Rendező - pályaudvar

Rendezőpályaudvar most a fejem. A gondolatok mint vonatok suhannamk át rajtam, de nem találom a menetrendet, s így nem tudom jókor jönnek e, kellő ideig várakoznak, és egyáltalán, azok a vonatok e, amik tényleg erre járnak. Mivel nem tudom ellenőrizni, megpróbálom a dolgot a saját rendszerében figyelni, s így valamifajta rendet teremteni köztük.



A napokban cseverészve a hálón többször kiderült, a nickem ismert, hamar kötnek hozzá arcot, tartalmat úgy is, hogy én gyakran még csak nem is sejtem ki lehet a másik. Ez egyfelől jó, hiszen a kommunikációs tevékenységem eredményeképp' szilárd arculattal bírok a helyi internetes meleg társadalomban. Monthatni brand jött létre a nickemből, ami fél éve folytatott tevékenységemet látva egész sikeresnek könyvelhető el.
Abból a szempontból viszont, hogy így minden istenbarma (bocsánat) megtalál, akinek beszólni támad kedve vélt vagy valós sérelmei miatt, és akkor is megteheti, ha nem nevezi meg magát, és nem vállalja véleményéért a felelősséget, ebből a szempontból kifejezetten rossz. Mármint rosszul esik olvasni a beolvasást. Sokat morfondíroztam a helyzet megoldásán. Mármint azon, hogyan küszöbölhetném ki ezeket a rosszízű, udvariatlan, és a legtöbbször nehezen behatárolható eredetű kritikákat.
Az első ötlet természetesen a nick változtatás volt. Azonban ezzel engednéka beszologatóknak, és ugyanolyan gyáva lennék mint ők. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az a kialakítot egységes arculat megbontásával és a féléves munkám szétcseszésével (pardon) jár, akkor még kevésbbé akaródzom meglépni.

Ma reggel egy feliratozatlan cd-t tűrtem be a fejembe. Placebo szólt. Egy dal amit már nagyon, nagyon régen nem hallottam. És amikor először hallottam, akkor még nem is tudtam, hogy ez Placebo. Egy MTV spotban láttam. Amint felcsendült az első pár taktus azonnal bevillant a filmecske. Amerikai "high school" szekrényes folyosóját látjuk. Fiatalok jönnek mennek, pakolásznak. Hősünk tűnik fel, lógó, kinyúlt pulcsiban, zsíros fekete hajjal, sovány alkattal, légies járással teljesen kilóg a trendkövető bandából. A fiú, mert hősünk egy kamasz fiú, hatalmas fülhallgatóval a fején megy át a folyosón. nem is néz akörülötte lévő eseményekre, a baseball- vagy rugby csapattag srácok hiába próbálnak beszólni neki, csak feljebb tekeri a hangerőt, és akkorra tisztán halhattó a huszadik századi fiú zenéje. A film végén egyetlen szót látunk vertebrae.

Elvigyorodtam és megörültem a régi emléknek, mi gőzösként pöfögött be. :o) És helyre billent a világ. A hátgerinc jó szó.


Álljon itt a dal szövege

20th century boy

Friends say it's fine, friends say it's good
Everybody says it's just like Robin Hood
I move like a rat, talk like a cat, sting like a bee
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your toy Your twentieth century boy

Friends says it's fine, friends says it's good
Everybody says it's just like Robin Hood

Fly like a plane, drive like a car, hold out your hand
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your boy Your twentieth century toy

Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy

Friends say it's fine, friends say it's good
Everybody says it's just like Rock 'n' roll
I move like a cat, talk like a rat, sting like a bee
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your toy Your twentieth century boy

Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy


Ez persze így a szöveget megértve újabb menetrendszerinti(?) járatot indít el. ;o) Hát iylen ez a pályaudvar.