Évzáró

Sok mindenen gondolkodtam így az utolsó nap táján, de okaosabbra nem jutottam, csak hogy jó volt eddig ez az év. Völgyekkel meg dombokkal, de alapvetõen sok sok derûs emlékkel.

Reggel elindultam a városba, a napfény szikrázott a havon, a levegõ kristálytiszta volt. Remek nap egy óév zárására.

Ma este kívánnak, meg fogadkoznak, meg berúgnak sokan. Én azt kívánom mindenkinek, amit magának szeretne. Legyen olyan az éve, amilyenben jól érzi magát. Aki szenvedni szeret tegye, aki felhõkön sétálni az azt. Legyen teljes az új év, vagy tartson afelé.

Köszönöm, hogy olvastatok és olvastok!

Sûrû szövés

Alessandro Baricco olasz író. Apám lehetne nagyjából. Többszörös díjjazott. Regényei rövidek, a helikon gondozásában jelnennek meg magyarul.

A selyem távolkeleti eredetû anyag , jellemzõje, hogy a vékony szálak a legsûrûbb szövésû anyagot teszik elérhetõvé. Mégis remek hõszigetelõ, és jellemzõ tapintású.

A Selyem ízig vérig európai darab. Arról szól, amit szerelemnek szokás hívni. Vagy iméginkább szeretetrõl, törõdésrõl és ragaszkodásról. Meg persze a vágyról, a kíváncsiságról.

Gyönyörû. Olvassátok el.

Hópihe csillanása
a macskakövön,
tócsába halt fehérség.

Mimi meghalt...

Valahogy így akartam kezdeni a tegnapi karácsony utáni óév záró bejegyzésem, de én balga, beléptem msn-re, hát nem is írtam egy sort se, sem a karácsonyról, sem szegény Mimirõl. De majd most!

A karácsony kellemesen telt. Huszonharmadikán Hugi jött a már szokásosnak nevezhetõ elõkarácsonyos vacsorára. Édes kettesben, bárkinek legyen is épp' bárkije. Fõztem sajtos pórélevest tortellinivel, és göngyölt csirkemelleket sütöttem, kolbászos hagymás töltelékkel. Süti nem volt, de alig bírtunk moccanni így is. Hugi célzásképp' szakácskönyvel ajándékozott meg. Csak mert a hét elején kifakadtam neki, hogy nincs ötletem a vacsira. Most majd lesz, köszi! :o)
Huszonnegyedikén piacolás, utolsó dolgok beszerzése, és a nagy fõzõcske beindítása. Legnagyobb sikerélmény: kelt apró kis sós buktácskák. Az én mûvem, sütöben. Életem elsõ sült tésztája. És gyönyörüek lettek, mint a pille könnyûek, és finomak nagyon. :o) Fa díszítés, csomagolászás. nagymamavárás. Idén négyesben ettük meg a szentestén a vacsorát. De Apámmal megallapítottuk, hogy Édesanyám többet fõzött, mint ha hatra tette volna. Mindegy, így legalább volt még utána is, és neki nem kellett fõzõcskézni. Mindenki örült annak amit kapott. Én a leginkább a könyvnek, amit a megelõzõ bejegyzésben ajánlottam is. Anyukám meg annak a falinaptárnak, amit a nyári Erdélytúra képeivel készíttettem. Nagyon jó volt látni az arcán az elképedést és az örömöt.
Volt mozidömping. Leginkább horror, Hideg csontok és Grimm. Utóbbi vicces elõbbi nevetséges volt. Bár mindkét esetben elmondható, hogy valószínüleg befejezni nehéz egy filmet, mert egyiket sem sikerült. Artemisznek üzenem, hogy levél nemjött, de a napló magában is élvezetes (szolgálati közlemény). :o)
Huszonhetedikén Fodrászmesterrel kávéztam. Õ a nyár végén emlegetett Táncos egyik barátnéja, s mi is igen jó hangot találtunk egymás közt. Hát mert volt idõm, gondoltam leülhetnénk egy kávéra megvitatni a világ folyását. Addigra szépen behavazott, gyönyörû volt a füzérekkel beszött sétálóutca. Lelkendezve újságolta, hogyennyi színházat lát mostanság, és hogy másnap is megy az Operába. Én meg csendben sóhajtoztam, hogy de jó is egyeseknek. Erre õ, hogy ha ennyire irigylem, miért nem tartok vele, ingyenjeggyel a Bohéméletre. Engem sem kellett noszogatni jobban, rögvest igent mondtam. Szerda este így megnéztem, ahoyg Mimi meghal, szépen. Én nem értek ehhez igazán, de hogy Puccini nem bírja, ha nem hal meg legalább egy ember a darabjában az biztos. Mindenesetre az opera szép volt az épület gyönyörû, a hangulat remek. A folyosón bevillant a Tehetséges Mr Ripley egyik jelenete, ahol kis híja van, hogy nem bukik le. Remek volt. Itt is megköszönöm akárki is a közbenjáróm, hogy ezt elintézte még az idén. :o) A hét legnagyszabásúbb élménye ez volt. Eddig. Mert most jön a Szárnyas Malac Est, meg a szilveszter maga!

