Fejlesztik a freeblogot!

Remek ötlet, gondolhatnánk. Elvégre megérdemlik a felhasználók, hogy jobb kezelhetőséget, nagyobb tárhelyet, és általában véve nyerjenek. Magyar módra ez nem egészen ezt jelenti. A legtöbb blogos ismerős vajúdik szenved. Én meg az oldalaik megnyitásával. Srácok, ez rettenetes. Mélyen együttérzek mindannyiótokkal. Kitartás!

TÖTTÖRÖ

Hugi most vizsgázik. Én meg dolgozom, kérem. Végre. No, nem továbbra sem a beadandóimon, ehh... viszont két páylázathoz is összeállítottam némi kreatív anyagot. jeee!

Aztán lassan összekaparom magam a mocsokból, lefürdök és nakivágok a napsütős, szeles nagyvilágnak, akarom mondani a városnak. Anyám ajánlott egy szép bodzabokrot, hogy fotózzam le. Az ajálatában szerintem az volt, hogy ő aztat szeretné. Márhogy a fotót, hátha kirakhatja az iroda falára, mint a lila agácit. Egye kutya megcsiunálom, sőt! valahonnan még Shakespeare kötetet is szerzek, mert, szerintem, kedden abból tartunk órát. Csak Kollegínának kéne szólni. :o)

Szóval ez van ma. Ja, és kiírtok mindekit aki szerint az élőholtak nem jó fejek! :o) muhhahhha

Eltűn-őd-tem

Akartam írni valami frappánsat, arról, hogy vajon, ha az ember nem ír, olvassák-e, és hogy milyen hatást kelthet a távolmaradásom. De erről ti tudnátok írni, nem én.

Kedvessel egyre összeszokottabban éldegélünk, és a szoros együttlét sokkal több súrlódást teremt kettőnk közt. De remekül meg tudunk beszélni mindent. A minden alatt azt értem amit ez a szó tényleg jelent. Bármi jó vagy rossz történik, mindig van rá idő és szó. És ez nagyon jó, folyamatosan kapok visszajelzést arról, hogy mi tetszett vagy mi nem (ételtóől az ágyig bármiről). Ez olyan dolog, ami az összes eddigi kapcsolatomból hiányzott, vagy én voltam kicsi csíra és képtelen a dolgok kimondására, vagy a párjaim, vagy a legrosszabb kezdeti próbálkozások esetében mindketten.
Pedig ahogy a mesefőcímdal mondja "egy kis tréfa meg nem árthat / s néhány dolgot helyre rak." És valóban, két ilyen túlgondolkodásra hajlamos emberke, mint mi, nagyon jól tesszük, ha megbeszélünk mindent, és nem kikombináljuk. :o)

A jegyeim fele megvan a másik felén meg nem dolgozom... Ehh...

Június 8-án záróvizsga, utána valamikor tanári képesítővizsga. Ezutóbbiból még a tételcímeket sem tudom, viszont az előbbihez van egy négyes, meg egy hármas bírálatom. Majd elválik, ahogy a sz@r a májtól. Szorítsatok. Alkalom adtán.

A régi jó villanykörte-probléma, most ezúttal csillagjegyekre!

- Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?!

- Hány BIKA kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy elég, csak győzd meg, hogy a régi, kiégett körte értéktelen, és ki
kellene dobni!

- Hány IKREK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és összehajtogatja a vasalt ruhát,
a másik kicseréli a körtét, és elkészíti a vacsorát.

- Hány RÁK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy, de csak akkor, ha nem tudja újra éleszteni a régit.

- Hány OROSZLÁN kell egy villanykorte kicseréléséhez?
- 30. Egy, hogy kicserélje, és 29, hogy ezt megtapsolja.

- Hány SZŰZ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Nagyjából 1.000.000 , - egymilliómodnyi hibalehetőséggel.

- Hány MÉRLEG kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Hát . . . egy . . . vagyis . . . kettő . .. . azaz, inkább mégis egy . . .
vagy. . . talán mégis inkább kettő .. . ez így jó lesz válasznak?
Egyáltalán, muszáj kicserélni azt a villanykörtét?

- Hány SKORPIÓ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- SEHÁNY! A sötétség jó lesz!

- Hány NYILAS kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Süt a nap, gyerek még az idő, előttünk még az egész élet,
te pedig odabent egy ostoba kiégett villanykörtén rágódsz??

- Hány BAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- A válasz bizonytalan. Nincs elég információ megadva.
Milyen magas a plafon? Milyen nagy a villanykörte?
A legjobb lenne odamenni, és felügyelni az egész műveletet!

