VeszedelMeSeN

Tulajdonképpen csak annyi jutott az eszembe így fél három felé, hogy ilyen késõn bátran lehetnék elérhetõ is az msn-en, nincs egy kósza idegen sem, hogy nekem essen vad köszöngetéssel, meg hogy mi van. És nem is érzem magam provokálva, hogy na legalább vele, csak egy picit hadd beszéljek.
Ilyentájt lehetne kellemesen bejegyzéseket irogatni. Meg lehet másokét nyugodtan olvasgatni, meg általában neten dolgozni anélkül, hogy az interaktív gyors kommunikációs rész, amit igencsak komálok, ingerelne rá, hogy inkább azon a felületén legyek. hmm.
Ja, és most egy lecseszés, Balázs és Kicsijosh gyakorlatilag teljesen kimásztak msn-rõl, így a maradék "ingyenes" kommunikáció egyik leggyorsabb visszajelzésû hidját zárták el. (Képzavarokban beszélek, csodás.) Szóval, ha van mód rá, picit, akkor úgy a jövõ héttõl, amikor már értelmesebb gondolatok is kimásznak az agyam mélyébõl, akkor lécci-lécci (sic!) gyertek vissza msn-re, mert utálok mindig én telefonálni, és mittomén, viszont ti hiányoztok néha nekem. Ez így elég picsogós lett, de végülis ez a blogmódi. Télleg, ezt levélben is elküldhettem volna, de most már akkor is kirakom a falra. Nesztek!

Linkeskedõ

Találtam valamit, ami szórakoztat. Be is kapcsolom ide. Elvégre ezek az izék ezért jöttek létre. Mármint, a weblog, mint izé, és linkelés mint ezért. De a komment saját lesz. Ihlet a szöveg, amit olvastam. A különleges választékban pedig remek novellista takarja ki a házastársi romantika bugyrait. Bölcsészmódra. De csak kisebb adagokban ajánlott a fogyasztása, mert hatásás. Komment nem lett, úgy is magáért beszél.

Quiz vadis?

Nem egészen egy éve csináltam meg ezt a vicces quizt a Quizillán. Ma reggel megint megtaláltam és megcsináltam. Hmmm... Érdekes.


Morpheus


?? Which Of The Greek Gods Are You ??
brought to you by Quizilla

Referencia gyanánt idebököm, hogy melyik bejegyzésben volt, hasonlítsátok össze az akkori és a mai képet.

Nem is tudom beírjam e

A kalaposok oldalán találtam egy igazi tanácsadó-oldalt. Vagy nem?

Akkor egy kis "Kopipészt", ahogy Balázs mondaná

Dido: Don't leave home

Like a ghost don't need a key
Your best friend I've come to be
Please don't think of getting up for me
You don't even need to speak
When I've been here for just one day
You'll already miss me if I go away
So close the blinds and shut the door
You won't need other friends anymore

Oh don't leave home, oh don't leave home

If you're cold I'll keep you warm
If you're low just hold on
Cause I will be your safety
Oh don't leave home

And I arrived when you were weak
I'll make you weaker, like a child
Now all your love you give to me

When your heart is all I need

Oh don't leave home, oh don't leave home

If you're cold I'll keep you warm
If you're low just hold on
Cause I will be your safety
Oh don't leave home

Oh how quiet, quiet the world can be
When it's just you and little me
Everything is clear and everything is new
So you won't be leaving will you

And if you're cold I'll keep you warm
And if you're low just hold on
Cause I will be your safety
Oh don't leave home

Cause I will be your safety
and I will be your safety
and I will be your safety
Oh don’t leave home


Sajna jelenleg ez a max. Ez a fogíny baszkurálós dolog még mindig nem jött rendbe. De már jobb ám, csak mégsem annyira. :o)

Egyébként ma föztem zöldborsófõzeléket, fehér rántással, és finom lett nagyon (életem elsõ önálló fõzeléke), és fõztem még karajcsontból isteni levest is. Szóval megmaradok, de ha nem, akkor a toromban lesz mit enni! :o)

Minden jó, ha (a) vége...

Az alábbi bejegyzést nem ajánlom azon konzervetív szemléletû olvasóimnak, akik szeretnek sokáig szenvedni. Teszem ezt azért, mert bejegyzésem alcíme:

Hozsánna a magyar egészségbiztosító-rendszerért,
mely állami tulajdonú,
s így egyformán szolgáltat
minden kedves pógárnak.