Akkor is!

Muszáj legalább ennyit idepötyögnöm a saját lelki békémért...

Egy dal a legújabb szerelmemtõl Katie Meluától. Arról hogy bizonyára van összefüggés szerelem és kerékpárok közt:

"Nine Million Bicycles"

There are nine million bicycles in Beijing
That's a fact,
It's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die.

We are twelve billion light years from the edge,
That's a guess,
No-one can ever say it's true
But I know that I will always be with you.

I'm warmed by the fire of your love everyday
So don't call me a liar,
Just believe everything that I say

There are six BILLION people in the world
More or less
and it makes me feel quite small
But you're the one I love the most of all

[INTERLUDE]
We're high on the wire
With the world in our sight
And I'll never tire,
Of the love that you give me every night

There are nine million bicycles in Beijing
That's a Fact,
it's a thing we can't deny
Like the fact that I will love you till I die

And there are nine million bicycles in Beijing
And you know that I will love you till I die!

Tudom ez így elég nyálas, de akkor is. Ja és még egy ajánló: Alessandro Baricco: Selyem Majd errõl is többet, ha kicsit aludtam...

az elsõ próba

Lehellet elszáll,
Kipárálik az élet,
Hideg mar belém.

Válság?

Az élet metaforáján gondolkodom, de még egy szaros hasonlat sem jut, hogy haikuba szedjem...

Tegnap a sétálóutcán bandukoltam haza. Lassan. Nem tettem sapkát, és éreztem, ahogy a fagy tûhegyes fogakkal harapdálja a fülem. Fájdalmas volt, de volt benne valami ami mégis elviselhetõvé tette. Nyakig bebugyolálva kabátba és sálba nem éreztem a szelet. Buborékban haladtam át a városon. A fagyasztó tûfogak azonban minduntalan belerángattak az életbe. A gondolatvilágból a fájdalmas élõbe. S egyszerre azt éreztem, ahogy körülöttem árad zsibong az élet, emberek a forraltborózó - sütizõ kiskunyhó elõtt. Hogy a fülem fájdalmán kívül szinte nem is élek. Mert az ami ott morajlik, mint tenger körbevesz az alig jön be, alig csatol magához.
Furcsa merengõ érzés volt. A Múltakban jártam. Az emlékezet lassan dermedõ kristálybarlangjának csillámai mint a hódara az utcán úgy rémlettek fel a múlt történetei. Csak míg a hódara elolvad s eltûnik ezek egyre keményebben kövülnek belém. A merengés sem tett mást. De jó volt hagyni, ahogy a kristályosodó idõ falaihoz csapódva a külsõ impulzusokból erõt merítve haladok egyiktõl a másik emlékig. Csak a porcba maró jéghideg fogsor emlékeztetett, hogy melyik a valósabb, épp' csak egy lehelettel, de mégis.
Aztán egy csípõs-szószos forró szendvics visszarántott egy pillanatra még erõsebben. A csili aromája az orromba kúszott s a torkomig kitöltötte a szám. Élet volt ez is, zsibongó, erõs és áradó. Majd múltával ez is kristályosodni kezdett, s újabb emlékdarabokkal kötõdve a falhoz ragadt.

Parti tájm!

Egy hete nem körmöltem emide semmit. Most sem fárasztanám magamat a részletekkel. Mindig halogattam, hogy majd ha leülepszik. Nem ülepedett, ami meg mégis azt meg pár szóban úgy is idepötyögtetem.
Volt a héten temetés, pappal akinek csak az orra hegye látszott, mert beöltözött nagyon. Volt a héten szenvedély, vagy próbálkozás inkább, mint átmelengetõ és beteljesedõ. Kellemes beszélgetõsdi is volt Gyógytornásszal (jobbulást ezúton is!), sõt Öltözködõ urasággal (köszönöm, hogy segítettél a beszélõnevet kitalálni). Volt randi-szerû találkozó is kellemes is meg nem annyira kellemes is.

