Kipróbáltuk...

Lassan fél éve már, hogy a Király utca sarkán bezárt és éktelenkedő üzlethelység kinyitott. Nevével egyezően trendi vonallal szórakoztatni a pécsi nagyérdeműt. A kávéház belső tere kellemes egységesen meleg és kedélyes hangulatú színek, fények, bútorkárpitok egyvelege. Ha beülsz, hallgatod picit a zenét, figyeled a kávé habos tetejét azonnal lelassul a perc, s lesz időd rácsodálkozni az utca járókelőire. Lehetőséged nyílik hátradőlni, és a legszúfoltabb nap közepén is hátradőlve lazítani. Legalábbis így tapasztultuk Bambival egy párszor, amikor bemerészkedtünk egy kávéra. Azt gondoltuk tehát, megismerve az étlappal, hogy csak jól főzhetnek ilyen helyen, ahol minden ennyire gondos. Arra jutottunk, hogy rongyrázós évfordulóst tartunk ott. És ha nem is végig, de eszünk az étlapról.
Kipróbáltuk.
Az indítás kellemes mogyorómártásos csirkenyárs pirított ananásszal volt, kevés szó állná meg itt a helyét. Az ötlet, az ízek, a tányér dekor minden jeles volt. Pont úgy, ahogy egy trendi helytől várná az ember. A kiszolgálás kicsit féloldalas, nyegle, de a helyes magasan tündöklő kék szempár úgy ahogy feledteti. Meg aztán nem lehet minden tökéletes. A főétel pancettába göngyölt jércemell szilvával és burgonyafánkkal, valamint füstöltsajtos, paradicsomos tagliatelle lett. Legalábbis ezt választottuk. Bambinak még előétel után is riadtan csillant a szeme, amikor elé helyezték a nagyon gusztusos, ám annál franciásabb (értsd: üresebb) tányért. Szó szerint fél fogra is kevés volt amit egy adagba adott a szakács. Már csak azért is mert a tésztám szószerint tengernyi volt. És amilyen sok olyan rossz is. Bambiét megkóstolva nem mertem hinni a nyelvemnek, vagy két szakács teszi a dolgát a pince-konyhában, vagy valamiért megharagítottam azt az egyet a tészta rendeléssel. Füstölt sajt helyett állott öreg föstölt karajhoz kevert paradicsomkonzerv volt a mártás, a tészta nemhogy al dente kemény nem volt, de mállott. Azért, ha valaki veszi a bátorságot, hogy olaszul írja ki a tészta nevét a menüre, akkor talán olaszosan készíthetné. Reménytelenül sós, és túlzottan füstölt volt az egész cucc, amire más szót nem is lenne szabad használni. Az itt ott feltűnő szárított paradicsom szépségtapasza inkább könnyfakasztó volt, hogy az értékes alapanyagott ebbe a ...-ba rakták.
Kipróbáltuk.
Többet nem megyünk enni oda.

Én komolyan nem hittem volna,

hogy ez lehetséges. Ismerve a saját személyiségem, a lehetőségeim és leginkább a korlátaim (korlátoltságaim), határozottan tartottam a dolog lehetetlenségétől. Mindazonáltal végigtekintve rajta, belátható, hogy annyira nem is kivitelezhetetlen. Persze sok odafigyelés, empátia és engedékenység szükséges hozzá. De azért megéri. Most mindenesetre így érzem és gondolom. A biztonság, a közös nevetések, sírások, a meghittség mind-mind kellemes veljárói.
Ketten kellettünk hozzá, azt mondta. Nem is tudom, talán sokkal többen. Mindenkinek hálás vagyok, mert nélkülük (nélkületek) nem így lenne. :o)

Újév

Nem tudom, hogyan vagy miért, de Bambiéknál nem lehet betölteni a blogger oldalt. Így hiába az ihlet, hiába a vágy az írásra, nem tudtam bejegyezni az elmúlt napokban. Többnyire ugyanis ott voltunk. Ha épp nem máshol, ahol még internet sincs, nemhogy "hiba az oldal betöltésével".

