BIKKFA-NYELV

A fehértörzsû magos bükk elmélkedõ és lélekkiöntõ sarka, az elektornikus szupersztráda mellett.

Név:
Lakhely: Pécs, Baranya, Hungary

Egy pécsi nem is olyan átlag polgár. Nem is pécsi. Nem is polgár. Nem is olyan... Utolérhető a phagos.sylvatica@gmail.com -címen

péntek, április 22, 2005

A színész-rendezõ egy tökéletes napja (majdnem...)

Tegnap a színész, mert csak déltõl volt próbája, sokáig aludhatott volna. Ehelyett azonban felkelt az elsõ neszre nagyjából fél kilenckor. Szöszmörgött, fötört csendben. Levelezett, és beszélgetett a Kedvesével. Verseket mormoltak egymásnak. Szépen indult a reggel. Aztán kapkodva készült, hogy délre odaérjen a próbára. Kapkodása hiábavaló volt. De a sietség is. Színésztársa nem jõvén, neki másik próbára indulni kötelezõ lévén, tök fölöslegesen ment a Bábszínházba. Kirobog a város végébe egy kollegínájával, aki egyébként egy másik színpadon a rendezõje, hogy megállítsa a középiskolásokat a szétszaladásban. Pedig, mint a nylonharisnya szemei, úgy futottak el-el. A kollegína maga is elég sok gyerekét próbálta megfogni, a színészrendezõ errõl letett. A maradékkal összeolvastatta, -mondatta, amit tudtak. S aztán elküldte õket haza. Késõbb megvárván a kollegínát együtt visszaindultak a Bóbitába. Hamarost kiderült, hiába mennek, ott ugyan nem várja õket senki sem. Úgy döntöttek ekkor, sétálnak át a városon. Korzózás a metszõ szélben, hidegben. Kis vásárlás, majd buszozás a hegyre. Két óra csendespihi az eddigi "megeröltetõ" munka után, majd irány a próba, ezuttal az egyetemen. A színész, mert a szája nagyobb mint a teherbírása, bevállalta a próba elsõ egy órájának a tréningnek vezetését. Kellemes egy órát csinált a végén hangi, beszédszervi átmozgató gyakorlatokkal, látványosan nem kétségbeesve, mert bizony már fogalma sem volt, mit tegyen. Álítólag nem látszott. Aztán a maradék másfél órában a meglévõ jelenetet rakta föl több társával. Meg gyakorolt külön, és próbált az idõtervezésben kompromisszumkész lenni.
Próba után vacsora a görög Nap-istenrõl elnevezett kisvendéglõben. Szerencsés nap lévén a Lutri-salátát kipróbálta. Nem is csalódott nagyot. Rövid telefonozás a Kedvesével, mejd séta a metszõ hidegben. Tea. Nyugalom. Kettesben. Melegben. Majd elaludtak, de végül mégsem... ;o)
Ez lenne egy nap amikor majdnem minden sikerül. De a befejezés remek, és ez mindent felülír.

1 Comments:

Anonymous Névtelen dünnyögte...

Valahogy így vagyok én a nap kezdésével is - ha az "olyan", semmi nem tudja elrontani a kedvemet :-)
LUMU¤

22 április, 2005 10:25  

Megjegyzés küldése

<< Home