- Hány VÍZÖNTŐ kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Egy se, de ha 10 vízöntő összejön, megszervezi a villanykörte-
konferenciát, és feltalál egy új, forradalmi, ön-kicserélő fajtát!

- Hány HALAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Villanykörte??? Miféle villanykörte???

BAROMIRA KIBORULTAM!!!

ahyog azt Rocco a nickelodeon wallabija mondaná. Ehhh - teszem hozzá én.

Kétlak

Továbbra is tart az együttlakós internettelen élet. Ezért aztán nem is sűrűn jegyzek be.

Vasárnap otthon voltam, anyukám, a jeleket meglátva füstbe menesztette a tervet, ám, azért legalább a vasárnapi ebédig úgy csinált, mintha nem sejtené, hogy otthon leszek. Azt nem gondolta, hogy három fogásos ebéddel várom, szóval azért meglepődött. Narancsos csokihabot csináltam desszertnek, pont olyat, mint Bambika egy hete. Előtte volt ropogós csirkeszárny, meg csilis mézes mártogatós, salátával. Továbbá csináltam egy kis távolkeleti csípős-savanyú pulykaragut. Nagymami, akinél az egész szülinapos köszöntős volt egy tavaszi ragulevessel toldotta meg. Meg sütött túrós lepényt is, ami mennyei volt. Tényleg, az egész rendben ment. Anyám örült, apám örült, nagymami is, szóval elégedetten dőltem hátra.

Tegnap visszajöttem a dolgos hétköznapokba. Ma Komló, meg Bernarda próba. Szóval a só csak megy tovább.

Cseppek

A zuhany alatt álltam most jó sokáig, örültem, hogy a forró viz zubog a nyakamba, hátamra. Bambika fürödik, otthon, Bikklakban nincs kád csak zuhanytálca, hát ennek a pancsikolós élvezetnek én nem élek, nem minta nem szeretném, de ha nincs akkor nincs. Ellenben a zuhany felüdítő és tisztító ereje kétség kívül élvezetes is.
Leültem a tálcára és hagytam, hogy forró esőként öleljen körbe a víz. Ahogy a cseppek sűrűjében levegőt vettem, egyszerre megjelent előttem egy régi érzés. Facsemete koromban sok-sok éve Baján egy táborban voltam versmondásilag.Sok szempontból meghatározó élmény volt az a bő másfél hét, amit ott eltöltöttem. Nevet kaptam, tanultam, utat láttam meg magam előtt.
Az élmény, ami előkúszott a múltból a Sugovicához köthető. A Petőfi sziget mellett kanyarodó kis mellékág egyik kikönyöklésébe egy szökőkutat raktak. A vízben állt, mint valami bója, s a nap bizonyos szakaszaiban vizet spriccelt. Egy délután az egyik táborozó lánnyal (,akinek a nevét már nem is tudom) beúsztunk alá, a sűrű zápor összefüggő vízfalába. A cseppek pezsgve forrtak egybe a folyóval, melyből a szivattyú kiszakította őket percekkel korábban. Mi ebben a forrásban lebegtünk. Fentről a cseppek tömték el az eget, lentről a hűvös víz ölelte testünkent. Szinte víz alatt voltunk, a pára, az apró cseppek miatt a felszínen sem lehetett könnyen levegőt venni. Tapostuk a vizet, és kiabálva ujjongtunk. Elmondhatatlan élmény volt, azóta sem éreztem, de néha még eszembe jut.

Ahogy kifele tempóztunk a partra, a lányhoz szóltam: holnap is be kéne úszni, olyan jó volt. Nem válaszolt, csak mikor már a partra léptünk. Rám nézett és azt mondta: nem, ez olyan jó volt, hogy töbet nem szabad megismételni. Döbbenten néztem rá. Elvesztené a varázsát, felelte. Én bólintottam, és többet nem úsztam be a záporfal alá.

még egy vizsgaidőszak

Lassan újabb megméretés hegyek jönnek. Igaz kilenc tárgyból négy nagyjából már teljesítve. De, mivel az egyik szakomon most záróvizsgázom, az indexemet minden egyes jegybeírásra ki kell kérjem. Rugalmas és kedves tanulmányi osztály. Mert abszolutóriumot egy hónap alatt lehet számolni, kevesebb idő alat nem.