Alighogy megjöttem, Teacher, Bambi és jómagam elbandukáltunk matinézni a moziba. Megnéztük Luc Besson utolsónak szánt filmjét. Élveztük, bár személy szerint kicsit kevés volt a mese világban eltöltött idő. Főleg, ha valóban öt évig szórakoztak vele Bessonék. Mindenesetre aranyos mese volt, lélegzetelállító képekkel. Szóval, ha valami apró rokon mozizni akar, és nem tudnád mire, erre nyugodt szívvel el lehet kísérni, felnőtteknek is szórakoztató darab.
Aztán Szilveszter lett. Bambival nagyüzemi muffingyártásba fogtunk, hogy vigyük magunkkal a Mentába, ahol egy majdnem-házibuliban töltöttük az óév búcsúztatását. Nagyon kellemes társaság, temérdek pezsgő, rengeteg nasi (pl. az isteni muffin). Activityztünk, táncoltunk, ordítva énekeltünk, meg minden, ami kell. :o)
Valamivel éjfél után előtünt Lupus, Filozofina, Ékezeteknélkülilány beköszöntek, és vagy fél órán át beszélgettünk a hidegben. Aztán beesett Bankkártyaügynök és kisebb kompániája. Orvoshallgató nagyon hamar lelépett. atöbbiek még utánunk is maradtak. Bambival olyan kettő tájban úgy döntöttünk, eléggé elbúcsúztunk az ótól, és megköszöntöttük az újat ahoz, hogy hazainduljunk.
Hazafelé menet az egyik kapualjban egy későkamasz srác feküdt mozdulatlanul, vadiúj márkás cuccaiban a kövön. Szólongattam, nem kelt, rángattam, nem reagált túlságosan. Hívtam a mentőket. Közben sokan mentek mellettünk el, és alig volt (talán ketten), aki megkérdezte, segíthet-e. A mentők várása közben egészen bedühödtem az ismeretlen srác ismeretlen barátaira. Elképzelni sem tudom, hogyan hagyhatták egyedül a teljesen részeg, magatehetetlen haverjukat. És hova tűntek. Ahogy az sem megy a fejembe, hogy esetleg nem voltak barátai. Szilveszterkor nem egyedül mulat az ember. Eszembe jutottak régi lerészegedéseim, és az, hogy a józanabbja mindig hazasegítette azt, aki nem tudott magáról. De legalábbis ott maradt mellette és nem hagyta elaludni a fagyos köveken. Bambi szerint túlreagálom...

Narancsivirág

Nagyjából két napja henyélek itt Pécsen. Megjöttem, és azóta sehogy sem akaródzik tenni a dolgokat. Ma döbbentem rá, hogy a héten be kellett volna ugranom a nyelviskolába, ahol az ősszel tanítottam, egy kis post-papírmunkára.
Ma viszont a karácsonyi leárazások szagát megérezve eredtünk a karácsonyi ajándékpénz elköltésének nyomába. Jelentem utólértük, és le is hagytuk. Találtam egy új illatot. Menten be is másolom a képét. Bambival eltapsoltunk jó sok pénzt, szépek leszünk szilveszter este, amit a változatosság kedvéért a Mentában töltünk majd jól. :o) Én vettem egy érdekes gallérú pulóvert, egy bordósvörös garbót, meg egy mohazöld hosszúujjú pólót. Találtam a blogokról egy könyvet, uccu neki, azt is a kosaramba csaptam. No meg az új illat tusfürdő és eau de toilette változatát. Bambi két könyvet, egy pólót egy kardigánt és egy kiskosárnyi "piperevackot" vásárolt. Éljen a kapitalizmus!
Nemtom hogyan lesz itt újév meg szilveszter, én még nagyon kétezer-hatban vagyok. És szó ami szó szerettem ezt az évet. Remélem a következő is ilyen remek lesz. :o)

Két óra

Két óra multán elindulok vissza Pécsre. Régen nem utaztam vonattal. Persze tudom, nem változott semmi, mégis kíváncsian várom. Biztos széjjelfagyok majd a légkondiban. Ilyenkor télen, kifogástalanul működik. :oD

Jó lesz végre megint Bambikával lenni. Hiányzik már nagyon. És nincs ez így jól, ilyen messze lenni. de már csak két óra és felkerekedek.

