as fokozaton húsz perc múlva az asztalon gõzölgött a mennyei csirke.
Rizst pirítottam némi vereshagymás olíván, s úgy fõztem meg, mielõtt kész lett volna tojást ütöttem rá és kész is volt a szaftos köret...
A kedvest kéne hallanotok, õ úgy nyammogta, hogy öröm volt véle enni. :o)

Ennyit a receptrõl. Utána a nagyágyon elnyúlva szuszogtunk szép csendben.

Ez történt tegnap, mit említeni érdemesebb.