Szerzetes bejelentkezett. Ezúttal Hollandiában csücsül egy jógi házában, és fejlődik. Furcsa élete lehet. Majd' két hónapot töltött el Indiában, a Dekhán közepén. Azt mondta a vége felé már 45-48 fok is volt, szóval jóvolt visszatérni Európába. Néha irigylem, máskor meg rájövök, hogy a választása mennyi lemondással jár, és hogy nekem viszont ezekre mennyire nem lenne kedvem. Mindig megnyugtat, ha beszélek vele. Nem akar meggyőzni, vagy megtéríteni, csak kedvesen beszél, meghallgat, és helyesel, ha úgy érzi.

Hugi ma vizsgázott munkajogból. Kegyetlenül megszivatta az egész bandát a tanár. Olyan számonkérés volt, amilyet már régen hallottam. A kérdéseket egyenként tette fel, mindegyik után hagyva annyi időt, hogy, aki tud válaszolhasson. A puskázóknak könyörtelenül és azonnal bukást osztott. Végig vércsemód figyelt. Hugi kicsit leakadt a témán, meg hulla fáradt is lett a végére.

Lánclevél

Egy kedves linket kaptam. Ha gondoljátok, terjesszétek ti is! http://yikes.tolna.net/hoax/?

Anyád a szúnyogok

Ma egytelenegy órám volt. Az a kurzus, amire a tegnap linkelt szövegből kellett készülnöm. Jól sikerült a beszámoló, meg is kaptam a félévi munkámért járó elismerő osztályzatot (mindenki más is...). Ezen túlmenően kaptam indíttatást, hogy elolvassak egy érdekes trans-gender témájú cikket. Az óra egyébként az egyetemkertben zajlott fenn a sportpályánál. De, hogy ne kapjunk napszúrást, beültünk az árnyékba, ahol meg a szúnyogok voltak. Hát szúnyogok böködtek, és nem a nap.
Három tesis (igen, akikről Lovassi is énekel) gyakorolt a pályán. Gerelyt hajítottak. Ketten félmeztelenek voltak, én meg nem győztem fókuszálni a társadalomtudományra. Szépséges szobortestek elég ügyetlen technikával dobálták a rudakat, de felsőtesteik megfeszülő izomzata a verőfényben megizzadtan pompás látványt mutatott. Elmeséltem Bambinak, hogy ő is kapjon valamit az élményből, mert szerintem izgalmas és érdekes volt. Erre kicsit morci lett. Ki érti ezt?!

Háló-függés

Hiányzott az internet. Az, hogy leülök, és kinyitom az ablakot, és ömlik az infó. Bármit elérhetek. Olyan ez mint CseppEmber (a Kollegína másfél éves fia) és az ajtó. A gyerkőc megtanulta, hogyan működik az ajtóban a zsanér. Azóta csukogatja őket folyton. És élvezi, mert úgy véli a világot tartja a kezében az ajtó szélén keresztül. És valóban, hiszen irányít.

Kaptam egy szöveget, holnap kell belőle kiselőadnom, referálnom, ahogy ezt felénk mondják. the fact of blackness. Na, ez olyan ajtó aminek még nem látom a zsanérját. Választékos angolja szavanként megállít, és szótáraztat. Fennkölt, és baromi nehéz. Szótárprogi a neten van, Veresboszinál meg nincs net... Ez az én bánatom.

Össze bútor

Lassan egy hete nem írok, és azért mert nem ott lakom, ahol eddig. Ez kusza, de a lényeg, hogy Bikkfa lakot picit elhagyva VeresBoszi lakásában tengetjük napjainkat Bambikával. Kipróbáljuk milyen is az összeköltözősdi. Nem mondom, nem vagyok egyszerű eset. Háklis vénemberként elég nehezen viselem a folyton körülöttem levést. És ezzel együtt nagyon élvezem, hogy van hova haza menni, Hozzá. Meg, hogy együtt fekszünk és kelünk, és hogy együtt eszünk, és együtt vagyunk.

Kezdődik a vizsgaidőszak, és ez érződik a feszülő levegőben. Ha igaz, az utolsó szükséges pecsét is bekerült az indexembe. Már azok közül, amik lehetségesek. És holnap megválok a kis könyvtől, hogy abszolutóriumot számoljanak, amit asszem' jó három éve áhítok, és most már a másik szakomon is. A TO-n is feszülnek az idegek, egyre több problémás eset (az enyém sem egyszerű, de Bambikával egyenesen kicsesztek). Eddig egy hármas konzulensi bírálat van a kezemben a szakdolgozatot illetően. Sztem egész jó kiindulási alap. Egy hónap sem telik el, és megvédhetem a véleményem. Addig pedig viszgázom. Vagyis nem, mert "csak" beadandóim vannak. Írni, fordítani, felvenni, vágni kábé ezek várnak rám. Bernarda halad a maga rögös útján.