Az ünnepek jól, és a családomtól szokatlan békességben teltek. Sikerült anyuval nagyon egy hullámhosszra kerülnünk. Ő is, én is ugyanazt a könyvet találtuk meg a másikunknak. Ma kicseréltem az egyiket. Lett a helyébe két másik. Saramago Megvilágosodás című darabjára, meg egy koktélkönyvre esett a választás.

Csíz-ió

Karácsony első napja van,

köszönt és minden jót kíván

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony második napja van,

köszönt és minden jót kíván

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony harmadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony negyedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony ötödik napja van,

köszönt és minden jót kíván

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hatodik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony hetedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony nyolcadik napja van,

köszönt és minden jót kíván

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész, két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony kilencedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenegyedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenegy táncos, tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú,

tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Karácsony tizenkettedik napja van,

köszönt és minden jót kíván

tizenkét ugra-bugra úr,

tizenegy táncos, tarka úrnő,

tíz tekergő kéményseprő,

kilenc kötényes kisleány,

nyolc nyúl a vadász oldalán,

hét hattyú, tolla tiszta hó,

hat tyúkanyó,

öt szélkakaska,

négy nyafka macska,

három veréb-zenész,

két gerle és

egy csíz a csupasz körtefán.

Ez egy angol gyermekvers vagy mondóka. Tarbay Ede fordította. Én meg keresem már évek óta. Ha valaki tudja, hol jelent meg nyomtatásban, és elárulja, annak nagyon megköszönném. :o) Tegnap kellett volna feltennem, hogy valóban karácsony első napján köszöntsön. Azt is el kell mondjam, hogy éveken át gyötörte az agyam, hogyan van a karácsonynak tizenkét napja. Aztán három éve a spanyoloknál töltött karácsony ébresztett rá. Csak felénk ilyen sovány és rövidke az ünnep, másutt rendesen vízkeresztig tart.

Ott a messzi Ibériában tudják a csíziót, s huszonötödikétől az Újév hatodik napjáig szünet, de legalábbis rövidített munkaidő van. S így van idő családostul pihenni, látogatni és vendégül fogadni. Mert a betlehemet mindig jó nagy társaságban körbeülni.

Karácsony

Biztosan mindenkinek mást, de nekem a Karácsony egyúttal utazást is jelent. Tegnap az egyik busztársaság járatával jutottam haza lassan, komótosan. :oS Előttemkét srác ült, kiderült, hogy régi nagy barátok, és talán fociznak együtt, mert holmi meccsekről beszéltek, már a ahogy kivettem. Aztán, ahogy az egy hajnali járaton lenni szokott, egyszerre csak elnyomta őket az álom. Aki már aludt el buszon, tudja, hogy az nem is olyan egyszerű, az ember dülöngél, a feje lekókad, meg efféle. Ez a két srác pedig rendre egymás felé kezdett dőlni. Hol az egyik a másik vállára ért, hol a két kobak találkozott, s akkor rendre gyorsan széthúzódtak. Vicces volt látni, ahogy húzódoznak egymás elől, amikor a legkényelmesebb és legbarátibb megoldás épp az lett volna, hogy rádőlnek egymás vállára.

Egyébként boldog ünnepeket mindenkinek!

Ha nyakon önt a forróvíz...

A hétvége kellemesen eltelt, viszont tegnap délután a Lakba felfelé menet rávettem Bambit, vegye ki a leveleket. Megjött a fűtés és víz számla. Aki tudja, mi az a központi fűtés, annak nem magyarázom. Elég az hozzá, ez a legnagyobb tétel, amit télviz idején fizetni kell. Majd elájultunk, amikor megláttuk, hogy mennyit számoltak ki a szolgáltatónál. Több mint harminckét köbméter forróvíz. Elgondoltam hogy ez hol, és hogyan férne el a harminckét négyzetméteres lakásban. Álltunk, ültünk Bambival leforrázva, mintha csakugyan ott hullámozna a temérdek víz a nappaliban.

