Az el nem...

mondott napok emlékeként álljon itt egy dalszöveg.


Quimby: Libidó

Szökik a gáz, szökik a levegő,
tele a tár, ölel a szerető.
Úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Szép az Isten, de annyira idegen,
rút az ördög, de nem hagy hidegen.
Övé a film és enyém a videó,
üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.
Üres a szív és üres a fej,
de egy legény ma arról énekel,
hogy neki az élet háttal térdepel.

Lábtörlőmön üldögél Aladdin.
Kezit csókolom madám Heroin.
Ma éjjel nekem táltos a viziló.
Üres a szív, de hajt még a libidó.

Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt
a dögre vad hiéna rajt.
Ahol a halál parfümillatú,
pokolra hív a randevú.

Kiemelések tõlem, aztán ki-ki arra gondol, amire akar. :o) (Be akartam rakni mp3-ban is, de mégsincs kedvem szórakozni vele. A honlapjukon, meg nem leet meghallgatni a dalokat.)

"Világosodik..."

"...lassacskán az elmém..." Ahogy a költõ írja. Lassan ideje a vizsgaidõszakra készülni, ehhez jobb tiszta hátországgal nekikezdeni.
Tegnap Világutazónál töltöttem az estét. Aludtunk, nem aludtunk, beszélgettünk, örültünk a percnek. Világossá válhatott, hogy õ nem szeretne engem annyira most, mint én õt szeretném. Erre eszembe jut egy régi diszkós sztori:
A srác és a lány a parton állnak, a hátuk mögött dübörög a szórakozóhely, zsivajog a tömeg. Összebújnak. A lány felnéz a fiúra, de gyorsan be is húnyja szemeit, mert annak ajkai közelednek az ővéhez. Szinte hallani a víz moraját a zaj ellenére is. A Hold táncol a tükörszilánkokon. Csókjukból bontakozva a lány párás tekintettel a fiú szemébe néz, s megkérdi:
- Szeretsz?
- Én mást szeretnék...

Mindezzel együtt jól éreztem magam. Talán épp azért, mert így tisztább már a kép. :o) Ha ehhez hozzátesszük, hogy én sem igen éltem magam bele a dologba, csak igyekeztem kiélvezni a perc ajándékát, akkor ez így van a legjobban.

Egy kis Ghymes megint:
REGE

Hol, hol, merre vagy?
Hajnalt keres alkonyat.
Kékes, fényes tél mögött,
Forró liliom között.
La-la-la-la-la-la-la...

Vigyázz, ha megláttalak
S arcod érné arcomat,
Méz szivárog ajkadon,
Vér szivárog ajkamon.
La-la-la-la-la-la-la...

Hajnalszemed megreped
S nem maradhatok veled.
Szarvas vagyok, fejemen
Holdat s Napot cipelem.
La-la-la-la-la-la-la...

Hold se, Nap se szabadok,
Hogyan legyünk mi azok?
Szeretetlen szabadok,
Szeretetlen szabadok.
La-la-la-la-la-la-la...

Hold se, Nap se szabadok,
Hogyan legyünk mi azok?
Szeretetlen szabadok,
Szeretetlen szabadok.

Hold se, Nap se szabadok,
Hogyan legyünk mi azok?
Szeretetlen szabadok,
Szeretetlen szabadok.
La-la-la-la-la-la-la...


Konszolidálódási folyamat kezdődött Gyógytornásszal. Egész kellemesen beszélgettünk. Sztorizás, régi kérdések felfeszültek, s talán egynémely dolog a helyére került, de ha nem is, a dolog rendkívül pozitív irányba mutat. :o)

Hat nap távola

A múlt héten végül nem sikerült igazán írnom. Sok oka volt ennek. :o) S nagyjából ezeket meséli el kis történetem a múlt hétről.

