Idegenben

Mostantól nehéz napok jönnek a bloggerre. Emlékei lesznek, de nem lesz hol lejegyezze. Téli szállását nyári vándorlásra váltja, s nem mindig jut billentyűzet s net közelébe, de ezt már előre látja. A nyári vándorlás, amúgy jó. Sok sok emlék, szép kép, hang, szó. Erdélyi erdők felé veszi az irányt lassan, aztán visszatér még az öt templom városába is. Megy színházat csinálni, ide meg oda. S talán dolgozik is némi pénzért. Artemis hívja, menjen ki Bécsbe, menne is, de nem tudja miből, s ha még az tiszta lenne, mikor...

Bloggerünk nem csügged, látja a jövőt, amely emígyen tervezhető lesz, s talán a problémák megoldása is kitalálható. Jól érzi magát bőrében, mert ővé lesz a búzamező vagy a rózsa vöröse. Megszelidít sok tájat, s tán embert, s legfőképpen magát. :o)

A vándorlás már elkezdődött a múlt héten. Horgonyt felvonva, vitorlát a szélnek kibontva, recsegve, ropogva megindultam. Előbb idebent, aztán majd beindul a verkli és akkor testi valóban is. Hugival vasárnap hajnalra értünk haza az esti TV-torony járásból. Részegek voltunk mint két csacsi. Alagúton csücsültünk, Rákban táncoltunk, aztán kiterültünk kis szobám ágyain. Később megjöttek szüléim, felpakoltunk s elvitték, amim itt volt. No, előtte azért volt mód egy finom ebédhez Olívánál. Ezegyszer Apu is elégedett volt a csirkével, pedig azt nem igen kedveli. Mind elégedetten és dugig tömötten távoztunk. A cuccaim kocsiban, én pedig busszal mentem nyári szállásomra, a régi családi fészekbe.

Hétfőn Nagyfaluba mentem egy szereplőválogatásra. Ki tudja? :o) Majd értesítünk! mondta az asszisztens, én mosolyogtam és bólintottam, ahogy azt illik, aztán elhagytam a régi bérházat. Kicsijosht addig zaklattam, míg ráált,hogy tálálkozzunk, noha igen kevés időre, de legalább összefutottunk. Mondtam is neki, hoyg jó élőben látni a mosolyát, mert az olyan szép. :o) Rövidesen találkozónk után Édesanyával randevúztam. Ettem, söröztünk beszélgettünk. Aztán én is, ő is vonatra szállt, s ki-ki a szélrózsa egy-egy irányába, haza vette az irányt. Én délnek. Így újra Pécs.
Délután találkoztam szőlésszel. Végtelenül bárgyú szituációba keveredtünk a pincérrel, aki vagy mindent elfelejtett, vagy még rosszul is emlékezett. Ültünk mint két tök. Ő nem beszélt, én nem beszéltem. Ő nem kérdezett, én nem kérdeztem. Láttam. Nekem ennyi elég volt. Lehet, hogy egy órán keresztül még sok is. :oS Tudom, hogy olvassa ezt, de nem volt képes elém állni és megmondani nyíltan, hogy mit akar. Kár. Persze lehet, ő sem tudja, mit is akar tulajdonképpen. Én tudom, mit akartam, és tudom, hogy azt meg is kaptam. :o)
Röviddel utána felbattyogtam a sétatérre, ahol valami ütős-ötös játszott mindenféle dobokon. Ott volt Ápoló, Házmenedzser, Orvoslátogató, és még mások is. Házmenedzser többeket nem mutatott be. Ezt nehezményeztük, mire az este vad bemutatósba fajult. Minden létező ismerőse nevét tudnunk kéne eztán. Nem fog menni... :o) Aztán már csak ketten maradtunk Házmenedzserrel. Boroztam, ő szokása szerint lagerezett. A langyos nyárestében elsétáltunk Pálig, ahol fagyiztunk egy jót, közben megérkezett Szülész is (jusse nem nő!). Még beszélgettünk picinyt, aztán Pálék bezártak, mi meg hazamentünk szépen. Én kisebb kanyarokkal, mert addigra már igencsak húzta a lábam meg a fejem a bor meg a cseresznyelikőr... :o) (nem, nem vagyok másnapos)
Ledőltem nyoszolyámra, de már az alvás se jó itt. Üres a szoba, menni kell el-el...