"...pedig csak a jó bort szeretem nagyon..."

Az már igaz, hogy a villányi, siklósi pincészetek színe s java is kiköltözött most a Sétatérre. POSzT off program gyanánt végig lehet kóstolni az egészet, már ha bírjuk szusszal meg tárcával ;o)

Tegnap elõtt egy chardonnay-t sikerült Versendrõl kipróbálni. Arra az estére az maradt versenyben végig. Remek ízû de elég fiatal bor volt. És nyoma sem annak a szárazságnak, amit egy jó homoki vagy tufás föld adhat ennek a remek nedûnek. De azért csúszott, és erõs volt az istenadta. hejjj, bizony... :o) VeresBoszorkány záróvizsgáját és tanárrá képesülését ünnepeltük. Beszélgettünk. Kedves is jött. Kicsit belegyógyult a feje a tankönyvbe, hát a friss levegõ meg a társaság leoperálta róla. Miután elment az enyém, VeresBoszi kedvesével keveredtünk boros, gõzös vitába a kapcsolatokról. Hogy ugyan nyitottat-e vagy zártat-e... Vicces volt, hogy olyan nézõpontot voltam kénytelen védeni, amit nem annyira vallok.

Tegnap este siklósi volt a soron. A régi, megszokott Szabóki pince... De jó is az! Eddig a vörösborukat ismertem csak, de tegnap változtattam. Traminit ittam (sokat). Házmenedzser, a Szülész(, aki nem nõ), Angyalom meg az õ barátnõje voltunk egy asztalnál. Lángost ettünk õk söröztek, én boroztam, aztán rákaptak õk is a nemes italra. Mostanra az egész város tudja rólam, hogy én nem átallok a Házmenedzserrel egy asztalhoz ülni, ebbõl adódóan már bizonyos az én nemi irányultságom is... Elõbb utóbb úgy is kiderült volna. Hát, most így az elõbb és az utóbb között megtörtént. ;o) A tramini remek volt, finoman gyümölcsös aromával, visszafogott savakkal, olyan dalbetétecskének tûnõ ital. Könnyû és lazítja a drámát. :o)

Mostanra persze kijózanodva gépelem a sorokat. Picit még húzza a fejem a kialvatlanság meg a fülledt levegõ. De majd elmúlik! :o)