Az egész egy ínyes kérdésnél indult. Aztán úgy folytatódott, hogy csütörtökrõl tegnap reggelig úgy három órát aludtam apróbb darabokban. Tekintve, hogy a fog úgy döntött, rákezd mégjobban, az íny meg még mindig erõst ragaszkodott az elképzeléséhez, hogy õ, márpedig marad. Összeveszésük eredményeképp utóbbi begyulladt az eshetõségtõl, hogy elrepedhet. Én leginkább ordítani akartam. Ehelyett inkább csak nyüszögtem, no nem annyira a többiek iránti tekintetbõl, hanem azért mert, akkor ki kellett volna nyissam a szám ami akkor oillanatnyilag csak további ordítással,esetleg ájulással járt volna. Reggelig (nyolcig kébé hajnal kettõtõl) azon morfondíroztam a saját fájdalmam és fáradságomtól kábán, hgy el kéne menjek szájsebészetre, mert legalább megnyugodnék, ha ki kell is szedni a dolgokat, amiben nem hittem igazán.
Aztán reggel sokkal jobban éreztem magam, mint mindig, ha elhatározom, hogy orvoshoz kell má' menjek. De csak rávettem magam, hogy elmegyek a "szájsebészeti klinikára", mert itt van olyan. De hol, ez volt az elsõ kérdés. Emlékeimben élt egy hely, gondoltam meglátogatom, de mert alig volt, aki megerõsített volna elgondolásomban, és még a szerver is elszállt ami a csatlakozást jelenti a virtuáliához, mint egyszeri gyerkõc lebattyogtam a kórházhoz. Ahol végre megkaptam a kívánt útbaigazítást. Ott van, ahol emlékeztem. Séta tovább a metszõ hidegben. Nem volt túl jó. Aztán a klinikán közölték, hogy ha nem vagyok bejelentett lakos akkor az illetékes fogászom kinn van Kertvárosban. Remek. El is indultam.
Hamar megleltem a palotána beillõ fogászati szalont, ahol mert nem voltam bejelentve, komoly fejtörést okoztam a csilli-villi, csupamodern fogászat urának és az õ szolgálóinak. Vártam türelemmel. Elpanaszoltam,hogy mi van. De ekkor kiderült, hogy én valójában nem is hozzá tartozom, persze pénzért megcsinál õ bármit. Fehér pólója és nadrágja, testalkata inkább egy hentest idézett elém. Vehemens magatartása, agresszív, nyomulós stílusa pedig nagyon hamar antipatikussá tette. Belenézett a számba vagy négy másodpercre, és közölte, hogy a fog keresztbe áll, menjek el röntgenre, aztán jöjjek vissza tizenötezerért kiveszi. Elfogadtam a felírt gyógyszereket, meg a beutalót, de úgy mentem el, hogy vissza se néztem. A gyomrom forgott az anyagias, számító rámenõsségétõl. Eldöntöttem, ha igazat is mondott akkor sem vele húzatom, mert nem bírnám, hogy a számban nyúlkáljon.
Anyuval beszéltünk, és az egyik helyi kollégája adott egy tippet. Délután volt rendelése. Közben kaptam még egy címet amit Kedvessel hajkurásztunk és nem találtunk. Így született mega döntés az ágyon a karjaiban fekve, hogy elmegyek az Anyu által ajánlotthoz. Amit mellesleg kedves Szülõm is favorizált. Kettõkor felhívtam a rendelõt, hogy beférnék e ma. Mondták, nem igazán, de ha nagyon rossz, menjek. Mentem. Háromra ott is voltunk, és mert ketten is rendelnek ugyanazon a helyen gyorsan fogytak a páciensek.
Négyre be is ültem egy fogorvosi székbe, ami ugyan nem az volt ahoiva eredetileg készültem, de egy jóhumorú, fiatalos pasas hajolt felém, és mondta:
- Szépen kinõtt. Hmmm... Van egy kis gyulladás. No jó. - és ezzel a mondattal fertõtlenítõs gézcsíkot tömött a gyulladt ínydarab és a fog felülete közé. Eddigre teljesen elmúlt életem elsõ kataflamja is, amit tegnap beszedtem. És, ahogy egyébként mondta is miközben csinálta, szar volt. Kérdeztem, nem kell e röntgen, mondta,hogy ha szeretném sugaraztatni a fejem, akkor nem bánja, de ezzel a foggal nincs mit tenni. Vágni nem fog, a gézcsíkot meg szedjem ki egy nap múlva. A gyomrom forgott, émelyegtem a fájdalomtól és az éhségtõl. Bevettem a második kataflamot is. Ja, és ez a beavatkozás ingyen volt.

Még jó hogy legalább szabad orvos választás van a privát szférában. Mert ez utóbbi is az volt, magánfogász. No igen, minden jó ha a vége jó. Mára már két nagyobb drabban átaludtam az éjszakát, reggel egy algopyrin elég volt, eszem az antibiotikumot, amit a második felírt, és érzem, hogy javulok.

blogban utazom

Ezúttal tényleg. TDK dolgozat megminden... Elemzendõ felületeket keresve leletem ezen egyedeket(asszem ez kóros, de lehet, hogy csak mellékhatás, de mié?):

- Sírni, csodálni való harmincas,
- Két lüke, akik elágaztattak
- És két nõ.

