Minden jó, ha (a) vége...

Az alábbi bejegyzést nem ajánlom azon konzervetív szemléletû olvasóimnak, akik szeretnek sokáig szenvedni. Teszem ezt azért, mert bejegyzésem alcíme:

Hozsánna a magyar egészségbiztosító-rendszerért,
mely állami tulajdonú,
s így egyformán szolgáltat
minden kedves pógárnak.

Az egész egy ínyes kérdésnél indult. Aztán úgy folytatódott, hogy csütörtökrõl tegnap reggelig úgy három órát aludtam apróbb darabokban. Tekintve, hogy a fog úgy döntött, rákezd mégjobban, az íny meg még mindig erõst ragaszkodott az elképzeléséhez, hogy õ, márpedig marad. Összeveszésük eredményeképp utóbbi begyulladt az eshetõségtõl, hogy elrepedhet. Én leginkább ordítani akartam. Ehelyett inkább csak nyüszögtem, no nem annyira a többiek iránti tekintetbõl, hanem azért mert, akkor ki kellett volna nyissam a szám ami akkor oillanatnyilag csak további ordítással,esetleg ájulással járt volna. Reggelig (nyolcig kébé hajnal kettõtõl) azon morfondíroztam a saját fájdalmam és fáradságomtól kábán, hgy el kéne menjek szájsebészetre, mert legalább megnyugodnék, ha ki kell is szedni a dolgokat, amiben nem hittem igazán.
Aztán reggel sokkal jobban éreztem magam, mint mindig, ha elhatározom, hogy orvoshoz kell má' menjek. De csak rávettem magam, hogy elmegyek a "szájsebészeti klinikára", mert itt van olyan. De hol, ez volt az elsõ kérdés. Emlékeimben élt egy hely, gondoltam meglátogatom, de mert alig volt, aki megerõsített volna elgondolásomban, és még a szerver is elszállt ami a csatlakozást jelenti a virtuáliához, mint egyszeri gyerkõc lebattyogtam a kórházhoz. Ahol végre megkaptam a kívánt útbaigazítást. Ott van, ahol emlékeztem. Séta tovább a metszõ hidegben. Nem volt túl jó. Aztán a klinikán közölték, hogy ha nem vagyok bejelentett lakos akkor az illetékes fogászom kinn van Kertvárosban. Remek. El is indultam.
Hamar megleltem a palotána beillõ fogászati szalont, ahol mert nem voltam bejelentve, komoly fejtörést okoztam a csilli-villi, csupamodern fogászat urának és az õ szolgálóinak. Vártam türelemmel. Elpanaszoltam,hogy mi van. De ekkor kiderült, hogy én valójában nem is hozzá tartozom, persze pénzért megcsinál õ bármit. Fehér pólója és nadrágja, testalkata inkább egy hentest idézett elém. Vehemens magatartása, agresszív, nyomulós stílusa pedig nagyon hamar antipatikussá tette. Belenézett a számba vagy négy másodpercre, és közölte, hogy a fog keresztbe áll, menjek el röntgenre, aztán jöjjek vissza tizenötezerért kiveszi. Elfogadtam a felírt gyógyszereket, meg a beutalót, de úgy mentem el, hogy vissza se néztem. A gyomrom forgott az anyagias, számító rámenõsségétõl. Eldöntöttem, ha igazat is mondott akkor sem vele húzatom, mert nem bírnám, hogy a számban nyúlkáljon.
Anyuval beszéltünk, és az egyik helyi kollégája adott egy tippet. Délután volt rendelése. Közben kaptam még egy címet amit Kedvessel hajkurásztunk és nem találtunk. Így született mega döntés az ágyon a karjaiban fekve, hogy elmegyek az Anyu által ajánlotthoz. Amit mellesleg kedves Szülõm is favorizált. Kettõkor felhívtam a rendelõt, hogy beférnék e ma. Mondták, nem igazán, de ha nagyon rossz, menjek. Mentem. Háromra ott is voltunk, és mert ketten is rendelnek ugyanazon a helyen gyorsan fogytak a páciensek.
Négyre be is ültem egy fogorvosi székbe, ami ugyan nem az volt ahoiva eredetileg készültem, de egy jóhumorú, fiatalos pasas hajolt felém, és mondta:
- Szépen kinõtt. Hmmm... Van egy kis gyulladás. No jó. - és ezzel a mondattal fertõtlenítõs gézcsíkot tömött a gyulladt ínydarab és a fog felülete közé. Eddigre teljesen elmúlt életem elsõ kataflamja is, amit tegnap beszedtem. És, ahogy egyébként mondta is miközben csinálta, szar volt. Kérdeztem, nem kell e röntgen, mondta,hogy ha szeretném sugaraztatni a fejem, akkor nem bánja, de ezzel a foggal nincs mit tenni. Vágni nem fog, a gézcsíkot meg szedjem ki egy nap múlva. A gyomrom forgott, émelyegtem a fájdalomtól és az éhségtõl. Bevettem a második kataflamot is. Ja, és ez a beavatkozás ingyen volt.

Még jó hogy legalább szabad orvos választás van a privát szférában. Mert ez utóbbi is az volt, magánfogász. No igen, minden jó ha a vége jó. Mára már két nagyobb drabban átaludtam az éjszakát, reggel egy algopyrin elég volt, eszem az antibiotikumot, amit a második felírt, és érzem, hogy javulok.