A petanqe elmaradt

Csütörtökön egy egészen rövid terepbejárás sikeredett csak fõpróba gyanánt. A hõgyészi kastély játékra utalok. Két óra alatt épp csak a ruhákat húztuk magunkra meg megnéztük, hogy mi merre hány lépés. Szó szerint. Valamint egyszer mindenki kipróbálhatta mit is fog csinálni az egyes helyeken. Zuhogott az esõ ennek tetejébe fújt a szél is valami veszetten. Nekem egy szinészkollégával petanqe-ot kellett volna játszani, amit pocsék idõre tekintettel kihagytunk végül a játékból. Így pénteken sem próbálhattam ki ezt a Déleurópában oly elterjedt golyózós játékot. Sebaj, majd legközelebb.
Pénteken a napom tehát az esõs hidegben várakozó kelletlenkedõ típusú volt. Jó korán, még a vendégek elõtt odaértünk a kastélyba. A vacsora utáni kis interaktív nyomozósdiban voltunk mi a tanúk, a relytéjes nyakék eltûnésének ügyében. Ötször tízperces kis improvizációkban meséltünk el egy-egy részletet egy õsi ékszer eltûnésének történetébõl. A felvonuló nagyfejesek, és kisérõik élvezték a dolgot. Aki tehát eztán fel akar dobni egy PR-vacsit az rendelje meg hetünket és pár tízezerért elszórakoztatjuk a barátokat és üzletfeleket. :o) Mert tulképpen errõl volt szó.
Aztán az éhes csepûrágók odaszabadultak a hidegtálakhoz, és mint magyarok a svédasztalnál... hajanali kettõre értem haza. Aztán reggel elmentem drámapedagogizálni, ahol kooperatív tanulás során a drámakonvencióat vettük át. És megint rájöttem, mennyire szeretek ezekkel az emberekkel evezgetni színházi vizeken, és mennyire kellemesen telik el, akár három óra is, ebben a társaságban. Jó volt még ha dögfáradt voltam is.
Lassan vége a vizsgaidõszakomnak, apró igazítások, jegybeírások, hétfõn egy vizsga. Közben tombol a POSzT, ma már talán valami elõadásra is eljutok. Nemsoká palacsintaparti, meg haverok, buli és fanta helyett szerintem bor lesz...