Ínyes kérdés

Ahogy Tóth professzor - egyik kedvenc tanárom - kezdte mindig elõadásait: "kezdjük a mai bejegyzést egy humoreszkkel", ahogy ezt a szót dadogva, kabosgyulai hangon kimondta, már attól mosolyra szaladt az ember szája.

-Kurvára fáj a fogam, Apa!
-Nekem is fiam, csak Anyád meg ne tudja.

A vicc régi, még szakálla is van, nekem viszont tényleg fáj a fogam. Pontosítok, A fogínyem. Az emberi szájüregben általában harminc két fog ül. Fogsoronként tizenhat. Azonban a felnõtt élet egyik jellemzõje, hogy, a teljes kifejlettség felé közeledve, az utolsó négy fog, az addig meglévõ huszonnyolc mellé, még kinõ. Ezt a négy fogat hívják, igen, kedves olvasó, bölcsességfognak. Az eddigi hárommal, sõt azt gondoltam, néggyel, semmi gond nem volt(kopp-kopp-kopp). Mondom, azt hittem. A bal alsó nyolcas, ugyanis a fogászok a fogsorokat még egyszer két részre osztják, aszerint, hogy bal vagy jobb oldali. Szóval, a bal alsó nyolcas szépen kibújt, félig. Most viszont valamiért beleakadt az õt körülvevõ ínybe, és ez már fáj. A fülemig felsért a nyilallás, a torkom ra is kihúz, sõt a felsõ fogsorra is. Rettenetes. Nem igazán volt pihentetõ így az alvás. Fél algopyrin, tudom, egyes olvasóimnak az már nem is gyógyszer, az ára, hogy többé-kevésbbé nyugodtan gépelhetek. Viszont lassan beveszem a másik felét.
Kedvesnek, a szimmetria kedvéért, a jobb alsó nyolcas fáj. Hát nem szép?

De legalább ezer ágra süt a nap és jó idõ lesz, és tegnap az egész délutánt, déltõl kilencig, együtt töltöttük, többnyire kettesben. :o)

Re-mek-egek

Eme reggelen nem vekker keltett veszett menetben engemet, de szemem nem engedett hevernem. Felemelkedtem. Fekhelyem rendbetettem, s egy remek reggelt kereteztem. Megetettem egy szerkezetet egyszer fekete s egyszer vegyes kelme elemekkel, melyeket kellemes eleggyel permetezve nedvesen kezelt, s teregettem fel.
Eszegettem, rendbeszedem fejem, s eme remek reggelen Kedvesem meglelem. :o)

Ihlettelen

Hát ezért keltem én fel? Úgy volt, hogy jelenlegi egyetlen tanítványom annak rendje, s módja szerint jön fél kilencre. Most szólt,hogy bocs mégse. Ez legalább elég apropót szoégáltat a panaszkodásra, amire a blogokat amúgy annyian használjuk. Mert ezt nem számítva nagz-ot megszégyenítõ egyszerüséggel tudnék csak arról csicseregni, hogy most "ilyen jó, meg olyan jó!"

Hja. Boldognak (kopp-kopp-kopp), kiegyensúlyozottnak (kopp-kopp-kopp), kívánatosnak (kopp-kopp-kopp), stb stb (kopp-kopp-kopp) érzem magam. És ezt Neki köszönhetem. Meg az Égnek, hogy összehozta ezt a dolgot. :'o)



A napsugár aranylón tükrözõdik a szembeház ablaksorain, s a függöny résében becsúszva vonalmintát fest a falra. Sárgán, fehéren, a libegõ függõny elhajlítja csíkjait. A falon táncol, északi fény. S ahogy emelkedik a fényes korong, a falon a minta halványul enyész, de a pillanat csodáját láthattam s ez épp elég.

A hét vége...