De a legnagyobb attrakció a szombat este volt. Geográfussal lementünk a "Buliba". Voltak szépek és kevésbé szépek. Négy helyes szegedi. Jól táncoltak, helyesek voltak, és elég barátkozóak. Lenn volt Kisoroszlán, Számtechtanár és még jópár ismerõs. Remek volt kirázni a lábamból a boogie-t. Rám fért. Volt egy kis kavarás Számtechtanárral, s az eléggé fel is villanyozott (mielõtt rákérdeznél, kedves Gyógytornász, jól sejted ,õ ki lehet :o) ). Jó volt. Pedig, hogy utálom a helyet. Lehet, hogy Geográfust (aki talán ezt olvassa is, vagy csak eljut hozzá a híre) megbántottam. Amit õszintén nem szeretnék, de asszem ezt rövidesen meg is beszélem.

Hajnalra haza, és ébredés nemsokkal késõbb. Jippíííí! Filomókusnak kell óracsörgés vasárnap is... ehhh

Nemzetközi affér

No, nátha ide agy oda, nem csak döglõdtem. De azért többnyire azzal voltam elfoglalva, hogy a testem rendebe tegye saját magát. Tegnap este már úgy éreztem egész jól vagyok, hát elmentem egy találkozóra egy sráccal. Helyes volt. Beszélgettünk, végülis egész hamar kibökte, hogy amúgy van barátja, és hogy nem akar semmit, csak kábé féltékennyé tenni a pasiját. Hát beszélgettünk. Egész kellmesen töltöttük az idõt. Aztán Világutazó hívot, hogy kibukott. Én meg épp' a közelben voltam, hát megkérdeztem találkozzunk e. Dúlt fúlt, és azon volt a leginkább megdöbbenve, hogy ennyire rosszul reagál egy helyzetre. Kellemetlenség érte, és nem tudta könnyen venni. Meghallgattam.
Aztán bevártuk kis kompániáját. Kb 22 vegyes nemzetiségû embert. Jópofa estét csaptam velük, nem épp ügyelve a megfázásomra. A csoport gyakorlatilag nem törõdött azzal, hogy jelen vagyok. Kivéve egy francia srácot, aki alig, hogy észrevett jött és bemutatkozott. Úgy nézett ki picit, mint Mr. Spock az Enterprise kutatótisztje, no nem volt hegyes füle, de a szemöldöke és a tekintete, meg a vonásai nagyon emlékeztettek a sci-fi szereplõre. És volt valami vonzó a fellépésében. Egész este figyelte, hogy közel vagyok e. igyekezett kapcsolatba lépni. Aztán amikor ez sikerült, hirtelen vitatkozni kezdett, egy apróságon. Indulatosan védte az igazát amit még csak nem is támadtam, csak megkérdeztem, miért gondolja így. Egy pillanat alatt ellenszenves lett. Aztán ültünk egymás mellett kukán. Minden beszélgetés kezdeményezésem hamar csõdbe jutott. És feladtam.
DE legalább jót aludtam! ;o)

Steo?

Steoboy blogja megszûnt. Kiszedtem a Bogak közül. Azt írta a minap, hogy jól van, és kommentjeivel továbbra is gazdagítja a közös kincstárat.
Sajnálom,hogy nem olvashatom többé melegjogi felszólalásait, kalandos buli-történeteit. Sajnálom, hgy a stílusából most már csak kevés villanhat fel.
Döntése az övé, és ha így látta jónak, akkor biztos így is van jól.

Minden jót Steo, és tényleg szívesen olvasnám dünnyögéseidet legalább!

Láz-álom-világ-...

Kicsit megfázhattam. Tegnap eléggé magasra felszökött a lázam is. Teachernél voltunk Apollóilag. Süti volt meg életválság. Az eddigi terveket újra kell gondolni, zátonyra futás volt színházi programilag. Teacher letömöttt egy algopyrint a torkomon.
Aztán mikulás est a szakkoliban, ahol dobozos bor. Én meg ittam. Ma meg kicsit kótyagosan ébredtem. Vajon lehet összefüggés a gyógyszer és az alkohol, meg az én fejzúgásom közt?

