Test vagy lélek? ... háromszor

Tegnap este Bambival a tőle kapott dvd-t néztük meg. A címe Eros, három rövidfilm, három igazán nagy filmestől. Az összegésében széttartó, és más jellegű három film, csak témájuk hasonlósága (nem azonossága) sodorja egymás mellé. Ez a szomorú tapasztalat. A három film, három külön világ, és még abban sem egyeznek meg, hogy vajon mi legyen a kérdés. Az erotika mindháromban eszköz csupán, valami más kifejezésére.

Antonioni rövidfilmjét, a The Dangerous Thread of Things-t nem sikerült megfejtenünk. Bárhogy igyekeztünk mindenféle művészi szimbólumot belelátni oda, ahol pedig nem volt, nem sikeredett kikerekíteni a mondanivalót.
Soderberg Equillibrium-a egészen rejtélyes mármár Lynch hangulatát idéző darab, amelyben az álom, a valóság, és az álmot látó hármas szintje keveredik, valahol a színek és a zenék finoman metszett térképén. Izgalmas, és talán a leginkább visszafogott testiséggel bíró darabja a három alkotásnak.
Wong Kar Wai Hand című alkotása nyerte el egyértelműen mindkettőnk tetszését. Remek fény- és kamerahasználat, a távolkeleti jazz- és komolyzene furcsa keverékével a képek köré szött hangulat. Egyszóval minden a helyén volt. És rövidsége ellenére teljes, és izgalmas alkotás született, a hosszú csendjeiről híres hong-kongi rendező keze alatt.
Mindez persze teljességgel szubjektív és valószínüleg időleges megállapítás, ahogy az a választás is, hogy vajon a test vagy a lélek fontosabb.

Újév

Nem tudom, hogyan vagy miért, de Bambiéknál nem lehet betölteni a blogger oldalt. Így hiába az ihlet, hiába a vágy az írásra, nem tudtam bejegyezni az elmúlt napokban. Többnyire ugyanis ott voltunk. Ha épp nem máshol, ahol még internet sincs, nemhogy "hiba az oldal betöltésével".

Alighogy megjöttem, Teacher, Bambi és jómagam elbandukáltunk matinézni a moziba. Megnéztük Luc Besson utolsónak szánt filmjét. Élveztük, bár személy szerint kicsit kevés volt a mese világban eltöltött idő. Főleg, ha valóban öt évig szórakoztak vele Bessonék. Mindenesetre aranyos mese volt, lélegzetelállító képekkel. Szóval, ha valami apró rokon mozizni akar, és nem tudnád mire, erre nyugodt szívvel el lehet kísérni, felnőtteknek is szórakoztató darab.
Aztán Szilveszter lett. Bambival nagyüzemi muffingyártásba fogtunk, hogy vigyük magunkkal a Mentába, ahol egy majdnem-házibuliban töltöttük az óév búcsúztatását. Nagyon kellemes társaság, temérdek pezsgő, rengeteg nasi (pl. az isteni muffin). Activityztünk, táncoltunk, ordítva énekeltünk, meg minden, ami kell. :o)
Valamivel éjfél után előtünt Lupus, Filozofina, Ékezeteknélkülilány beköszöntek, és vagy fél órán át beszélgettünk a hidegben. Aztán beesett Bankkártyaügynök és kisebb kompániája. Orvoshallgató nagyon hamar lelépett. atöbbiek még utánunk is maradtak. Bambival olyan kettő tájban úgy döntöttünk, eléggé elbúcsúztunk az ótól, és megköszöntöttük az újat ahoz, hogy hazainduljunk.
Hazafelé menet az egyik kapualjban egy későkamasz srác feküdt mozdulatlanul, vadiúj márkás cuccaiban a kövön. Szólongattam, nem kelt, rángattam, nem reagált túlságosan. Hívtam a mentőket. Közben sokan mentek mellettünk el, és alig volt (talán ketten), aki megkérdezte, segíthet-e. A mentők várása közben egészen bedühödtem az ismeretlen srác ismeretlen barátaira. Elképzelni sem tudom, hogyan hagyhatták egyedül a teljesen részeg, magatehetetlen haverjukat. És hova tűntek. Ahogy az sem megy a fejembe, hogy esetleg nem voltak barátai. Szilveszterkor nem egyedül mulat az ember. Eszembe jutottak régi lerészegedéseim, és az, hogy a józanabbja mindig hazasegítette azt, aki nem tudott magáról. De legalábbis ott maradt mellette és nem hagyta elaludni a fagyos köveken. Bambi szerint túlreagálom...

Mese mindenkinek

Először is elnézésetek kérem, amiért ilyen nagyon sokáig távol voltam. Igyekszem helyre hozni a hibám, úgyhogy nem is pazarolva időt mentegetzőzésre, máris bejegyzek.

Vasárnap este némi rettegési szándékkal moziba mentünk Bambikával. Egy új filmre vágytunk, mely nagyon ijesztősnek tűnt az előzetese alapján. Azonban a Lány a vízben koránt sem horror darab. M. Night Shyalaman remeket alkotott. Mesélt egy szép történetet a gyerekeinek, aztán forgatókönyv és film lett belőle. A történetében a szép tündérlányt segítik az emberek, szeretik és meg akarjak menteni a gonosz Ord támadásától. S anélkül mennek bele ebbe a kalandba, hogy akárcsak megkérdőjeleznék igaz-e, ami történik. Hisznek, és akarnak. Nem olyanok mint a legtöbb lakóház lakói. Freak-show, ahogy bambi mondta.
Engem megfogott a film szép nyelve, egyszerű története és kedves tálalása. Bevallom megijedtem a gonosz Ordtól, de az még külön jól is esett. :o)