Azt már kellőképp' beharangoztam, hogy csütörtök este fellépésem vala. Arra készültünk igen sokat. Hétfő este próbáltunk az épület bezárásáig, és rökönyödve éreztem, hogy szét vagyunk esve, nagyon. Se koncentráció, se emlékezet nem segített bennünket. Bénáztunk. Angyalkám ennek ellenére alig fakadt ki, pedig szerintem joggal tehette volna.

Kedden aztán Világutazóval elindultunk Besh-O-Drom koncertre, de mert az ajtóban derült ki, hogy alig tíz perce még ingyen bejuthattunk volna, és hogy tíz előtt nem valószínű, hogy játszani kezdenek, hát feladtuk, inkább forralt-borozni mentünk két tündérszép leánnyal. Döcögős, de rossznak talán nem nevezhető hangulatú beszélgetés zajlott egy nagy üveg narancslekvárnak tűnő helyen. Forralt-bor jó volt, és kis zománcos vasvederben érkezett az asztalra. :o) Egy rövid tömör tájékoztatott Gyógytornász nyitásra való szándékról, s a dolog mostanig aképp' gyürűzik tova, hogy még a végén egy asztalnál ülünk le "nosztalgiázni". Én mindenesetre szeretném a dolgainkat jobb mederben tartani, mint az korábban jellemző volt.

Szerdán is Világutazónál ebédeltem, mint annyiszor a héten és az előző hetekben. Mindennap találkoztunk, ha csak egy ebéd erejéig is. Egész ügyes a konyhában, és isteni kenyeret süt. :o) Jó érzés valahányszor meglátom, és ahogy észrevettem, ő is örül nekem többnyire. Estére megbeszéltük, hogy korábban odaérünk Specko-Jednora, nehogy úgy járjunk, mint előző nap. Estére kerekedvén az idő rám telefonált, hogy mi lenne, ha még koncert előtt kicsit boroznánk, vagy efféle. Hát boroztunk picinyég nála, Három macskát ittunk, ami jelentem finom nedű. Ha igaz chilei cabernet sauvignon szőlőből készült és remek módon felpezsdített. Az átalakított, s most a vendégszerzésre hajtó új helyen állítólagos portugiesert ittunk továbbra. Mire a zenekar nekilátott bazsajgós jókedvvel téptük egymást. Olyat mondtam, ami a lelkét megtépázta. Azán addig-addig vitatkoztunk, hogy lesmárolt egy amúgy nem túl teli helyen. Szó, ami szó elég jól csókolt. Aztán Rutkai Bori általános művésznő és a banda rázendített, mi táncoltunk, közben más csepűrágok gyülekeztek, ráhajtottunk az egyik madárcsontú kissrácra, egész pontosan Világutazó próbálkozott. A srác meg inkább menekülőre fogta a dolgot, és hol a táncparkettről ki, hol pedig két leányka védelmébe bújva kerülte ostromát a "szerelemnek".
Részegen a hóesésben a kérdésre, hogy vajha ott alszom-e nála, azt feleltem na jó. De akkor is ha nem lesz szex? Annál jobb, mondtam én. S nem is lett, mert bár borgőzös fejjel kellemesen zsibbasztó simogatások közepette igyekezett saját szavát áthágni, én csak nem tudtam magam elengedni igazán.

Csütörtökön aztán utolsó terembejárás. Fények és hangok leellenőrzése után igazi színházi keretben elindult a verkli. Remek előadás lett. Belülről mindenképpen. Nem túl erős, de pontos. Nem túl, fényes de biztos. Olyan hatodikat játszó szellemmel készült. A telefonom elkevertem, nem volt egyszerű a folyton feltüremkedő aggodalmat az agyamból száműznöm. A próba alatt nem is sikerült, de az előadás lendüete egyszerre kisöpörte onnan. Végül a kis lila gombsoros szerelmetes Siemens darabot az ágyamba rejtve megtaláltam. Telefonoltam hát miután meglett. Felhívtam világutazót, hogy a meghívásával éljek, s nála aludjak. Ott feküdtünk a padlón ketten. Józanul és csendben. (Kedvenc mozlim mondásom szerint: Alláh olyan formán teremtette a Világot, hogy ami egyszer megtörténik az nem biztos, hogy kétszer is megesik. Azonban Alláh olyan formára is alkotta Világot, hogy ami kétszer megtörténik, az harmadszor is fog.)

