Rigófütty az ablakomban

Szép reggel ez. Tegnap óta sikerült nyolc darab órát aludnom. Ideje volt. Mort mégsem vagyok kipihent vagy friss. Nem jó volt az ébredés. De sebaj, a nap annál szebb lesz. Már most ezerágon szikráz, mint tegnap, amikor...

Amikor a buliban megismert Kisoroszlánnal találkoztam. Kedves, igen fiatal fiúcska. Sajnos õ sem a túlságosan jó önértékelésüek közül való. Ezt nem értem. Én valahogy gyüjtöm az ilyeneket. Vagy van bennem egy mágnes, ami ide vonzza. Ez persze nem igaz. Mert nem csak ló-szelf-imindzsû emberkékkel vagyok körbevéve, de akkor is nem kevés van. És nem értem.
Akkor is jól sütött amikor órára bandukáltam. Mert olyat is kell néha. Itt még elismerést is kaptam. A többiek eztán az én anyagomon dolgoznak tovább. Mert annyira el voltak maradva, hogy tyûûû.
Az óra után a Fagyizó egy nyugati fekvésû 'terassán'. Igen, olasz fõzött finomsággal. Hmmm. Joghurt, mogyoró, erdeigyümölcs... Igaz, hogy tiramisut, csokis mogyorót meg még valamit kértem, ami nem volt. Igaz, hogy gyömbért kértem ami nem volt, mert nem volt kóla. A logikai bukfenc megoldása: a kólagép elromlott, rosszul adagolta a szörpöt. Ezért mindenki gyömbért kért, mire az elfogyott. Ilyen egyszerû. Ezért kértem fagyit inkább. Majdnem azt, amit tényleg szerettem volna. Spanyolos lazaság egy olasz fagyizóban. Csendben lebukó nappal.
A nap süllyedtével térültünk fordultunk kis kompániánkkal. És hazafelé vettük az irányt, közben rájövék, hogy biza nekem nyolc után találkozóm van az Orvoshallgatóval. Róla sem igen beszéltem még itt. Kedves korombeli fiú õ, aki hihetetlenül szeretetteljes, kicsit beforduló, de nagyon jó eszû is. Ugyanakkor õ sem a nagy önbizalmáról híres. Esti kakaózott velem, én mentateát és Karak fedõnevû melegszendvicset ettem vacsora gyanánt. Sétáltunk a hûvös áprilisi estben. Beszélgetve, hallgatva. Majdnem hazáig kísértem. (De azért mégsem...)
Utána buszra várva egy újabb hétvégi ismerõs. Az Ápoló. Vele nem igen beszélgettem szombaton. Most a buszon valamennyit. És egy nagyon értelmes jó embert ismertem meg.
Estére kicsi kuckómab térve csetre kaptam, s az Orvoshallgatóval meg Kisemberrel cseverésztem jódarabig. A végén már le-le ragadó szemekkel.
Hogy ma frissen, üdén (ami nem vagyok, és nem tudom miért) ébredjek, és meséljem el mindezt nektek. :o)

Szép napot! Megyek a mosott ruháért...