Ehhez pofa kell, nem cím...

Elnézésetek kérem, kedves olvasók, rengeteg minden történt és töredelmesen be is számolok mindenrõl. Sajnálom, hogy eddigelé nem volt módom, és sajnálom, hogy amikor tegnap este módom lett volna, akkor már kedvem nem volt. És azt sajnálom igazán, hogy a dolgok történte miatt Ti, kedves olvasók, nem juthattatok hozzá a hírekhez, melyek a Pécs kies falai közt estek.

A múlt héten egy összmûvészeti nyári-egyetem elõkurzusát tartottuk itt Pécsett. Ennek keretében érkezett egy német csoport, ami magyarokkal közösen különbözõ vegyes-mûvészeti projekteket dolgoztak ki. Egyedül a színházi mûhely volt csak színházas. Ebben dolgoztam én is. Aztán persze más mûvészetek képviselõi is igényt tartottak a pózolásos képességeinkre, így a fotósoknak álltak modellt egyesek, míg a záróest egyik performanszában már én is felléptem. Hogy mi volt ez az egész arról sokkal többet nem írnék. Valami olyasmi összegzés fér hozzá, hogy egy hét németekkel egy furcsa mûvészeti kisérletben.
A színházi csoportunk kipróbálta magát a fórum-, a láthattatlan- és az improvizatív- színházi munkában. Ezek alkotják az úgynevezett folyamatszínházat. Amit majd szeptemberben kell mûvelni Görlitz/Zgorzalec-ben. Érdekes új munka volt ez. Vigyük a színházat az emberek közé, tegyük úgy, hogy azt ne vegye észre, de éljen át valami újat, mozgassa meg a gondolatait, amit látott. Ez volt a cél. Provokálás, játék és sok sok kacagás utána. Mert kevés szórakoztatóbb látványt, mint szörnyülködve hitetlenkedõ nézõt. :o) Igen, ez káröröm, tudom. De jót tesz a májnak! :o)
Hétfõn tehát megjött a színházi csoport is. Egy Bajor fiú lakott nálam egész héten. Szõke volt, magas volt, cseresznye ajka volt, szép, beleveszni valóan kék szeme. És egész héten hollandiába készült a turizmust tanuló barátnõjéhez, akit négy hónapja most lát újra. Kedves volt, vicces, és elég felszabadult ahhoz, hogy jól együtt tudjunk játszani. Délelõttönként tréning volt, felkészülés a játékra, és koradélután egyet egyet játszottunk. Az elsõ közös nyílt színi játék az egyik buszon volt. Mind felszáltunk a végállomáson egy buszra. Leültünk, és amikor jött valaki átadtuk a helyünket. Ha lett újra hely, visszaültünk. És így egészen addig, míg a busz, ami körjárat, vissza nem ért a kiindulópontjára. Lehet így is, nem kell idegeskedni! Ez volt a mottónk. Erre a játékra csak szerdán kerülhetett sor mert kedden a munka elsõ napján premierünk volt a Metadolcéval. Hatalmas közönségsiker, teltház a Szenesben, és remek hangulat. A közönség végignevette a szerintem keserédes, cím szerint félédes elõadást. Végignevette azt is, amikor az alkoholista megfenyegeti a nõjét,hogy megöli, mert az kiöntötte a sörét. Végignevették, amikor az egyéjszakás kaland után a pasi kidobja a nõt, pedig annak ez többet jelentett. Egy idõ után mindenen nevettek, csak ne kelljen belegondolni a mögöttesbe. Élveztem, hogy végre túl vagyok a premieren. Kedves is végignézte, Koligondnok is. Tetszett is nekik. Már így mondták. Utána vacsora volt sokasban az Apollóban. Aztán uccuneki irány haza a Bajorral, és alvás reggelig. Amikor is mentem színpadot bontani a Szenesbe. Remek volt. :o( Aztán a napi ritmus. Szerdán tehát buszon játszottunk. Csütörtökön és pénteken egy-egy kávézót száltunk meg. Ott az volt a játék, hogy két idegen ember távol egymástól kinézi egymást. Az egyik odahívja a másikat az asztalához. Rövid beszélgetés után intim közelségbe kerülnek. Majd együtt távoznak a mosdóba. Ott eltöltenek tíz tizenöt percet. Végül a mosdóból kifelé puszi és elválás, ki-ki vissza a saját asztalához. Ez a jelenet több emberrel és párcserékkel is megismétlõdik, talán az elsekélyesedett udvarlásra és a szexorientáltságra hívva az köz figyelmét fel.
Kedd estétõl vasárnap estig mindig volt valami. Közös vacsora, buli, ebéd, vagy csak szimpla sörözés. Szerda este Kedves bedurcizott, mert az utcán ugrándoztunk, játszottunk, amikor õ is ott volt. Én meg nem tudtam õt is bevonni, meg annyit vele lenni, amennyit szeretett/szerettem volna. Vacsorázó helyet kerestünk a németekkel és Olíva bezárt, így átmentünk az Áfiumba. Fontos! Az Áfium jó hely, de nem szabad lepényt enni, az ott pocsék! :oS Csütörtökön újabb elõadás a Metadolcébõl, ezuttal a Dantéban, teljesen új térben, át kellett rendezni a mozgásokat. De emiatt aztán nem is volt annyi pakolás, s így gördülékenyebb lett az elõadás. Többeknek, akik ezt is látták az utóbbi tetszett jobban. Csütörtök este a Trafikban volt tánczos-mulatós. Skolt ittam. Jófajta dán sör... És megfáradtunk szépen, én is, meg Bajor vendégem. Pénteken Villányi bortúra helyett tábortüzes lerészegedõs megtévelyedõs vendégfogadós. Hárman is itt aludtak nálam. Túl közel lakom a tûzrakóhoz. Szombaton záróest. Elektronikus parti. Ez sem kímélt sörileg. Fél ötre haza, fél nyolcra meg ki a buszhoz. Mentem rokonlátogatni Kecskemétibe, ahol kakaspörköltes túróscsuszás terüljasztalkám várt. Vasárnap este Hugival kettesben martinizgetõs lerészegedõs búfelejtõs volt a program, akkorra már kies Székesfehérvárban. Hétfõn csak ebédhez borozós nyugodt napot tartottam. Kedden visszajövék Pécsre, majd szerdán újra haza, adóbvallás, adóbevallás. Mostanában újra tanulmányi ügyeimet intézem, remek novembernek örvendtem az elmúlt napokban. De végre kettesben lehettünk Kedvessel. Ideje volt. Hiányzott nagyon, és úgy látom én is neki. A hétvégét majd kettõnkre fordítjuk.

Igyekszem eztán sûrûbben írni. Mint szoktam, most is megfogadom ezt! :o)