Egyébként kedden főztem, és Bambika szerint is remek lett. Nevezzük mondjuk Új-zöldséges csirkének

Vettem pár (kb 6) szál sárgarépát, egy gyenge fehéret, fél fej vöröshagymát, négy csirke felsőcombot. Ezeke4t megtisztogattam alaposan. A csirkehusit sóztam, pihentettem, majd lisztben megforgattam, és zsiradékban egy kicsit megkapattam. Csak annyira hogy a nedvei benne maradjanak, és pirosbarna kéreg képződjön rajta. A serpenyőbe amiben készült ekkor beledobtam két szál aprított új répát, és a gyökeret. kicsit pirultak, közben a fogvájóval megtűzött két negyedhagyma is belekerült z edénybe. Ekkor felöntöttem jó másfél deci fehérborral, ami száraz volt (asszem chardonnay). És kábé egy evőkanál mustárral ízesítettem a levet. Fedő alatt hagytam puhulni, párolódni az egészet. Eztán megtisztogattam az új-burgonyát, amit vettem. nem nagyon, mert héjastul a maradék négy szál répával kicsit megpirítottam jó ízesre. A fedőt levéve majorannával és borsal fűszereztem a csirkés zöldséges mártást, és hagytam, hogy a leve elforrja magát. Mivel nekem ez gyorsan megtörtént fehérborral picit még pótoltam. A hús, a zöldségek pikánsak és omlósak lettek, mi meg jót lakmároztunk belőle. :o)

Mellesleg

A kari TDK-n szekciómban első helyezést értem el. Köszönöm mindenkinek, aki szorított vagy máshogy segített. Kaptam egy szép könyvet, ami úgy néz ki csak szép, de végülis legalább az.

Rövidesen Bambikával elmegyünk Vörösboszi lakásába "vigyázni" arra. :oD Neketek is szép estét! ;o)

Anyák napja

Képzeljétek el, anyukám egyik kedvenc virága a lila akác. Tipikus, olyasmi amit nem lehet vázába tenni, és így ajándék sem lehet. Viszont csináltam egy fotót és azt kapja ajándékba. Mi másról? :o)

Home, sweet...

Hosszú idő után végre újra hazalátogatok. Anyák napján ezt nem megtenni nagyon, nagyon, nagyon nagy hiba lenne. Tenném hozzá, Nagymamámat meg Irmának hívják, az meg ugye szerdán volt, kettős ok az ünnepre. Lesz is vasárnap nagy közös ebéd. Nagymamám végre kitombolhatja magát, és ő főz az egész családra.

Ezen felül persze az is nagyon hajt már engem haza, hogy végre befejezzem a legutóbb félbe hagyott stratégiai játékot a s.w.i.n.e.-t. A nyulak kampányában az utolsó pályák egyike előtt hagytam félbe, és nem fut csak az otthoni gépen. Egyébként furi, hogy a magyar alkotógárda csak angol nyelvű honlappal bír. El nem hinnétek mennyire oda tud kötni ez a sok egyes meg nulla a monitor elé...

TDK - után

Az elmúlt pár napban - restellem - nem írtam. Csütörtökön volt egy remek elő-előadásom, ma pedig egy másik szintén remek. Blog - reflexiók címmel kis pps szolgálta a beszédem, és a jelek szerint a szekció legjobbja lettem. Korábbi idő- és energiabefektetésemmel összevetve ez azért meglepő fordulat. Holnap eredményhirdetnek, véglegest. Majd meglássuk.

Csütörtökön egyébként picit vak voltam. Színházi tréningen vak-vezetőst játszottunk csoportosan. Libasorban, egymás vállába kapaszkodva, egyetlen látó irányításával keringtünk az egyetemkertben. Hihetetlen élmény volt, ahogy a többi érzékem felerősödött, pontosabban a figyelmem az egyéb érzékszervekből érkező jelekre. A virágillatok, a fű a talpam alatt, a szél a fák ágai közt, mind mind érdekes új impulzust adtak. Épültem, aztán le épültem. A majd egy órás vak séta teljesen lefárasztott.

Vishnu Sahasranama

Valamikor, úgy bő fél évvel ezelőtt megismerkedtem, egy furcsa emberrel. Egy magyar meleggel(?), aki akkoriban Észak-Karolinában lakott, egy szerzetes közösséggel, és abból élt, hogy meditált a világbékéért, és persze saját megvilágosodása felé is így haladt. Most, ha igaz, a Dekkán közepén egy hatalmas templomban meditál és imádkozik. Ő küldött még a tél elején négy mantrát(?) vagy inkább imát, melyek Vishnut a megtartót éltetik. Néha előveszem és belehallgatok. A Stanéspanéknál olvasottak arra ösztönöztek, hogy keressem meg ezeket a dalokat. Be is tettem. Most szól a szerzetesének. A hangok elnyúlnak, egészen szertartásos, hiszen csak a pár énekes hangja szól. Békét kívánni, s nem is kívánni.

