Õszi fény...

... ez a címe annak a zenei összeállításnak, amit tegnap kaptam Utazásszervezõtõl. De ne rohanjunk ennyire elõre!

A tegnap jó volt. Délután négykor és hatkor egy-egy prezentációt tartottam a készülõ TDK dolgozatomról. Mind a kettõ jó volt, és úgy láttam nem csak nekem. Sõt volt, hogy határozottan pozitív visszajelzést kaptam. Hiába no, jól esik a Bikkfának, ha megsimogatják a lombját kicsit. :o) A jól sikeredett délutánt egy baracklével ünnepeltem két remek elmével Pálnál. Majd buszra pattantam, és elmentem a kedvenc madaramról elkeresztelt pincébe. Utazásszervezõ, már egy pohár rizlinget kortyolgatott, mire a rendelésemet elmondhattam volna a kicsit anyáskodó, de rendkívül jóindulatú korcsmárosasszonynak. Aztán folyt a szó, meg a bor (sajna az asztalra is...). Eltelt az este, s úgy raktak bennünket kifele. Mi elsétáltunk a sötétlõ ködökbe takarózó város felett. A pamacsok a lámpák fényétõl rózsaszínesre festve egész érdekes mintát adtak a messzi betonnegyedeknek, a kertvárosnak. A séta hosszúra nyúlt. És élvezetesre. :o) Majd ideadta ezt a válogatást, ami épp szól a háttérben. Kellemes ez is.

"...hang legyen és fény..."

No az volt. A tegnap esti 25 emelet fény projectrõl számol be rövid bejegyzésem. A múlt hét Pécsi-napok elenevezésû rendezvénysorozatának nagyon rosszat tett a pocsék idõjárás. Nevesen a szabadtéri programok minde beköltöztek tetõ alá, sokkalkevesebb nézõt bírva fogasdni így, és a sétálós, borozós, be...ós is kevésbé volt kivitelezhetõ. A leglátványosabb rendezvény pedig elmaradt. Esõnap tegnap. A lakatlan Magasházat ugyanis nem lehet bevinni sehova. Ezért várnunk kellett egy hetet.
Nézõk voltunk szép számmal. Változatos fényekkel, reflektorok, írásvetítõk(!) lett szines a szürke monstrum. Volt lézer meg stroboszkóp meg intelligens lámpa(?). És közben zenélt a Sajt és a SinGas Project. Ezutóbbiban egy kedves barátom isa zenél. :o) Kellemes futamokra ringatóztunk csendesen. Egyedül mentem, de rengeteg haverral összefútt a szél. Beszélgettünk, néztük a fényeket a házrafestett rajzokat. A lézer csíkját a füstfelhõn. Aztán hazaszálingóztam.

Hajnal-hasad

Még sötét volt. Csak a Mars vöröses pöttye idõzött a tiszta égen. Kicsit jobbra sandítva aztán felsejlett a Hold. Mint levágott nagylábujj-köröm fityegett az indigó-kéken. A fû csúszús volt, haragoszöld, de erõs és tiszta. Szinte keményen feszült a súlynak, mi ránehezedett. Körös körben csend volt. Innen onnan ablakszegély fénypászmák kucorodtak a térre. A fák mozdulatlan figyelték, hogy leveleikrõl a csöppek, az összegyûlt éjji lehellet, s a hajnal ködének izzadsága, egyenként a fûre hulljanak. Az idõ megállt, s tán visszafelé is folyt helyenként, de a távolból szûrve megszólalt a Rákóczi-induló. A sötét lomhán nyugatnak indult, s a keleti égbolt lilás derengése valami újat sejtetett.



