Néma - film

A tegnap legfõbb programja a mozi volt Öltözködõvel. Amiért persze meg is kaptam a lecseszést Szenyorától. Eredetileg õ hívott ugyanis a koreai Bin-Jip lopakodó lelkek c. filmre. Igaz, akkor még úgy volt, a Húga is jön. Aztán õ mégsem, én meg mégis hívtam Öltözködõt. Akivel elõbb mókuslesen voltunk egy parfûmériában, miután fél nappal korábban ódákat zengett egy parfüméria eladójáról, muszáj volt megnézni a dolog valóságtartalmát. Nos, a mókus nyúzott volt, kedves, de nekem elég semmilyen. Mondtam is Öltözködõnek, megtarthatja. :o)
Mókus után forrócsoki némi rummal a Kávémaradékban. Ezúttal nem lötyögtette ki a pincércsaj. Aki, mint felvilágosítottak nem véletlenül "távolságtartó" a fiúkkal, csak egyszerûen nem õk jönnek be neki. A bejáratnál egy évfolyamtárs ült, akirõl régóta hiszem, hogy látens meleg. És egy pár hete cseteltem egy sráccal, aki elkottyintotta, hogy évfolyamtársam. Viszont a keresztnév amit mondott, kifejezetten ismeretlen volt. És tanakodtam. És nem jutottam elõrébb. Tegnap a távozáskor, a kabátot magamra húzva épp' egyszerre összevillant a kép. Szinte megdermedtem, Öltözködõ is a képre meredt a falon, keresve, mit vettem észre rajta... Elmeséltem a sztorit, és vigyorgott. Kifelé még megcsodáltuk az új pinérsrácot, aztán mozi.

A jegyvásárlás közben betoppant a díszes kompánia, Házmenedzser, Orvoshallgató és Bankkártya-ügynök is. Egszerre zavarba jöttem, utóbb kiderült Öltözködõ is, és láthatóan a srácokis kicsit megszeppentek. Zavart a lehetõség, hogy azt gondolhatják randizunk épp' miközben nem is, és hogy, akkor viszont szólhattam volna legalább az egyiküknek, hogy jöjjön, mondjuk Orvoshallgatónak, akivel mindketten jóban vagyunk. Mondjuk kitalálhatnék okot mindegyikre, hogy miért, miért sem. De most már kialudtam ariadalmat. És Szenyora elintézte a dolgot egyszerûen: "õk sem szóltak nektek, hogy jöjjetek velük..." Ez hamar helyretette a világképem.

A film után elindultunk meginni hármasban még egy pohárral, ám útban a belváros felé kibökték a pajtik, hogy éhesek is. Szó, ami szó, én is az voltam. Viszont mivel aznap délután kétfogásnyit fõztem, nem volt kedvem pénzt kiadni, vacsira. Hát inkább meghívtam õket hozzám. Hármasban vacsiztunk. Gombapaprikás és farfalle tészta, csemegeuborka és kiváló mátraljai cabernet. Rágcsák és a jólét lélekmelegítõ hangulata lengte be a teret. Szenyora lelépett. Korán kelt ma.
Mi ketten még beszélgettünk, fényképmutogattam, sztoriztunk. Utolsó utáni buszt vártunk, ami aztán az egyetemváros megállónál tovahajott vadul kalimpáló párosunk mellõl. Hát, Filomókust (1 lakótárs)némileg ledöbbentve Öltözködõ fenn aludt, még jó hogy Muzsikus (másik lakótárs) hazament, s így egyáltalán fel tudtam ajánlani egy fekhelyet.

Végül a csemege, a film. Szép volt nagyon. Új értelmezést ad a némafilm fogalmának, áztvitt értelemben persze. Megjelenik benne az igazságtalanság ellen lázadó ifjú (lúdas Matyi) toposza, a láthatatlan szeretõ képe. A távolkelet mesés, misztikus köde örvényli körbe az egész történetet. A házak, a berendezések, annyira nyugatiasított, mégis anynira keleti marad. Az arab betétdal furcsán megcsavarja a szótlan világot, és helyet kap benne, amit regényben 'mágikus realizmusnak' szokás nevezni. Gyönyörû, finom, és érzéki darab. Szól szeretetrõl, hagyománytiszteletrõl, elmebetgségrõl. Látunk példát sokféle házasságra, és egy varázsos súlytalan szerelemre is. A magam részérõl mindenkinek ajánlom, érdemes, és nem is sírós film.