Mesterség

A Kung-fu kínai szó azt az embert jelenti, aki képességeit birtokolva egyes készségeit a mester szintre emeli. Ezáltal igyekszik tenni saját üdvözülése/búdává válása/mevilágosodása érdekében.
Ily módon Kung-fu az a földmûves, aki mozdulatait a lehetõ legkisebb erõ befektetésével, a legtökéletesebben végzi.
"Hogyan Tökéletesedhetünk?" Vannak, akik az ismétlésben látják a megoldást. Azt mondják, a földmûves nem foglalkozik elméletekkel, még csak a kapavágást sem próbálja tudni. Csak csinálja az unásig ismételten.
A Kung-fu, amennyiben a kínai szerzetesek és meditációs iskolák szemszögébõl nézzük, ezt a gyakorlatot viszi tovább. Unásig ismételtet egyetlen mozdulatot, míg az elme számára ösztön szintre zsugorodik. Az elme már nem foglalkozik a miértel, a hogyannal. Az ösztön késztetések, ingerek elõidézik és olyankor használható lesz. Mint önvédelmi technika, vagy mint meditációs rítus. A test tánca, miközben az elme egész másra figyel.
De végsõsoron a lényeg egy. Az unásig ismételt mozdulatsorok, mint reflex kiváltódnak, ha megfelelõ inger éri az elmét, vagy az elme alattit.
Mind Kung-fu vagyunk. Mesterei olyan dolgoknak amirõl tudomást sem veszünk, mert olyan rég az ösztön szintjére zsugorodtak. Mind Kung-fu vagyunk: papok, politikusok, földmûvesek, kurvák, bankárok.
Mesterei annak, amit begyakoroltunk.