Hétfõk

Megint egy hétfõ, de nem haragszom én rád péntek...
Mai harmadik, egyben leghosszabnak igérkezõ postom idézetes kedvemben születik. De sebaj, remélem Ti sem bánjátok. Valahogy úgy indult, hogy elkezdtem dúdolni. Azt, hogy:
"But I would walk 500 miles
And I would walk 500 more
Just to be the man who walked a thousand miles
To fall down at your door"

Tettem ezt rögvest azután, hogy az elõzõ postot elküldtem. A skót The Proclaimers együttes dala. És nagyon szeretem, valami romantikus vígjátéknak volt betétdala. Talán Hugh Grant is játszott benne. (nem vagyok benne biztos, de mintha a Négy esküvõ egy temetés lett volna) Dudorásztam tehát, és addig-addig, amíg megtaláltam az elõadót. nem volt egyszerû, mert a refrén nem a dal címe. De sikerült, és most örülök, a dalnak, a szövegnek, a megtalálásnak.

A hétvége remekül telt. Házmanagerrel megalkudtunk, és szereztem meglepi szobát. Kirándultunk egy nagyot, és sok sok idõ után együtt alhattunk megint Kedvessel. Fõzõcskéztem, megettük, és nagyon jól éreztük magunkat. Ez volt a szombat délután egész vasárnap reggelig.
Vasárnap aztán itt volt tõlem fél kilométerre,de csak este láttam egy órányit, mert tanul. És én erre tök büszke vagyok. Mármint,hogy õ nem olyan lusta mint én. És készül a vizsgáira, amik, szó, ami szó, komolyabbak, mint az enyimek... :o)
Aztán vasárnap este felmentem a Házmanagerhez és teáztunk jódarabig, majd az Énekes megjöttével átmentünk a Pál-féle kávézóba, s ott õk vecsernyéltek, én meg beszégettem tovább. Kellemes hangulatú este volt. Énekes megkérdezett, hogy Honnan töltekezel? Honnan vagy ennyire energikus? Erre köpni nyelni nem tudtam. Kezdetben az ayurvedikus teára gyanakodtam, de ezt hamar elvetettük Házmanagerrel. :o) Aztán azt mondtam nem foglalkozom olyan dolgokkal,amik zavarnak, de nem tudok rajtuk változtatni. Azt már nem tettem hozzá, hogy legalábbis igyekszem magam ehhez tartani, és nem rágódni. De persze nem mindig megy. Énekes ma diplomakoncertet ad. Emiatt tegnap kissé feszült volt, de tagadta. Csak cigarettáról gyújtott cigarettára. Kár azért a szép hangért. Hívott Párizsba, mondtam, most épp nem alkalmas, de bármikor máskor szívesen.
Hát így telt a hétvégém. Jól. :o)