Napkelte

"Felkeltet a reggel, te még aludtál..." Ahogy azt Hevesi úr egyszer már leírta, ha ugyan õ írta (itt a háló bizonyára utána lehetne keresni).

Az történt, ami mindig. Az óra csörgése elõtt fél órával felébredtem. Pirkadt, és derengett a keleti domb vonala. Csend volt a szobában. Én is csak némán fortyogtam, hogy mér nem bírok tovább, csak egy picit tovább alukálni. De aztán csak nem keltem ki. Megvártam az óracsörgést. Pörgött az agyam. Csend volt. Most is csak a számítógépem zúg. Az elébb még kotyogott a vízforraló, de már tea gõzölög a jobbomon. (A gõzölgés, határozottan csendes folyamat.)
Nem fûtenek. Ez persze csúsztatás. De tény, hogy koránt sem annyira, mint korábban. (koránt-korábban... érdekes) No jó, nem kell azért magfagyni, de az eddigi egy pólós megoldás most zoknis-melegítõsre váltott.
Tulajdonképpen csak annyit akartam idebiggyeszteni, hogy megnéztem a napfelkeltét, és szép vala. :o)