Isa por...

Az elõbb telefonált az édesanyám. Felhívott, hogy megmondja Nagyi ma hajnalra viradóra... Még nem fogtam fel teljesen. Ti nem ismertétek. Jó ember volt, igyekezett igaz életet élni, és szeretni azokat, akiket mellé sodort az élet. Hibáink vannak, neki is volt nem egypár, de mert szerettem, s még ma is szeretem, soha nem zavartak igazán. Kívánom, hogy jó útja és szerencsés megérkezése legyen oda, ahová a hite szerint tart. Kívánom, hogy mosolya ragyogjon eztán az arcán, s csillogós nézése viditsa emlékezéseim, s mindazokét akik rágondolnak.

Egyszer mindenkit el kell temetni. Az utolsó embert ki fogja eltemetni? Õt még olyanok temethetik legalább, akik szerették, és becsülték.

Vedd kezedbe, kérlek.
Emeld fel, kérlek.
Hallgasd meg, kérlek,
hogy a nagy úton,
mit szenvedett, megoszthassa Véled.
Fájdalmai, félelmei múlhassanak,
s békét találjon végre.