Elfogtunk egy levelet...

Kari TDK-zom. Mert az jó. A szóbeli forduló pénteken lesz, ha igaz, de egyelőre a szervezőknek írtam egy levelet, mert problémáim vannak. De szerintem nem én vagyok a hülye, és nem csak nekem vannak bajaim.

Kedves Adrienn, Kata!

A yahoo-s email címemre a mai napig csak egyetlen bírálat érkezett. Az a bírálat név és dátum nélküli. Továbbá nem tudom, hogy ki a másik bírálóm. Sem azt, hogy mindez hogyan fordulhatott elő. És az sem világos, mi ilyenkor a teendő.
Ezen kívül az is érdekel, hogy a szakirodalmi anyagában antropológiai dolgozat, miért a filmelmélet szekcióhoz került.

Ezekre a kérdésekre várom bármelyikük mihamarabbi válaszát. Segítőkészségüket előre is megköszönve zárom soraimat.

Eddig a levél, amiben asziszem' híven megjelenik, hogy k-ra elcseszték ma a kedvem többen, és kib. módon elegem van ebből a f...-olásból.

khm.

... a munka és béke ünnepe!

Remek és hosszú hétvége után vagyunk. Lassan kinyújtúzom aztán ki is pihenem. Szombaton még volt ugyan egy kis Nárciszos próba, de azért ezzel együtt is kellemes volt. Kaptam egy elég rémítő sms-t VeresBoszitól, aki ki van bukva még most is, mert a faszija lelécelt. Most már megkerült a srác, de azért a dolgok korántsem rendeződtek még. Ezért aztán lelki elsősegélyeztem, meg próbáltam segíteni egy szigorlati felkészülésben régi barátnémnak, aki a nagymamámmal egy napon született (csa nem egy éveben).

Amúgy szombattól ma délelőttig ideköltöztettem Bambikát, hogy legyünk má' együtt. És látám, hogy ez jó. Szombaton egy kis "házi-mozi" volt rajzfilmekkel, vasárnap közös főzőcske, meg Dombóvárazás volt. Most volt az Országos Diákszínjátszó Találkozó a kis tolnai városban. Zsengébb maglonc koromban én is megfordultam a Találkozón nem egyszer, ókor-ókor még elismerést is szereztem, de most teljesen külsősként, szurkoló barátként ülhettem a világot jelentő deszkákkal szembe le, hogy csodáljam az emberi színek játékát.
Ha már emberi színek, nyilván volt itt is másabb szín. Pl. Simon, akit fogalmam sincs vajon így hívnak-e, de elneveztem. Azért, mert akárcsak egy óvodásoknak készült fejlesztőkönyv főhőse, ő is rikító piros-fehér csíkos pulcsit viselt. Legjobb emlékeim szerint - melyek gyanusan hibásak - ezt a figurát Simonnak hívták. No innaen a név. Meg onnan, hogy a képeskönyvvel ellentétben ahol Simont kell kiszúrni a tömegből, tegnap délután eza fiatalember talált meg minket bárhol voltunk is a rendezvények helyszínei közül. Még az ABC-ben is ránktalált, és merő véletlenségből ugyanazt az édességet szúrta ki magának, amit mi is magunknak. ehh...
Szombat estve Pécs utcáin hazafele baktatva, az egyik pinceborozó mellett haladtunk. A vendéglátó egység éppen zárt, s az utcán előtte meglepő jelenet zajlott. Egy hetvenes néni szatyraiba kapaszkodva, botjával az aszfaltot döngetve káromkodott, szidalmazott, egy hasonló korú öregurat, aki egy másik idősödő asszony társaságában jött fel a műintézményből. Igazi szerelmi dráma forgott előttünk az utcán. Mi persze se köpni, se nyelni. Igaz lenne, hogy a szerelem hetven után a legédesebb?

Ma családi ebéd Kedvesékkel. Az anyukája remek szakács, és isteni mézes-krémest csinált. A kedvenceim - amiből sok van - egyike, és nagyon rendben volt. Meg játszottam picit a Gyűrűk Ura alapján készült stratégiai játékkal, és tökre belefeledkeztem volna, de Bambika unta, hogy egyedül szórakozom, hát abbahagytam.