Nehéz hétvégém volt. Csütörtöktõl vasárnap délutánig otthon. Ebbe még semmi gond se nincsen. Csak hát az én Kedvesem, nem jöhetett velem. Csütörtök délután Hugi vizsgázott itt, szorítsunk neki mind, legalább meglegyen. És mert elege volt a buszozásból, kocsiba pattant, s úgy jött, s mert volt bõven hely, hát én be, és mellette ülve haza. Lényegesen kényelmesebb, és gyorsabb módja volt ez a hazajutásnak. Köszönet érte.
Este Édesanyám azzal fogadott, hogy "beszélnünk kell!" Képzelhetitek, egy pillanat alatt fordult bennem a világ, valaki meghalt, megszületett, elvállnak, bánom is én... Mondtam, hogy jó, csak levenném a táskám meg a kabátom. Aztán lelkileg felvértezve bementem a nagyszobába. Elcsicseregte, hogy pénteken nem lenne itthon egyáltalán, hát fõzzek én a családra, és ne haragudjak, de péntek este õ fenn alszik Pesten. Kvázi elkéredszkedett bulizni a munkatársnõivel. Én meg csak pislogtam. Hát persze, Anyuka, menj csak érezd jól magad. Ebbõl ne csinálj problémát. :o) Aztán megbeszéltük a hétvége többi napjára a menüt. Nem is értem, néha úgy tûnik, nem is család, de valami catering szolgáltató vagyunk. Némi protokollos beütéssel, azt õ nem ehet, tudod, arra ügyelj, nem kerülhet az ételbe sok.
Pénteken felhívtam Aput. Õ meg leadta a rendelést, én eztán bevásárlóba el, kosár tele, majd haza. Bolognai spagettit csináltam. Nem porból, rendesen zellerrel, répával, egy darabig a hentes pult elõtt álva kacérkodtam a gondolattal, hogy marhahúst viszek haza, de átlátva a helyzetet(Apámnak fõzök, letettem róla). Mondanom sem kell, remek lett. Pont mire minden elkészült Mami is megérkezett a tornánból. (Igen, tornászik, nem ennyire fitt, viszont még ennyire sem lenne az, ha nem csinálná. Heti kétszer gyógy- jelleggel.) És így kettesben ebédeltünk. Megkért, tanítsam meg, hogyan egye a spagettit anélkül hogy elvágná a tésztákat (ahogy Apu szokta). Nagyon igyekezett, de elsõre senkinek sem sikerül túl jól.
A Fodrászmesterrel eredetileg szombatra volt találka fixálva, de átkérte magát péntekre, mert szombatra sürgõs ingyenjegyes koncertje volt. Szóval péntek délután csacsogós jókedvû kávézás az õ törzshelyén. Remek volt. :o) Este pedig séró belövés, és kiputzolkodás után Hugihoz voltam hivatalos, akivel elõbb egy visszafogott kocsmaturával, majd igazi dizsivel folytottuk le a hetet. Elég részeg voltam azt hiszem. Mert sok mindenre nem emlékszem. Csak ara, hogy volt Tiësto, meg Hung Up Madonnától, meg sok sok kamasz, két travi, az egyik Rita, akit még nyárról ismertem, hála az Égnek õ már elfelejtett. ;o) Nem annyira emelkedett társalgást folytattam vele ugyanis korábban drogokról, és a cuccoskurvaságról. Mindenesetre hajnalban undi-buri volt egy gyorskiszolgáló étterem drive-in abalakából. És ha tetszik, ha nem, izlett, a még mindig részeg belemnek... Ja, ki is hagytam, hogy a dizsiben olcsótekila (sic!) akció volt. Sajna a buli elõtt a frászt hoztam Kedvesre egy nyüszögõs kétszertelefonálós hiányzóssal. De még szerence hogy van Huginál szélessáv, és így meg tudtuk beszélni MSN-en. :o)
Szombaton némi alvás után hazamentem Hugiéktól, akit azóta is irigylek amiért olyan jó meleg van nála. Azt terveztem átölelve alszom el, de mire megjött a zuhanyzásból én már eszméletlenül feküdtem. Otthon segítettem anyunak. Puliszka kisérletünk csõdöt mondott, de majd legközelebb! Az õzpörkölt kenyérrel is remek volt, hozzá siklósi házi zweigelt, milyen jó is hogy Anyu fõnöke szõlõt tart ott. :o) És délután alvás rogyásig. Nagyma látgatós, karácsonyfa elpakolós. Este pedig kidõlõs alvós. Az utóbb beszerzett elektromos ágymelegítõ sokat dobott azon, hogy ne keljek fel hajnali háromkor arra, hogy fázom.
Vasárnap hármasban fõzõcskéztünk a konyhában, Apu segített, Anyuval pedig elkészitettük a remeket. Sörben fött gönyölt sertéscomb volt. A mustáros, hagymás, uborkás, baconös roládok pirosra sütés után huppantak a barnasörös lébe. így zamatosan szaftos és puha lett a hús. Most is összefut a nyál a számban.
Az utolsó három óra Pécsig rettenetes volt. Egyfolytában azt figyeltem, mikor érkezünk már meg, hogy láthassam. Az estét utolsó buszig így is együtt töltöttük. hmmm... Megnyugvás. A helyi gyorskiszolgálóban kicsit elengedtük magunkat, ezt néhány kamasz "Nézd a hülye buzikat" felszólalással nyugtázta. Kedves bepöccent, én meg leszarom, annyira jó volt fogni a kezét.

