Kipróbáltuk...

Lassan fél éve már, hogy a Király utca sarkán bezárt és éktelenkedő üzlethelység kinyitott. Nevével egyezően trendi vonallal szórakoztatni a pécsi nagyérdeműt. A kávéház belső tere kellemes egységesen meleg és kedélyes hangulatú színek, fények, bútorkárpitok egyvelege. Ha beülsz, hallgatod picit a zenét, figyeled a kávé habos tetejét azonnal lelassul a perc, s lesz időd rácsodálkozni az utca járókelőire. Lehetőséged nyílik hátradőlni, és a legszúfoltabb nap közepén is hátradőlve lazítani. Legalábbis így tapasztultuk Bambival egy párszor, amikor bemerészkedtünk egy kávéra. Azt gondoltuk tehát, megismerve az étlappal, hogy csak jól főzhetnek ilyen helyen, ahol minden ennyire gondos. Arra jutottunk, hogy rongyrázós évfordulóst tartunk ott. És ha nem is végig, de eszünk az étlapról.
Kipróbáltuk.
Az indítás kellemes mogyorómártásos csirkenyárs pirított ananásszal volt, kevés szó állná meg itt a helyét. Az ötlet, az ízek, a tányér dekor minden jeles volt. Pont úgy, ahogy egy trendi helytől várná az ember. A kiszolgálás kicsit féloldalas, nyegle, de a helyes magasan tündöklő kék szempár úgy ahogy feledteti. Meg aztán nem lehet minden tökéletes. A főétel pancettába göngyölt jércemell szilvával és burgonyafánkkal, valamint füstöltsajtos, paradicsomos tagliatelle lett. Legalábbis ezt választottuk. Bambinak még előétel után is riadtan csillant a szeme, amikor elé helyezték a nagyon gusztusos, ám annál franciásabb (értsd: üresebb) tányért. Szó szerint fél fogra is kevés volt amit egy adagba adott a szakács. Már csak azért is mert a tésztám szószerint tengernyi volt. És amilyen sok olyan rossz is. Bambiét megkóstolva nem mertem hinni a nyelvemnek, vagy két szakács teszi a dolgát a pince-konyhában, vagy valamiért megharagítottam azt az egyet a tészta rendeléssel. Füstölt sajt helyett állott öreg föstölt karajhoz kevert paradicsomkonzerv volt a mártás, a tészta nemhogy al dente kemény nem volt, de mállott. Azért, ha valaki veszi a bátorságot, hogy olaszul írja ki a tészta nevét a menüre, akkor talán olaszosan készíthetné. Reménytelenül sós, és túlzottan füstölt volt az egész cucc, amire más szót nem is lenne szabad használni. Az itt ott feltűnő szárított paradicsom szépségtapasza inkább könnyfakasztó volt, hogy az értékes alapanyagott ebbe a ...-ba rakták.
Kipróbáltuk.
Többet nem megyünk enni oda.