Test vagy lélek? ... háromszor

Tegnap este Bambival a tőle kapott dvd-t néztük meg. A címe Eros, három rövidfilm, három igazán nagy filmestől. Az összegésében széttartó, és más jellegű három film, csak témájuk hasonlósága (nem azonossága) sodorja egymás mellé. Ez a szomorú tapasztalat. A három film, három külön világ, és még abban sem egyeznek meg, hogy vajon mi legyen a kérdés. Az erotika mindháromban eszköz csupán, valami más kifejezésére.

Antonioni rövidfilmjét, a The Dangerous Thread of Things-t nem sikerült megfejtenünk. Bárhogy igyekeztünk mindenféle művészi szimbólumot belelátni oda, ahol pedig nem volt, nem sikeredett kikerekíteni a mondanivalót.
Soderberg Equillibrium-a egészen rejtélyes mármár Lynch hangulatát idéző darab, amelyben az álom, a valóság, és az álmot látó hármas szintje keveredik, valahol a színek és a zenék finoman metszett térképén. Izgalmas, és talán a leginkább visszafogott testiséggel bíró darabja a három alkotásnak.
Wong Kar Wai Hand című alkotása nyerte el egyértelműen mindkettőnk tetszését. Remek fény- és kamerahasználat, a távolkeleti jazz- és komolyzene furcsa keverékével a képek köré szött hangulat. Egyszóval minden a helyén volt. És rövidsége ellenére teljes, és izgalmas alkotás született, a hosszú csendjeiről híres hong-kongi rendező keze alatt.
Mindez persze teljességgel szubjektív és valószínüleg időleges megállapítás, ahogy az a választás is, hogy vajon a test vagy a lélek fontosabb.