Nap!

Ma reggel korán keltem, mert a kelõ Nap épp a szobámba dobta fénye vastag nyalábját. Vidám, csilingelõ hópaláston lépett be a jégvirággallérral karéjozott szép fény. Nem is tudtam tovább aludni. Szemembõl kipattant az álom.
Lám a tegnapi hóviharnak milyen szép a másnapja. :o) Majd meg fagyatam, míg a városban kóboroltam. Jegesedõ pihék csaptak az arcomba mindenfelõl, s a szél elõl nem volt menekvés. Pocsék érzés volt kinn sétálni. Az idõmet elrabolta egy csapat hangoskodó ripacs. Hirtelen megcsömörlöttem a színháztól. Pontosabban, ami mögötte húzódik. Semmi kedvem nem volt felvenni a harcot a hangorkánban. Végezni akartam a fotózással, és minél hamarább a dolgomra menni.
A szél északról, a hegyfelõl szakadt a városra fekete hóförgeteg ült nyakában, s minden fényt kioltott. Most meg. Lám a fehér hó eltakarja a megolvadt majd újrafagyó földek szürke-fekete látványát. Szépséget hoz ide tálcán. S csak ki kell lesni az ablakon. :o)