Tehát Bikk nem habozott, telefonált, és már azt is megtudta, nem félreértés. Csak fiktív a számla. Ha ugyanis a szolgáltató embere nem tudja leolvasni a mérőt tizennyolc hónapon keresztül, akkor a szolgáltató "figyelmeztető jelleggel" kiküld egy ilyen számlát, a hatályos önkormányzati rendelkezések értelmében. Nem értesít, hogy nem tudott bejutni, hónapokon keresztül, csak küld egy számlát. Emberbarát megközelítés. Ehh. Európa Kulturális Fő...
A lényeg: holnapután jön a szaki, leolvassa az órát, mi meg kapunk egy normál számlát rövidesen. Aztán tizennyolc hónapig nyugtunk lesz. :o)

Receptek, s ír dallamok

Most amúgy itthon vagyok, s a kicsiny szobám ablakából nézem, a sárguló levelű fákat. S várom,hogy nagymamámhoz átmenjünk, ahol, ha a telefonban elmondottaknak hinni lehet, egy regimentnyi étel vár majd. S az biztos, hogy sokat főz, mert nem bírja, hogy ne. Valami sajtos csirkét emlegetett, kiváncsi leszek melyik változatot választja.

Bran muzsikál, és derít kedvre jobben engem most, s ahogy így az ebéd gondolatával foglalkozik az elmém, eszembe jutott, hogy valami karácsonyi menüt ki kell találnom a Húgomnak. Azt mondta, valami olaszt főzzek. Szóval, ha valaki tud olasz karácsonyi recepteket, kérem jelentkezzen! :o)

Az imént közöltük Apuval, hogy két hétmúlva át fogjuk forgatni a lakást. Legalábbis a nagyszobát. Nem mondhatnám, hogy nagyon örült a gondolatnak. :o)

Tavaszi (?) nagytakarítás

A mai tavaszi időt arra használtuk, hogy kipuceváljuk a Lakot, amiben élünk. Ideje volt már. Khmm... nagyon is. Hála a különböző kemikáliáknak, egész csilli-villi lett minden. Csakhát eltartott egy darabig. Időközben megpihentünk kissé Bambival, s megdöbbenve állapítottuk meg, a padló mégsem olyan kemény. ;o)
Egész jó nap ez a mai eddig, rövidesen Hugival találkozunk, aztán lesz egy éjszakai próba, aminek nem tudom, hogy mennyi értelme van. Holnap hazamegyek, felköszöntöm a nagymamámat.
Egyébként egy remek majdnem-piknik élményről is beszámolhatok, tegnap ugyanis a Kálvária domb legfelső lépcsőjén majszoltuk a maradék csirkecombot, s gyönyörködtünk a város nagyságában. Jó volt.
Fura dolgok vannak bennem, mindezek mellett. Ezt mind a ketten érzzük, és tegnap megoldáskeresőst tartottam, Bambi bevonásával, anélkül, hogy megkérdeztem volna, akarja e. Nem akarta volna. Örök tanulság, vannak dolgok, amik bár a párkapcsolatod érintik, mégsem a pároddal kell megbeszélni őket.

hmm

Vessetek rám minden követ. Ritkán írok mostanában. Valahogy nem volt ingerem rá. Nincs mit magyaráznom. Kicsit elfáradtam. Így egy újabb évgyűrűvel terebélyesedve, már hamarabb fáradok, ezek szerint.
Mérhetetlenül bosszant, az amit esténként látok Pécs központjában. Az, hogy hiába minden, egyenként kell a halakat fogni, s nincs háló, ami segíthetne. És még ha friss vízhez is kerülnek, csak visszabucskáznak a régi tóba. Fogyó hold van, na.

Nem igérem, hogy holnap majd írok, mert nem tudom rá visz e a kedv. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert de igen. És mégsem írok egy sort se. Szóval, ha kitartotok, köszönöm. Ha nem, úgy jó utat Nektek továbbra is.

Egyébiránt most épp' Dave Matthew's Band szól. És valami furcsa véletlen módján sorra olyan számokat generál be a lejátszó véletlen rendben, hogy csak ámulok, hogy ezt vagy azt mennyire szeretem. Lover lay down; Mother, Father; It's right és még sorolhatnám.

