Szüreti "mulaccság"

A tegnapi volt a Pécsi Napok rendezvénysorozat záró ünnepsége. Mint azt már írtam, úgy volt moziba megyek ezzel a kedvesen furcsa mûvész típus Geográfussal. Napközben kibukott, hogy bizonyos társasági együtthatók miatt mégsem mehetek. Röviden elég annyi, hogy zavart keltett volna a jelenlétem. Ezt mondjuk picit túlreagáltam magamban.
Mindenesetre a szép délutánban nekivágtam a városnak. Megjártam Antóniát, mármnt az utcát. Elég meredek, szal kell a vádli, ha az ember meg akarja hágni. ;o) Zihálós fölfelé mentemben feltelefonáltam az ismerõsöket, ezt amúgy Házmenedzser szokta, de õ elutazott messze. És hiányzott a beszélgetés, vele, meg a többiekkel. De ha õ szabadságolta magát, attól még a többieket össze lehet gereblyézni. Nehezen ment. Végül félúton otthagytam az antóniába torkolló másik utcát és lerobogtam a hegyoldalról a belvárosba. Ahol egy háromfõs baráti csapathoz csapódtam. Sétálgattunk boroztunk, néha oda-oda hallgattunk a színpadra. Közben apránként kibõvült a társaságunk. Meg láttunk más ismerõsöket is. Letelepedénk a kávé hatóanyagáról elkeresztelt mûintézmény teraszára hatan mind az utcafrontot bámultuk. A legkedvesebb pincér sajna nem minket szolgált ki, de formás popójával párszor elvonult elõttünk, no meg az utcán is volt látni való bõven. ;o) Amolyan szüreti bál kerekedett Pécs lezárt fõterén a végén sramlival és polkával.
Mert kilenc lett, s a mozinak vége felhíttam Geográfust, hogy ezután ráér e tán. S ráért. Még beszélgettünk kicsinyt. Haza kísértem, teáztunk nála. Megcsodáltam kicsíny, ám annál szeretni valóbb kuckóját, a rengeteg üveg- és porcelánnemût. Majd hazasétáltam kedvtelt furcsa hangulatban, talán a délután megivott bor ütött vissza megkésve. Ki tudja? ;o)