Pénteken egy jó hangulatú záróbeszélgetéssel végződött a szakmai-gyakorlat. Még a cv-met is sikerült az asztalon hagynom a főnök irodájában. :o) Jó tapasztalatokkal, és ténylegesen gazdagodva fejeztem be a ténykedésem az irodánál. A kis-főnök búcsúzó, szívesen látnálak még a falak közt, mondatára nyugodtan vágtam ki: Én is! Délutánra Világutazóhoz tértem, akinek kis megbízást, pár telefont intéztem. Nem annyira sikeresen, mint szerettem volna. Azt mondta, most egy kicsit eltünni lenne kedve, ráhagytam. Megértettem. Magára hagytam hát, és a keresni foglak jól hangzó mondata, valahogy megint azt súgta, amit mindig szokott. Én valahogy mégis boldog voltam, és a Korai Öröm szitárosnak tűnő dallamára elöntött az érzés, hogy valami jó történik mingyárt. Valaki érkezett a közelembe, nem a múltamból jön, vagy ha onnan akkor teljesen új formája lesz. S kicsit ádvent kedvem lett, s várom a csodát. :o) Cserhalmit Az igazi Mikulásban látva, mondjuk úgy el ment a kedvem a szaloncukortól, és a magyar filmektől is, hogy csak na. A leginkább azokat a kissrácokat sajnáltam akiket apu-anyu hozott el a hatos előadásra, mert bár Mikulás volt benne, de vulgaritás is rendesen. A végén sajnáltam a ki nem adott pénzt is.

Szombat azután Világutazó szólt,hogy már jobban van, és kicsit elmúlt a bánata. Én villámgyorsan ebédre hívtam, s rá is állt. Nála főztem sajtos-tésztát, fekete herceget ettünk (valami négercsók koppintás, de valami döbbenetesen finom), és rosét kortyoltunk. Megcsókoltam a száját s nem menekült el. És vidáman mentem át a Bábszínházba próbálni. Mert szerdán (holnapután) megint fellépés. Ezúttal Ludwig W. Avagy mi lesz akkor ha egy performanszot másodszor is megtartanak?
Estére otthon voltam, s Artemisszel forraltboroztam. Megpróbáltam egy másik találkát is összehozni, de kinyomott az ismerős, azóta nem hívott, hát én sem őt.

Vasárnap visszajöttem a jövendő Kulturális Fővárosba. S egy rég nem látott isemrős elcibált filmnézőbe. Így ismertem meg Építőmérnök-hallgatót, kinek korábban már többször jeleztem kiváncsi szándékom. És megint igaz lett a mondás: Addig vár karácsonyt, elérkezik! /Villon/ Hogy ünnepelünk e tényleg az persze a jövő zenéje.

Most főzök egy ibrik teát. Megfáztam, és jó lenne mihamarább kilábalni belőle.

Osztálytalálkozó

Bikkfa szombat este régi osztálytársaival találkozott. Elhülve hallgatta, hogy ki a minisztériumban dolgozik, ki az MTA-nál, ki PWC könyvvizsgálónál. Hát igen, sokra vitték a többi facsemeték. Kellems este volt, amolyan: jobbra nem is számítottam, de nem volt rossz jellegű. Volt, akivel jó volt hosszú idő óta beszélgetni hosszan. Volt, akivel jó volt hosszú idő elteltével sem beszélgetni. A szememben senki nem változott sokat, vagy nagyon. Mindenkiben láttam az egykori rügyező, frisshajtásos kicsit.
A vacsora után, ami finom volt nagyon, bár Marton János nem ezt az éttermet ajánlja az otthoniak közül, elmentünk egy táncos mulatósba. De végül hárman egy csendesebb zugot találtunk és régi barátaimmal nosztalgiázva időztünk a régi idők ködlő homályában. Aztán megszólalt az Aranycsengő pontosabban a tulajdonosa, hogy most már zárnának. Mi meg felálltunk s az éjféli hidegbenm elsétáltunk.
Ez volt a hétvégén. Sokat utaztam, el is fáradtam, temetőt is jártam, havat vártam, fejtágultam, és a leginkább osztálytalálkoztam.