Pedig összegészében nincs okom panaszkodni. Jól vagyok. Rövidesen továbbképződöm és drámapedagógusokat képző lehetek. A hétvégén egy remek színházi és drámapedagógia szakmai nap résztvevője lehettem, és az utána való sörözés kicsit még meg is maszirkálta a lelkem. Ellenben szembesülhettem vele, hogy kedves kollégám, barátom elmenni készül, s hogy nincs értelme marasztalni. Hogy a fák levele végül csak lefele esik. S hogy egy másik kollégám ugyanúgy törhető mint én, ha száguldó autóval találkozik. Neki ezúton is jobbulást kívánok, s sok nem ilyen születésnapot.

A panaszból s riadt képekből ennyi is elég talán. Holnap vagy próbálok, vagy nem. De bizonyosan sütök sóban csirkét, olyat mint, amit még Balázs és Kedvese mutattak nekem. Az finom lessz majd, ahogy finom volt a mai menü a Mentában. Nem reklámozom többet a helyet, mert menü időben be se férni. :o)

7-összegzés

Ha két szóban kéne az eltelt hét napot jellemeznem, akkor tea és keksz. De azért bővebben is fogom. :o)
Szombaton azt reméletem vasárnap hazamegyek, ehhez képest vasárnap reggel annyira sz@rul voltam, hogy sms ben értesítettem a szülői házat, hogy bocs de nem fogok három órát buszozni. Bambi rém kedves volt meg Bambi mamája, aki főzött rám, Kedvesem meg minden nap a hétvégén hordta hozzám éthordóban a tápértéket. A szobám így kicsit valami csúcstechnikával megáldott önellátó kórházi osztállyá változott fix látogatóval. Néztünk filmeket, meg dvd extrákat, szóval elszaladt a hétvége.
Hétfőn bevásároltam vettem némi csirkét meg zöldségeket és rittyentettem egy pikáns citromos csirkeragút. Azt ettük Kedvessel hétfőn meg kedden este. A receptről alább beszámolok ;o) hétfőn amúgy nem nagyon csináltam semmit, igyekeztem előkészülni a nagy szerdára. Végigjártam a város hét virágboltját, míg kiválasztottam az ár-érték arányban leginkább megfelelőt. Bambika születésnapjára készülődve kajtattam a várost tovább, amikor egy kis gellerrel a város végére kellett kikeverednem egyesületi meeting ügyben. De legalább némiképp sikeres volt. Aztán haza főzőcske és Bambivárás. Bambi megjött társasoztunk mint utóbb majdnem minden este. És ezen a fórumon is elismerem, hogy nagyon kemény ellenfél.
Kedden aztán Komló, szokás szerint. Azt gondolom Művésznő fáradtsága és az én betegségem kellő mentség, de ilyen pocsék órát én még nem tartottam (ebben a félvben). A kedd, hetem legsűrűbb napja egyébként, jócskán megritkult a tanítványok betegsége miatt. Én nemtom mi ez, de elég keményen kiütötte a környezetem is. Szóval a vártnál hamarabb ülhettünk le Bambival az asztalhoz vacsorázni.
Szerdán, vagyis tegnap volt Bambi és édesanyja születésnapja. Ezért aztán családi bulit tartottak Kedveséknél. Melegszendvicsezős baráti beszélgetős Sógorékkal s Ipamékkal. Jóhangulatú ajándékozás volt, mindenki nagy megelégedésére. Mindezek után dögfáradtan értünk haza Bambival. Akit onnan déltől kitiltottam, nehogy észrevegye az ajándékokat. Azért nem bánkódott, véleményem szerint az eltelt időt arra fordította, hogy szétvásárolja az agyát! Örült az ajándéknak: egy ládikának és huszonegy szál rózsának. Még némi csokit, meg egy elefánit is kapott mahagóniból szobadíszül. Alig jutott szóhoz. Szép este volt naon.
Egyébként a szerda délelőtt is rohanós volt. Egy pályázat miatt kellett Kollegínától is begyűjteni papírokat és elrobogni velük a megyei szakszolgálathoz. A'propos, van valakinek ismerőse a SuliNova Kht.-nál? Kérem kommentben, vagy inkább mélen szóljon, fontos lehet.
Mára legyen ennyi.