Dalokba rejtve

Rettenetes álmos vagyok. Ma leadtam az indexem, végre a félév ezzel lezárult. Egész jól, de ez szinte természetes... :o) (a szerénység kitört belõlem, bocsi)

Tegnap még befejeztük a munkát a vizsgafilmen a TV-nél, ma még beszélgettünk a tanárral, hát nagyjából ennyi volt az utolsó megmérettetés. Aztán pici sorbanállós TO-s értetlenkedõs. És egy nap Vele. Reggeltõl estig. Volt benne ebéd, csók, meg ölelés, meg zenehallgatás, meg képnézés meg vacsi, meg illatkóstolás, meg bevásárlás, ja és még csók is. Valahogy mégsem elég. Mégsem elég.

Fatihless: I want more

[Nina Simone]
I want more
I want some
And then some
And do you know what I wanna hear?

I want more
I want some more
And then some
I want more
I want more
I want more


You know how I love that stuff
I want more
I want more
I want more


[Maxi Jazz]
I want more

[Nina Simone]
I want more
The waiting's been so long, so long.
I want more
Been so long

[Maxi Jazz]
I want more

More oneness, less categories,
Open hearts, no strategies.
Decisions based upon faith and not fear.
People who live right now and right here.
I want the wisdom that wise men revere.

[Maxi Jazz & Nina Simone]
I want more
I want more
I want more
I want more

Kedden egyébként volt egy többé kevésbbé jónak mondható órám Komlón. És utána egy mennyei vacsi a Mentában kettesben Vele.

És hogy mégjobban csöpögjön az oldal... Egy kedvesség Goldfrapptól
Hairy trees

You give me this love
You give me this love
Touch my
Garden
Rain clouds
Mountains
Sunshine
All day long
Sunrise
Meadows
Oceans
Rainbows
Starlight
All day long
Golden
New world
Rain clouds
Mountains
Ride my
Pony
Ride him
Slowly
Smiling
All day long
You give me this love
You give me this love
You give me this love
You give me this love...

Jóéjszakát, és mindenkinek olyan szép álmokat, mint amilyenek nekem lesznek. :o)

Mielõtt túl sok lesz...

Jobb lejegyeznem, hamar mi történt, történik most, mert picit összesûrûsödtek az események. Az elmúlt négy nap mindegyikén annyi idõt töltöttem Öltözködõvel, amennyit sak lehet. Mert jó vele nagyon.
Szombat este buliba készülõdtünk menni, akkor picit segítettem neki a blogját kicsinosítani, Kicsijosh meg nekem segített, hogy ezt megtehessem, köszönet érte. Szóval pici iszogatás, majd ál-leszbi buli nézés, gyors megfutamodással, és hajnalig dajdaj a "Penésztanya" (copyright Mentõtiszt) elnevezésû mûintézményben. Öltözködõvel kicsit összegabalyodtunk. Kicsit nagyon. :o) A vonzást eddig csak próbáltam tagadni, mostanra már tök felesleges. Hajnalban komoly elhatározásra jutottunk, a tekintetben, hogy mit is kéne tennünk, ha a lehetõ legkisebb vihart szeretnénk kavarni. A buliban Építõmérnök-hallgató megkérdezte, hogy ez most titkos? Kicsit sem volt vicces, csak a fél pécsi meleg közösség látta premier plan, hogy összejövünk. :oD
Vasárnap kettesben odaállítottunk Orvoshallgató elé, aki öltözködõ legjobb barátja, és ugye valaha gyengédebb érzéseket tápláltunk egymás iránt mi is. Szóval, hogy ne rádióból hallja meg a kedves lélek, hanem tudja meg tõlünk személyesen, hogy mi ketten valamit eztán együtt próbálunk meg. Megdöbbent, de leültetett és teával kínált, igyekezett jó lenni, mint mindig, és az is volt, mint mindig. Aztán Aszlan és Jadis harcát néztük az Urániában, és másodjára is élveztem. Majd Teacherhöz rohantunk, hogy odadjam neki a kölcsönkért könyvet, Végül Mentõtiszt és Mûszakvezetõt látogattuk meg otthonukban, ahol addig nem is jártam korábban. :o) Helyre kis lak, és habár mindketten fáradtak voltunk már Öltözködõvel, jól szórakoztunk, s úgy tûnt házigazdáink is. Pletyka délután volt a legszaftosabb részletekben turkálós kibeszélõs fajta. A készülõdõ vihar elsõ mennykövei ekkor kezdtek potyogni. Gyógytornász sértett és dühös sms-e formájában jött az elsõ áldás, hogy és mi neki miért nem szólunk és különben is. (üzenet neki: Anyámnak sem szóltam, sõt Hugi is úgy hívott fel tegnap, hogy jól értette e, amit olvasott. Sértõdj meg, ha tetszik, de személyesen akartuk elmondani Neked.)
Tegnap hajkurásztuk egymást az egyetemen, de csak délutána Vándorló Palotára sikerült látnunk is a másikat. Hosszan hosszan beszéltünk, és annyira jó.