Mikulás voltam délután. Kis manókák, meg prücskök ültek körbe. Többnyire féltek tõlem. Aztán megbarátkoztak a nagy, fehérszakállú, pocakos prosba öltözött bácsival, és a lábaim körül játszódtak. Aranyosak voltak. Nagyon. Biztos rengeteg gond egy gyermek, pláne több, de annyi örömet ad. Hétfõn egy Kismanónál voltam, nagy barna szemei, kis mosoly-gödröcskéi az arcán és gyöngykacagása volt. Hjajj...

Komló nem szép hely. Mégis ott fogok dolgozni a jelek szerint júniusig. Holnap kezdek, persze, ha megélem. Drámapedagógia huszonkét halmozottan hátrányos helyzetû gyereknek. Mondhatnám: cigánykölköket fogok tanítani, de ebbõl sem a hangszín, sem a tanítani szó nem helytálló.

Végül ma is egy Ghymes idézet:

EJ DE IGEN NAGY KÁR

Míg lombok közt éj lobog,
addig kérdezd: ki vagyok -
Nap tüze pirkad már,
Nap tüze pirkad már,
Nap tüze pirkad már,
Nap tüze pirkad már.

Házam volt a virradat,
benn feledtem páromat,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár.

Meglesném én páromat:
talán felhőt varrogat -
jól tudom, engem vár,
jól tudom, engem vár,
jól tudom, engem vár,
jól tudom, engem vár!

Kényes titkot varrhatott,
betette az ablakot,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár.

Ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár,
ej de igen nagy kár

Ez nem annyira szövegében kedves, de a dallamvilág most olyan jól esik. Megtaláljátok a Rege mellett. :o)

egy estém itthon

ritka alkalom

most mit kell úgy odalenni? nem akartál ott aludni, és? nem volt jó kifogás, hát eljöttél magyarázat nélkül. És? már eleve úgy mentél fel, nem? de náthás vagy, neki is jobb, ha nem vagy ott. és már különben sem adott annyit a dolog hogy érdemes legyen. igaz, viszont a rákok hamar és nagyon sérülnek. lehet, hogy ez most megviseli õt. egyrészt elég nagy fiú már, másrészt õ is tudta mibe vág bele, harmadrészt NEM MINDEGY? nem. oktalan szenvedést nem okozhatok nem oktalan. azért jár mert mindketten a tüzzel játszottatok. te is megégetted magad. igen akkor miért õt sajnálod? mert megszerettem. pompás. és? mi lesz most? mi lenne? semmi. rermélem õ sem dimenzionálja túl, és a barátság magva megmarad. és ha nem? téged ez komolyan foglakoztat? aha. elkezdtem kötõdni. én is.

sértette az önérzeted, hogy másokhoz hasonlított. igen be akartad bizonyítani, hogy te nem olyan vagy. be. szerintem sikerült. szerintem meg sikerült éket verni közénk. az biztos. veszteséglista? gyanús az ügy. aham. kár. mindig ezt érzed, eleinte. igaz.

nem pihentetett az alvás mellette. akkor egyszer igen. de azóta nem. a ma hajnal meg egyenesen szörnyû volt. az zavar, hogy azt érzem, kihasználtam csak amennyire õ is téged, vagy mindketten a helyzetet. hmmm

most mit kell úgy odalenni? nem akartál ott aludni, és? nem volt jó kifogás, hát eljöttél magyarázat nélkül. És?

Isa por...

Az elõbb telefonált az édesanyám. Felhívott, hogy megmondja Nagyi ma hajnalra viradóra... Még nem fogtam fel teljesen. Ti nem ismertétek. Jó ember volt, igyekezett igaz életet élni, és szeretni azokat, akiket mellé sodort az élet. Hibáink vannak, neki is volt nem egypár, de mert szerettem, s még ma is szeretem, soha nem zavartak igazán. Kívánom, hogy jó útja és szerencsés megérkezése legyen oda, ahová a hite szerint tart. Kívánom, hogy mosolya ragyogjon eztán az arcán, s csillogós nézése viditsa emlékezéseim, s mindazokét akik rágondolnak.

Egyszer mindenkit el kell temetni. Az utolsó embert ki fogja eltemetni? Õt még olyanok temethetik legalább, akik szerették, és becsülték.

Vedd kezedbe, kérlek.
Emeld fel, kérlek.
Hallgasd meg, kérlek,
hogy a nagy úton,
mit szenvedett, megoszthassa Véled.
Fájdalmai, félelmei múlhassanak,
s békét találjon végre.