Pikáns Csirkeragúleves

Végy egy kevés csirkehúst, pirítsd meg némi olajon vele azonos mennyiségü zöldség és sárgarépa keverékkel. A hús pirultával öntsd fel annyi vízzel amennyire hígan szeretnéd. Forrásig főzd, ekkor vedd lejjebb a hőfokot, s hagyd, hogy gyöngyözve főjön még tíz percig. Ekkor habard be liszttes tejfel keverékével, hígan. Vízet ne használj, hanem csak a leves forró levével elegyítsd a habarást mielőtt az egészhez adnád. Forrald ki a habarást, míg egynemű és állagú lesz. a forrás után még két percig főzd s ekközben csavarj bele fél vagy egy citrom levét. Ettől lesz pikáns a levesed. Tálalás előtt tárkonylevelével, petrezselyemmel is megszórhatod a kész remeket. Jóétvágyat!

Vasárnap? Szombat?

Az időérzékem megkavarodott, már ami a napokat illeti. Az itthon töltött idő és takonyból ki nem látás folytán, vasárnap gyanús érzésem van, tegnap meg szombat volt.
Köszönöm az aggódó és jobbuláskívánó smsek, e-mailok és commentek özönét. Télleg' kezdek jobban lenni (kopp-kopp-kopp).
A tápos csirkeségre meg annyit, hogy valszeg az vagyok, de mindenesetre a testem így reagál krízis és kudarchelyzetek után. Hála az Égnek, nem közben. :o)
Bambi remekül vigyáz rám és törődik a nyavalyás Bikkel, még azt is elég jól tűri, hogy zsémbes gonosz teremtés vagyok betegen. Ahogy zsémbes és gonosz teremtéssé változik ő, ha kiderül, hogy egy költségnemet öt hónapja hanyagolunk és most egyszerre kell harmincon sokezer forintot kifizetni. Szép, hogy nem rám haragszik, mégis az én fejem szedi le majdnem tomboló dühében. Dejazért szeretjük ám egymást. :o)

Szép napot! Mindenkinek olyant, amilyenhez kedve van!

Egy vonatos történet...

Bikkfa majd' két hete vonaton utazott. Intercityvel. No, nem mintha annyira szeret nagyzolni, de a MÁV nem indít ezen a vonalon ekkora távolságra mást. (De legalább kényelmes...)