Nagy vas testével a mozdony a Napba igyekezve megindul. Világító oldalvonalán ezer szem kémleli a ködökben fürdõ tájat. Fehér pamacsok az éjszakárol ottfeledt vénkosok, nagy halomban dunyhák. A sárguló nád és muhar közé ragadó éjjeli vendégek riadtan figyelték létük végét a Felkelõt. A liluló határ rózsaszínbe vált, mint furcsa hõkapcsoló az égen. Remegni kezd a vidék, ködfoltjai szétszélednek, s ott hever a hajnali szélnek háttal, meztelen. Dideregve, hunyorogva ébred az elme, s alszik el az ösztön, végre. Gondol, emészt és elemez. Lát, felfog és értelmez. Hallja a másik elmék reggeli okádék zaját. Semmitmondó nyekergésük megtölti a csillaghagyott leget. Nem gondona inkább, csak paplanra megint, hiába már, hát inkább legyint. Jó reggelt, mondja, s elköszön.

Szüreti "mulaccság"

A tegnapi volt a Pécsi Napok rendezvénysorozat záró ünnepsége. Mint azt már írtam, úgy volt moziba megyek ezzel a kedvesen furcsa mûvész típus Geográfussal. Napközben kibukott, hogy bizonyos társasági együtthatók miatt mégsem mehetek. Röviden elég annyi, hogy zavart keltett volna a jelenlétem. Ezt mondjuk picit túlreagáltam magamban.
Mindenesetre a szép délutánban nekivágtam a városnak. Megjártam Antóniát, mármnt az utcát. Elég meredek, szal kell a vádli, ha az ember meg akarja hágni. ;o) Zihálós fölfelé mentemben feltelefonáltam az ismerõsöket, ezt amúgy Házmenedzser szokta, de õ elutazott messze. És hiányzott a beszélgetés, vele, meg a többiekkel. De ha õ szabadságolta magát, attól még a többieket össze lehet gereblyézni. Nehezen ment. Végül félúton otthagytam az antóniába torkolló másik utcát és lerobogtam a hegyoldalról a belvárosba. Ahol egy háromfõs baráti csapathoz csapódtam. Sétálgattunk boroztunk, néha oda-oda hallgattunk a színpadra. Közben apránként kibõvült a társaságunk. Meg láttunk más ismerõsöket is. Letelepedénk a kávé hatóanyagáról elkeresztelt mûintézmény teraszára hatan mind az utcafrontot bámultuk. A legkedvesebb pincér sajna nem minket szolgált ki, de formás popójával párszor elvonult elõttünk, no meg az utcán is volt látni való bõven. ;o) Amolyan szüreti bál kerekedett Pécs lezárt fõterén a végén sramlival és polkával.
Mert kilenc lett, s a mozinak vége felhíttam Geográfust, hogy ezután ráér e tán. S ráért. Még beszélgettünk kicsinyt. Haza kísértem, teáztunk nála. Megcsodáltam kicsíny, ám annál szeretni valóbb kuckóját, a rengeteg üveg- és porcelánnemût. Majd hazasétáltam kedvtelt furcsa hangulatban, talán a délután megivott bor ütött vissza megkésve. Ki tudja? ;o)

Penne con pomodoro

Sokan panaszkodtak, meg rágták a fülem, hogy nem írok mostanság recepteket. Ímé az újabb szerzemény, most lett kész, és guszta meg jó az illata (még jut is belõle, ha siettek).

Paradicsomos tészta (variáció egy témára)

Hozzávalók:

egy közepes fej vöröshagyma
öt deka húsosabb füstölt szalonna (kolozsvári)
tíz deka olivabogyó (fekete kellett volna de csak zöld volt)
egy doboz hámozott-paradicsom konzerv
olaj
só, bors, oregano

Úgy láttam hozzá, ahogy mindig. ;o) Apró kockákra vágtam a szalonnát és a vöröshagymát. Feltettem hevülni a serpenyõt, beleszórtam a szalonnadarabokat, és zsírjára pirítottam. Amikor pici zsiradék kisült és a szalonna kezdett üvegesedni raádobtam a hagymát is. Üvegesedésig pároltam azt is, pici vízzel felöntöttem kétszer, hogy a hagyma kicsit fõjön, szétessen. Eközben az olivabogyókat felnégyeltem (pepecs munka), és amikor a hagyma kellõen puha volt mellédobtam, és együtt párolódott tovább. Friss borsot õröltem a tetejére ekkor. Amint az olivanegyedek puhulásnak indultak, ráborítottam a konzerv paradicsomot, amit elõzõleg a dobozban nagyobb darabokra prítottam. Együtt fõttek tovább fedõ alatt egy picit. Majd fedõt levéve rotyogtattam el róla a feles levet, úgy húsz percen át. Közben a szárított oregánóval is megszórtam és megkevertem párszor, s mert úgy kívánta a sót picit utánaigazítottam.
Forró sós vízben durum pennét fõztem, és sajtot reszeltem. így került minden az asztalra. :o)