Jó!

hulla fáradtan

Pénteken az még nem volt randevú. Vagy a jó ég se tudja, mi volt az.

Azt hiszem, Valaki közbejött. És most nagyon örülök Neki. Amit okozok ezzel, nem minden részében tetszik, de az öröm túl nagy. :o)

Sweet

Sunshine takes me
To a place where
I’m living free

Something in your eyes
Is telling me
This is where I want to be

But I never thought it would be
So

Sweet, sweet, sweet
The way you make me feel

Funny
How it just gets
Sweeter and sweeter
Day by day
It’s sweet how
You just get funnier to me
In every way
But I never thought it would be
So

Sweet, sweet, sweet
The way you make me feel
Sweet, sweet, sweet
I can’t believe you’re real

It's so rare
To find someone
Who
Brings on the sunshine the way you do
You're so

Sweet, sweet, sweet
The way you make me feel
Sweet, sweet, sweet
I can’t believe you’re real lamb (ld. Bárányka)

Néma - film

A tegnap legfõbb programja a mozi volt Öltözködõvel. Amiért persze meg is kaptam a lecseszést Szenyorától. Eredetileg õ hívott ugyanis a koreai Bin-Jip lopakodó lelkek c. filmre. Igaz, akkor még úgy volt, a Húga is jön. Aztán õ mégsem, én meg mégis hívtam Öltözködõt. Akivel elõbb mókuslesen voltunk egy parfûmériában, miután fél nappal korábban ódákat zengett egy parfüméria eladójáról, muszáj volt megnézni a dolog valóságtartalmát. Nos, a mókus nyúzott volt, kedves, de nekem elég semmilyen. Mondtam is Öltözködõnek, megtarthatja. :o)
Mókus után forrócsoki némi rummal a Kávémaradékban. Ezúttal nem lötyögtette ki a pincércsaj. Aki, mint felvilágosítottak nem véletlenül "távolságtartó" a fiúkkal, csak egyszerûen nem õk jönnek be neki. A bejáratnál egy évfolyamtárs ült, akirõl régóta hiszem, hogy látens meleg. És egy pár hete cseteltem egy sráccal, aki elkottyintotta, hogy évfolyamtársam. Viszont a keresztnév amit mondott, kifejezetten ismeretlen volt. És tanakodtam. És nem jutottam elõrébb. Tegnap a távozáskor, a kabátot magamra húzva épp' egyszerre összevillant a kép. Szinte megdermedtem, Öltözködõ is a képre meredt a falon, keresve, mit vettem észre rajta... Elmeséltem a sztorit, és vigyorgott. Kifelé még megcsodáltuk az új pinérsrácot, aztán mozi.

A jegyvásárlás közben betoppant a díszes kompánia, Házmenedzser, Orvoshallgató és Bankkártya-ügynök is. Egszerre zavarba jöttem, utóbb kiderült Öltözködõ is, és láthatóan a srácokis kicsit megszeppentek. Zavart a lehetõség, hogy azt gondolhatják randizunk épp' miközben nem is, és hogy, akkor viszont szólhattam volna legalább az egyiküknek, hogy jöjjön, mondjuk Orvoshallgatónak, akivel mindketten jóban vagyunk. Mondjuk kitalálhatnék okot mindegyikre, hogy miért, miért sem. De most már kialudtam ariadalmat. És Szenyora elintézte a dolgot egyszerûen: "õk sem szóltak nektek, hogy jöjjetek velük..." Ez hamar helyretette a világképem.

A film után elindultunk meginni hármasban még egy pohárral, ám útban a belváros felé kibökték a pajtik, hogy éhesek is. Szó, ami szó, én is az voltam. Viszont mivel aznap délután kétfogásnyit fõztem, nem volt kedvem pénzt kiadni, vacsira. Hát inkább meghívtam õket hozzám. Hármasban vacsiztunk. Gombapaprikás és farfalle tészta, csemegeuborka és kiváló mátraljai cabernet. Rágcsák és a jólét lélekmelegítõ hangulata lengte be a teret. Szenyora lelépett. Korán kelt ma.
Mi ketten még beszélgettünk, fényképmutogattam, sztoriztunk. Utolsó utáni buszt vártunk, ami aztán az egyetemváros megállónál tovahajott vadul kalimpáló párosunk mellõl. Hát, Filomókust (1 lakótárs)némileg ledöbbentve Öltözködõ fenn aludt, még jó hogy Muzsikus (másik lakótárs) hazament, s így egyáltalán fel tudtam ajánlani egy fekhelyet.