Dombóvárig bóbiskolt, alig-alig tért magához a reggeli órán. Ahogy Dombóváron a vonat megállt, az új felszállók között volt egy különös csoport. Első ránézésre egy nagymamából és az ő két unokájából álló kis kompániának látszott. Csakhamar kiderült, hogy azonban a MÁV ezt nem tudja figyelembe venni, és ne tud három olyan jegyet adni, ami egy négyes ülésre szóülna, nem, szét kell őket szórni. Amikor a legkisebb jövevény, szőkés hajú, úgy tízéves-forma, ezt magában konstatálta. Továbbá azt, hogy kérges valóm mellé kéne telepedjen, egyszerűen fogta magát és továbbindult a kocsi másik végén lévő ajtó felé. A nagymama ledobta a csomagjait, kissé értetlenül állt az eset fölött, s az ajtónál álló fiú felé fordulva halkan azt mondta: gyere vissza. Az megrántotta fejét és kilépett a peronra. A bagyobb, barna hajú kölyök pedig leült oda, ahova a jegye szólt, és a nagymamája is mondta. A nagymama a kisebbik után eredt, aki a vonatról leszálni, vagy nem tudott, vagy nem is akart, hát becsukódszkodott a wc-be. A nagymama megkocogtatta az ajtót, mire a gyerek fájdalommal és dühvel telten fel kiáltott. Kiáltása azonban sehogy sem tűnt emberinek. Artikulálatlan, mély és valami nyögésszerű hang volt. A nagymama pár próbálkozás után, melyekre ugyan az a hang volt a felelet feladta.
A négyes ülés másik székén ülő középkorú nő, nálamnál hamarabb látta át a helyzet geyetlen lehetséges megoldását, felállt, összekapta, amije volt, és új szék után nézett. A nagymama röviddel ezután tért vissza. Miután meggyőződött, hogy kisunokája nem tud leugrani és elszökni odajött a bátyhoz(na, evvel a szóval gondban vagyok...). Nem értette, hogy hova tűnt az előbb még ott helyet foglaló nő. Mikor elmondtam feltételezésem, miszerint a hölgy helyet akart biztosítani, a nagymama lerogyott ültében, és sírni kezdett. A tehetetlenség, és a hála könnyei buktak fel.
Az idő múlt és a furcsa gyerek előbújt a rejtekéből. Visszajött, és leült a felszabadult helyre. A függönyt a feje köré csavarva mutatta, nem akar "beszélni" senkivel.
Szóba elegyedtem a nagymamával, és igazolta a gyanúm, Roli siket. A teljes csend világában él. Szájról olvasva érti a beszédet, és mondani is megtanult pár szót már, de ha feldúlt, vagy feszült, vagy zavarja valami, akkor hisztizni kezd. A szülők, akik rég el is váltak, alaposan elkényeztették a legkisebb fiút. A báty rezignált nemtörődömségéből tiszta volt a kép. Roli ír, olvas, és számol akár egy vele egykorú gyerek. Csak egy kicsit hisztisebb. És az értelem csillogása a szemében azt is megmutatta, pontosan tudja, mit tesz, és miért. Hogy ezzel érje el a célját, nem túl szerencsés.
A vonaton ülve, azon morfondíroztam, hogyan lehetne új utat mutatjni, és erről az erőszakos, akarom álláspontról le"beszélni" Rolit. Meg hogy kell-e, szabad-e ezt megváltoztatni.

A történetben használt név, kitalált, a valósághoz való bármilyen hasonlóság a véletlen műve.

Ja, és bocsi Artemis.

Vár

Ma délelőtt a hitvesi szerelem kőbe és téglába álmodott szecessziós csodájába látogattunk. A Bory vár Fehérvár egy egész eldugott utcájának tetején áll, családi házak közt. Mintegy ház a házak közt. A Bory vár azonban valami egész más. A stílus és forma csodálatos bravúrja. Mindenütt a kedves feleség Boryné arcmásai gipszbe és márványba álmodott szobormásai, és a bory életmű szobor és festmény tengere. Az egész apró, mint némelyik villa a szomszéd telkeken, és olyan tömény, hogy még most sem tudom teljesen kihüvelyezni mindazt, amit láttam. De nagyon jól éreztük magunkat az biztos. Még ha egész úton gyalog is mentünk, s az elfárasztott.

Este Hugival hármasban lovagi étterembe megyünk. Nem csak a keretes szerkezet végett. :o)

Ma jó...

, hogy Kedves itt van, és másfél hét után végre együtt vagyunk.

, hogy van internet a szobában, és nyugodtan blogolhatok.

, hogy Kicsijosh felhívott és jó sokat elbeszélgettünk arról, hogy a tenger milyen kék, mert az nagyon kék.

, hogy nem fúj már a szél annyira.

, hogy a teknőst könnyű megetetni.

, hogy a túrórudi finom, bár az mindig finom.

, hogy együtt alszom Vele.

Azért az nem semmi,

hogy most édsanya laptopjárólírok bejegyzést. És ha megtalálom itthon a centit, akkor a lemért táv alapján megveszem a kábelt a szobámig és akkor onnan is írhatok. Min múlik pár apróság, nem?

Egyébként jól vagyok, köszönöm. Élvezem a frissdiplomás munkanélküliséget. Na jó, azért jó érzés még a kezembe venni a kétnyelvű záró oklevelet abban a bizonyítványos kemény kötésében. Hja.

Tegnap jöttem meg Alapról, és egy másfélórás megszakítástól eltekintve tizennégy órát aludtam. Jahhh. Asszem rámfért. Holnap jön a Kedvesem és juppííí együtt leszünk több mint egy hetet.ELőször itthon, ahova is gyökereim legvége ér csak el, aztán meg Bécsbe látogatunk jó Artemishez, aki folyton azzal nyektet, hogy így meg úgy mennyire kíváncsi már Bambibabára... :o) Hát, most majd jól megkapja!