Ásítás

A vasárnap reggelekben az a jó, hogy büntetlenül elfolyhatnak. Mint homok az órában peregnek egymásra a csillogó, kristályszerû, egyforma, és ezért semmitmondó pillanatok. De valahogy még sem bánom. :o) Kell az ilyen is. A belerázódás valóban nem sikerült még teljesen. Ezt sokféleképp megmagyarázhatnám, mégsem teszem, mert nem szerete magyarázkodni. Kössz a figyelmeztetést Artemis!

Sok minden történik körülöttem és még velem is. Van egy pár jónak tûnõ elõadásom és szemináriumom. Van két új emberke az életteremben Billentyûs és Filomókus. Jófejek. A korábbiaknál közlékenyebbek, és alapvetõen a puszta személyük új ismeretek tárháza. Aki ismer tudja, hogy ennek örülni szoktam. Megismertem a múlt héten Geográfust. Eddig csak messzibõl figyeltük egymást de most már túl vagyunk a második találkozón is. A Vicces az volt hogy ezen második találkozó többesben sikerült, két volt iskolatársával, barátjával. Egy igen kellemes borozással egybekötve. Beszélgettünk vihorásztunk és rádöbbentem néha, hogy az egyik kispajtás még talán izgalmasabb mint Geográfus. Ezt a gondolatot hesegettem azzal, hogy á tuti heteró. Majd, hazafelé sétálva, mert az Utazásszervezõ hazakísért, beszélgetésünkben kibukott, hogy õ bizony a munkahelyi faszt azt nem szereti, ellenben... Végül megjegyezte it's lovely when you're talking english, én elpirultam, s a sötét éjszaka eltakarta arcomat. Mindenesetre ma este valószínüleg mozi lesz Geográfussal. Esetleg vacsora utána. Ki tudja?

Rázódjunk bele!

Lassan indul a dolog. De annál kevésbé olajozottan. Erdőnyi sok dolog, és alig van idő napnyugtáig, hogy mind bevégezzem. Ha ez nem lenne elég, még meg is fáztam (hogy ezt hogy csinálják a fák, arról majd egy másik bejegyzésben). Mindenesetre egyszerre jó lenne két helyen lenni, vagy többön. A hétvégén utolértek az őseim, és minden motyómat elhozták kis lakomba nekem. A minden persze túlzás, mert van ami nem fért be, meg van amit én felejtettem el, de már készül a lista. :o)
A hétvégén amúgy az a szerencse ért, hogy begyulladt torokkal én főzhettem egész családnak. És kitettem magamért. Hentes tokányt csináltam, a jelek szerint egész jól sikeredett, bár imaradt az amúgy tartozék virsli. Elfelejtettem. Sebaj... :o) Megették. És még azt is mondták, hogy ízlett. Külön külön, és szerintem nem beszéltek össze. Most mindkét nagymamám is én láttam el elemózsiával, és ez némi büszkeséggel tölt el. Már csak azért is, mert a jól megszokott felállásban ez fordítva van. És már ideje az efféle "kölcsönökkel" is elszámolni. Remélem nem csak udvariaskodtak, amikor dicsérték.
Vasárnap rettenetesen sokat ettünk szüléimmel egy kis vendéglátóban a lakomhoz közel. A nevét nem írom, nem ajánlom. Sok volt, nem is drága, de nekem kicsit zsíros, és elnagyolt konyha rajzolódott ki a próba tétel után.
Lassan látom, hogy alakul a hetem, lesznek jó óráim, és már most sejtem, hol fogok szenvedni. Elmaradásaim viszont be kell hozzam, szal nem válogattam, hanem a lehetőségekhez mérten mindent felvettem, és igyekezni fogok be is fejezni. Már most kiemelek kettőt. Bizalom, hírnév, nyilvánosság az ország harmadik legmenőbb pr-ügynökségének vezetője tartja, és ahogy az ebből sejthető, a pr-ről szól. (Hommage a Hugi: télleg péer és nem píár) Az óra mellett majd lesz alkalmam élesben kipróbálni magam a cégnél. Kiváncsi vagyok. A másik kiemelendő a Felhasználói interfész mintázatok. Magyarán, hogy kapcsolódik a felhasználó és az eszköz (discman, weblap, közlekedési rendszer, stb). A félév végén önálló tervezési munkával. Ez is izgalmasnak tűnik. :o)