Végül a csemege, a film. Szép volt nagyon. Új értelmezést ad a némafilm fogalmának, áztvitt értelemben persze. Megjelenik benne az igazságtalanság ellen lázadó ifjú (lúdas Matyi) toposza, a láthatatlan szeretõ képe. A távolkelet mesés, misztikus köde örvényli körbe az egész történetet. A házak, a berendezések, annyira nyugatiasított, mégis anynira keleti marad. Az arab betétdal furcsán megcsavarja a szótlan világot, és helyet kap benne, amit regényben 'mágikus realizmusnak' szokás nevezni. Gyönyörû, finom, és érzéki darab. Szól szeretetrõl, hagyománytiszteletrõl, elmebetgségrõl. Látunk példát sokféle házasságra, és egy varázsos súlytalan szerelemre is. A magam részérõl mindenkinek ajánlom, érdemes, és nem is sírós film.

gin és tonik

Tegnap minden majdnem sikerült. Anyu hívott kávézni, de már ki kellett hagyjam, s így nem búcsúzhattam el rendesen. Sebaj, gondoltam, legalább a forgatáson túlleszek. A helyszín azonban alkalmatlan volt, ezért idõpontot váltottunk. Az idõpontváltáskor csak a saját érdekemet felejtettem el, hogy és pedig én Szegedre mennék pénteken. Tehát nem megyek. Kicsit kapkodó és zaklatott napom végére azonban fénylõ koronát és feledést hozó szépséget emelt a beszélgetés Gyógytornásszal és Öltözködõvel. Igazi nõi csacsogás volt. Na jó, helyenként komoly témákkal is, de nõk is lehetnek komolyak. Kendõzetlen és felvállaltan szabad beszélgetés volt. Nagyon jól éreztem magam veletek újfent. Köszönöm. Öltözködõvel kicsit tovább maradtunk, és így alkalom nyílhatott amolyan ismerkedõs jellegû, "télleg és az, hogy van veled, hogy". A sztorizgatásnak a fáradtság és az utolsó busz utáni elsõ éjszakai közeledte vetett véget. Aztán jóéjszakát kívántunk és elbúcsúztunk.

Anyám, kész hízókúra

A hétvégén hazamentem, de még mielõtt elindultam volna keresztbe tettem annak az elképzelésnek, hoy én aztán annyira reformkonyha-fan vagyok, hogy zsírost nem is tudok fõzni. Reggel (kábé tízre) lementünk Muzsikussal (lakótárs) a helyi vásárcsarnokba. Forgatag, zöldségek, húsok és minden földi jó. Be is vásároltam. Mivel Muzsikus szíve most elég zaklatottan dübörög, ezért az õ általa indítványozott véreshurka nyomvonalon indultam el. Kitaláltam, hogy disznótoros lesz ebédre. Vettünk kolbászt, sütni valót, pecsenyének való tarját, krumplit, hagymát, és finom savanyúságot (meg nem olyan finomat is). Aztán haza, és sütkérezésre fel. :o) A kolbi meg a hurka nem durrant ki. Tök jó lett a pecsenye, a savanyított almapaprika káposztával töltve még másnap is csípett. De az egészben volt valami fejedelmi (talán az, hogy ennyi húst még soha nem raktam asztalra egyszerre, saját fõzéskor). Egyszóval pazar volt. :o)
Szombat este hazamentünk és összefutottam Artemisszel. Én wiskhey, õ baracklé. Szegény nem ihat alkoholt most egy darabig, így aztán bulizni sem jött tovább késõ-kamaszkorom kedvelt táncos mulatós kocsmájába. Egész jó volt a hangulat. Amit Hugival és Csövikével csaptunk (Csövike Hugi öccse). Mert amúgy alig voltak. Egy felé érkezett nagyobb tömeg. Addigra Hugi kb öt percenként legyintette meg az arcom, hogy vegyek vissza a táncból, mert elég riszálósra kerekedik...
Vasárnap, hosszú évek óta elõször a szüleim maguk ajánlották, hogy ne reggel kelljen közösen nyünnyögni, hanem ráérünk délután is, elvégre buliztam. Ebédre pörkölt nokedlivel. Apám legszentebb étele. :o) Nokedlit készíteni csak egy kiló lisztbõl áll neki. És meg is eszi. Délután aztán kimentünk Nagyim sírjához, elhordtuk a temetési koszorúkat, lesepertük a tetejét amennyire lehetett, tettünk új fenyõs gyertyás díszeket. Aztán haza, és otthon meg vízkereszt múltával lebontottuk a fát. Nagyon gyorsan végeztünk mindennel. Hiába, ha valami konkrét feladat van, akkor hatékonyan együtmûködik mindegyikünk. :o)
Hétfõn jöttem vissza Pécsre, délután Anyuval egy vonaton. Amíg otthon tespedtem egy olyan TV csatornát néztem, többnyire ahol folyton fõznek. Hétfõn este aztán elmentünk az egyik étterembe Pécsett, amit kitaláltam, hogy jó lesz, teljes arculatot váltott, így abba ültünk be, amibe az õsszel is, amikor Anyu és a barátnõje itt voltak. Csevapot ettem sopszkával. Fenséges volt.
Kedden aztán tanítottam. Kétfélét is, közben meg Munkácsy-kiállítást néztem. A tér sajnos nem volt elegendõ az összes kép alapos nézegetéséhez. De ez a Pákh féle gyûjtemény valóban gazdag, és érdemes. A délutáni drámaórát most nem én vezettem. Viszont a kollegina a szokottnál erõsebben zsizsikesedõ, zajongó és figyelmetlen csapat reakcióit annyira a szívére vette, meg annyira lassan haladtunk a kitûzöt cél felé, hogy leállította az órát. Kemény énközlésekkel ráncba kapta a csapatot. Akik ezután elcsendesedtek. Remélhetõleg jó lecke volt fegyelmezésbõl. Remélhetõleg. hazaértemre annyira éhes voltam, hogy csak na. Hát be is faltam a disznótoros maradékát. Majd Anyu szólt, hgyvisszajöttek Harlkányból. Én elkalauzoltam õket egy étterembe, ahol elõtte nem voltam. Menta! Egyszerûen remek. És ez nem fizetett reklám, csak jó-hír-verés. :o) A korábban az olivában, megismert kedves pincérnõ szolgál fel, az õ zenei választása halkan, lágyan ad jó hangulatot a zöld és barna enteriõrnek, amely így elegáns és pikáns, mint az ételek. És az adagok hatalmasak. Szóval Hugi, készülj, a következõ alkalommal a Menta a cél. :o)
Tanulság: Anyám, kész hízókúra...