Alapon egyébként alapoztam, színházilag. Volt egy kis mozgásszínház/kontakt-tánc, rengeteg improvizációs és csapatismereti játék. Kis májhízlalás egy logopédus személyében, aki megdícsért, hogy semmi baj a hangzóimmal. És ez biza jól esett. Egyébként meg híztunk mindahányan, mert Angyalom kedvese főzött ránk és jól tartott bennünket igencsak. :o)

Szóval nyaralok, meg dolgozom és ez így a legjobb. ;o)

A TASZ jelenti

Tudósítónktól

Helyesen értesültek azok, akik úgy tudják, a Bikkfa néven ismert személy megszerezte a diplomáját. A pontosabb információ azonban az, hogy letette a szükséges záróvizsgákat, melyeken a jó minősítéssel szerepelt. Tanára, vizsgáztatói elismerték intelligens feleleteiért, azonban elmarasztalták szakirodalmi hiányosságait. Júliustól spanyol-nyelvtanár diplomájával riogatja a középiskolákat. Egyes nem tisztázott források arról számolnak be, hogy Bikkfa köszöni az érte folytatott drukkálási tevékenységet, mely nagyban segítette a vizsga sikerét.

Jelenleg a nátha kínjától fetreng, hőemelkedve várja a jövő hetet, mert másik szakján még nem fejezte be a teljesítést. Mint megtudtuk, igyekszik helytállni.

TÖTTÖRÖ

Hugi most vizsgázik. Én meg dolgozom, kérem. Végre. No, nem továbbra sem a beadandóimon, ehh... viszont két páylázathoz is összeállítottam némi kreatív anyagot. jeee!

Aztán lassan összekaparom magam a mocsokból, lefürdök és nakivágok a napsütős, szeles nagyvilágnak, akarom mondani a városnak. Anyám ajánlott egy szép bodzabokrot, hogy fotózzam le. Az ajálatában szerintem az volt, hogy ő aztat szeretné. Márhogy a fotót, hátha kirakhatja az iroda falára, mint a lila agácit. Egye kutya megcsiunálom, sőt! valahonnan még Shakespeare kötetet is szerzek, mert, szerintem, kedden abból tartunk órát. Csak Kollegínának kéne szólni. :o)

Szóval ez van ma. Ja, és kiírtok mindekit aki szerint az élőholtak nem jó fejek! :o) muhhahhha

Eltűn-őd-tem

Akartam írni valami frappánsat, arról, hogy vajon, ha az ember nem ír, olvassák-e, és hogy milyen hatást kelthet a távolmaradásom. De erről ti tudnátok írni, nem én.

Kedvessel egyre összeszokottabban éldegélünk, és a szoros együttlét sokkal több súrlódást teremt kettőnk közt. De remekül meg tudunk beszélni mindent. A minden alatt azt értem amit ez a szó tényleg jelent. Bármi jó vagy rossz történik, mindig van rá idő és szó. És ez nagyon jó, folyamatosan kapok visszajelzést arról, hogy mi tetszett vagy mi nem (ételtóől az ágyig bármiről). Ez olyan dolog, ami az összes eddigi kapcsolatomból hiányzott, vagy én voltam kicsi csíra és képtelen a dolgok kimondására, vagy a párjaim, vagy a legrosszabb kezdeti próbálkozások esetében mindketten.
Pedig ahogy a mesefőcímdal mondja "egy kis tréfa meg nem árthat / s néhány dolgot helyre rak." És valóban, két ilyen túlgondolkodásra hajlamos emberke, mint mi, nagyon jól tesszük, ha megbeszélünk mindent, és nem kikombináljuk. :o)

A jegyeim fele megvan a másik felén meg nem dolgozom... Ehh...

Június 8-án záróvizsga, utána valamikor tanári képesítővizsga. Ezutóbbiból még a tételcímeket sem tudom, viszont az előbbihez van egy négyes, meg egy hármas bírálatom. Majd elválik, ahogy a sz@r a májtól. Szorítsatok. Alkalom adtán.