Kívánjátok nekem, hogy elmúljon a náthám! Kössz ;o)

RE-hash

Szép jó napot kedves olvasó. Visszatértem. :o) Ezuttal azt hiszem megint hosszabb időre. Korábi kommentemben azt írtam a nyári beszámolók rövidesen idekerülnek. Valóban megírtam őket (részben) itt ott egy kis szerkesztői munka elkellne, de olvasható anyagnak minősítettem. Azonban olyan temérdek, és olyan unalmas is lehet külső szemlélőnek, hogy úgy döntöttem, csinálok neki egy külön blogot, hogy aki kiváncsi, ott megtalálhatja, de nem terheli ezt a naplót.

Mielőtt kérdenéd, köszönöm remekül vagyok, a nyaram sokfelé és sokféleképp telt. Tanulságban és tapasztalásban sem volt hiány. Jól éreztem magam. Legyen ennyi elég róla itt. (külön kérésre személyes, akár fotókkal ilusztrált, beszámolót is szívesen tarok)

Vasárnap érkeztem vissza Quincecclesiensis városába. Voltam itt a nyáron egy-egy napot, de most vasárnap már ott hajtottam fejem álomra, ahol az elkövetkező tíz hónapban fogom (nagyrészt). Vasárnap este a teljesen kikészült Házmenedzserrel vacsiztam és boroztam picinyt, aztán jól megnéztük a Bolygó neve Földet. Közben beszélgettünk, meg néha csak ültünk és hallgattunk. És rájöttem, mennyire hiányzott a nyáron ez a baráti együttlét. És bár ő ezt nem olvassa túl gyakran, és mondtam is már neki, Jó újra látni!. :o)
Hétfőn az estébe hajló délutánt a Bankkártyaügynökkel töltöttem, beszélgetve, a korzózó, hömpölygő tömeget nézve a Király utcán. Megvacsoráltunk, meghánytuk - vetettük életünk apróbb-nagyobb eseményeit. Szépen eltelt az együtt töltött idő. Még a találkozónk előtt összefutottam a Kutatóorvossal (fogalmam sincs, hogy korábban így írtam e róla) és a kis szöszke, szélesvigyorú kedvesével. Velük is váltottam két szót. :o)
Tegnap az estét Kakas társaságában töltöttem egy teázóban. Máshol mint ahol eredetileg terveztük, de azért így is kellemesen. Nagyon jó hangulatú és kifejezetten filozofikusba hajló beszélgetésünkben, meg a tonettszéken eléggé elfáradtam, mégis kifejezetten feldobott és megpeszdített a régóta tervezett találkozó. Mielőtt hazaértem volna még a ház előtti parkban sétálva felhívtam a Táncost (no, róla eddig nem beszéltem, és a dolgok jelen állása szerint nem hiszem, hogy fogok), aki rém fáradt és rezignált volt, ami sehogy se passzolt az én csicsergős jókedvemhez. Beszéltünk picit, aztán inkább jóéjszakát mondtam.

A ma is forog lassan tovább. Jó újra itt. :o)