Elrajzolódott

Találtam egy vicces képregényt. A két Janika, holland agybetegség, de remekül szórakozom rajta, egyszerre toleráns, és kegyetlenül ítélkező is. Az alkotó D!o skiccei közül megtetszett egy:




Aztán megkerestem régi kedvencemet, Calvin and Hobbest. (Itthon Kázmér és Huba.) Csak, hogy gyakoroljatok egy kis angolt, egy gondolat a türelemről, és az értékekről:

Szia Gogo! Vagy Didi?!

De akkor most a Nap épp' lemegy? Talán tényleg csak nézõpont kérdése. Örülök, hogy jössz, így nem kel egyedül várjak.
Nagyon tetszettek az angol cuccok!

Benjámin

A legelsõ naplókönyvem, talán még ma is meg van valahol, Benjámin névre hallgatott. harmadikán kezdtem írni s ezért kapta a nevet. Hasonló nyekergés vala, mint ez. De azért kedveltem.

Hát Benjámin napján újra bejegyzek. Ma volt az év harmadik napja, dolgos hétköznap, magán s hivatalos tanítványok, elõbbi házhoz jött, utóbbiakhoz nekem kellett Komlóra mennem. Jól sikerült órák voltak. A komlóiakkal rögtön három is. :o) Héra bosszújáról játszottunk és a végére úgy tûnt a srácoknak egyre inkább bejön ez a fajta munka. Vannak köztük elég tehetségesek is. Élvezetes volt. :o)

Tegnap hajanali fél kettõre értem haza a szilveszterbõl. Kicsit elhúzódott. Elsején négy körül kidõltünk, de a társaság magja, öten ott maradtunk Teachernél. Az elseje nyugisan gintonicosan telt. Olyan volt, mint egy jobbféle sabbat. gondiosan ügyeltünk, hogy csak semmi olyat ne tegyünk, ami veszélyes lenne, ha egész évben azt ismételnénk. Nem sikerült. Tévézés, beszélgetés, iszogatás és számítógépezés volt a program, szigorúan kötetlenül. Közben lencsefõzelék, virsli, és hasonló jóságok kerültek elénk, és eszegetve elvertük a napot. Éjfélkor aztán, gyorsan rendet raktunk, s otthagytuk Teachert, aki megijedt a visszatérõ egyedülléttõl. Teacher nem akarta a sok maradék szeszeket, hát mindenkire sózott valamennyit. Én vodkát és Bailey'st kaptam, most épp az utóbbival szórakoztatom magam. :o)

Kellemes ez az új év. Azt hiszem.