Osztálytalálkozó

Bikkfa szombat este régi osztálytársaival találkozott. Elhülve hallgatta, hogy ki a minisztériumban dolgozik, ki az MTA-nál, ki PWC könyvvizsgálónál. Hát igen, sokra vitték a többi facsemeték. Kellems este volt, amolyan: jobbra nem is számítottam, de nem volt rossz jellegű. Volt, akivel jó volt hosszú idő óta beszélgetni hosszan. Volt, akivel jó volt hosszú idő elteltével sem beszélgetni. A szememben senki nem változott sokat, vagy nagyon. Mindenkiben láttam az egykori rügyező, frisshajtásos kicsit.
A vacsora után, ami finom volt nagyon, bár Marton János nem ezt az éttermet ajánlja az otthoniak közül, elmentünk egy táncos mulatósba. De végül hárman egy csendesebb zugot találtunk és régi barátaimmal nosztalgiázva időztünk a régi idők ködlő homályában. Aztán megszólalt az Aranycsengő pontosabban a tulajdonosa, hogy most már zárnának. Mi meg felálltunk s az éjféli hidegbenm elsétáltunk.
Ez volt a hétvégén. Sokat utaztam, el is fáradtam, temetőt is jártam, havat vártam, fejtágultam, és a leginkább osztálytalálkoztam.