Álriporter pácban avagy "Riporter kereskedik"

A hétvégén Pécsett rendezték meg Kamera Hungária televíziós mûsorfesztivált. A háromnapos rendezvény keretében sor került konferenciákra kerek- és nem annyira kerekasztal-beszélgetésekre. Filmek játék és dokumentum kategóriában, showk zenés és humoros kategóriában. És általában közönségtalálkozók. Ez jellemezte a közepes érdeklõdésre számot tartó "média-esemény" hétvégéjét. Az elmúlt évben Szegeden elég komoly mobil bázis volt az ottani médiatudományi tanszék hallgatói létszáma és a hllgatók média iránti fogékonysága. A szervezõk bizonyára tavalyi tapasztalataikat remélték újra elevenedni a pécsi rendezvényen is. Nos, ki kellett ábránduljanak az itteni kulturantropologizáló, médiát leginkább csak elemzõ hallgatóság képességeibõl. Két vetélkedõt szerveztek a helyi egyetemi hallgatóság, a "kommunikáció szakosok" részére. A csoportos- szombaton az egyéni játék vasárnap szórakoztatta a nagyérdemût. Jelen blog írója ez utóbbiban érintett, és itt rá is tér tegnapi versenyélményének taglalásába.

A háromórás verseny egy galériateremben került megrendezésre, ahol a délutáni órára már igazán tévéstúdió szerû hõség uralkodott. A helyszínen nem megjelenõ versenyzõk miatt kezdett kétségessé válni a verseny megrendezhetõsége. Ezért aztán "remek" ötlettõl vezérelve a szervezõk a nézõk közül toboroztak jelentkezõket. A kilenc helyett így is csak hat játékos állt sorompóba az ötvenezer forintos fõdíj reményében. Három elõselejtezõ forduló után, melyek két-két fõbõl válogattak, került sor a háromfõs döntõre. A játék a televízióból olyan jól ismert "Riporter kerestetik" c. mûsor utaztatható, egyszerûsített változatának indult. A kutyakomédia, ami lett belõle, hûen példázza a helyi "média-szakosok" (mint e sorok írója) médiában való járatlanságát, és általnos felkészületlenségét. Nem menteni kívánom magam, de háziversenyként jó poén lehetett volna. Nem háziverseny lett, és a játékba lépõ két gyakorló újságíró tapasztalati rutinja felülemelkedett az õszinte, fésületlen és kezdõ "kommunikátorokon". A verseny izgalmas, látványos vagy éppen gördülékeny nem volt ugyan, de ez sem zavartatta a zsûrit és a mûsorvezetõ Baló Györgyöt egymás "zrikálása" közben. A néha hevessé fajuló szócsatájuk vált a verseny középpontjává. De legalább elmondhatjuk, a nép "ingyencirkusza" legalább "megvolt".
Volt áldozat, Bendarzsovszky Anton, a belorusz származású szimpatikus elsõéves bátor nekirugaszkodása reménytelen küzdelemmé olvadt a rámért feladatok súlya alatt. A kedves fiatalember (kinek a sorok írója sok sikert kíván, magának meg tovább ismeretséget a fiúval :o) ) a nézõk és a zsûri abszolút rokonszenvét kivívva esett ki a harmadik elõselejtezõbõl.
A versenyt Babos Attila újságíró gyakornok nyerte fölényesen, a filmfelismerés során nyújtott remek teljesítményével messze lekõrözve a mérkõzés másik két résztvevõjét. Diadala szép ívû, és a számára izgalmaktól sem mentes volt. Gratulálok neki ezúton is (mégegyszer).

A kommentár: A fenti sorok a klasszikus riport stílusjegyeit mutatja; a németbõl jövõ -er képzõ pedig azt a személyt jelzi, aki a riportot küldi, jelent. Nomármost, ezek szerint jelen sorok írója (ál)riporter. És a vigaszdíj-pólót ezennel árverésre bocsátja - legyen mondjuk 500 magyar forint a kikiáltási ár. Induljon a licsit! (A riporter kereskedik...)