Utálom,

hogy nincs munkám. Itt ülök és nézek ki a fejemből bután. Menten főzök egy teát, (magamnak). Végignéztem az összes levelezésem, válaszoltam mindenkinek. Elolvastam az összes irodából megnyitható, érdekes blogot. Ahol kedvem volt kommentáltam.

Újabb munka a láthatáron? ehh... semmi

Péntek délben...

Bikkfánk ezen a pénteken rengeteg idővel bír. Na jó ez nem igaz, de a rászakasztott feladattal megint nem azonnalra kell kész lenni (Hála az égnek!). Hát bóklásztam a neten, és találtam valami izgiset... :o) Egy kis titok. Ajánlom nektek is, aki tudja, egyszer Mídász elmondta a nádnak a titkát, s a nádak visszasusogták, hogy neki bizony szamárfülei vannak, az sejti mire gondolok. Ez a virtuális nádszál egész vicceseket mesél. ;o)

Rendező - pályaudvar

Rendezőpályaudvar most a fejem. A gondolatok mint vonatok suhannamk át rajtam, de nem találom a menetrendet, s így nem tudom jókor jönnek e, kellő ideig várakoznak, és egyáltalán, azok a vonatok e, amik tényleg erre járnak. Mivel nem tudom ellenőrizni, megpróbálom a dolgot a saját rendszerében figyelni, s így valamifajta rendet teremteni köztük.



A napokban cseverészve a hálón többször kiderült, a nickem ismert, hamar kötnek hozzá arcot, tartalmat úgy is, hogy én gyakran még csak nem is sejtem ki lehet a másik. Ez egyfelől jó, hiszen a kommunikációs tevékenységem eredményeképp' szilárd arculattal bírok a helyi internetes meleg társadalomban. Monthatni brand jött létre a nickemből, ami fél éve folytatott tevékenységemet látva egész sikeresnek könyvelhető el.
Abból a szempontból viszont, hogy így minden istenbarma (bocsánat) megtalál, akinek beszólni támad kedve vélt vagy valós sérelmei miatt, és akkor is megteheti, ha nem nevezi meg magát, és nem vállalja véleményéért a felelősséget, ebből a szempontból kifejezetten rossz. Mármint rosszul esik olvasni a beolvasást. Sokat morfondíroztam a helyzet megoldásán. Mármint azon, hogyan küszöbölhetném ki ezeket a rosszízű, udvariatlan, és a legtöbbször nehezen behatárolható eredetű kritikákat.
Az első ötlet természetesen a nick változtatás volt. Azonban ezzel engednéka beszologatóknak, és ugyanolyan gyáva lennék mint ők. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az a kialakítot egységes arculat megbontásával és a féléves munkám szétcseszésével (pardon) jár, akkor még kevésbbé akaródzom meglépni.

Ma reggel egy feliratozatlan cd-t tűrtem be a fejembe. Placebo szólt. Egy dal amit már nagyon, nagyon régen nem hallottam. És amikor először hallottam, akkor még nem is tudtam, hogy ez Placebo. Egy MTV spotban láttam. Amint felcsendült az első pár taktus azonnal bevillant a filmecske. Amerikai "high school" szekrényes folyosóját látjuk. Fiatalok jönnek mennek, pakolásznak. Hősünk tűnik fel, lógó, kinyúlt pulcsiban, zsíros fekete hajjal, sovány alkattal, légies járással teljesen kilóg a trendkövető bandából. A fiú, mert hősünk egy kamasz fiú, hatalmas fülhallgatóval a fején megy át a folyosón. nem is néz akörülötte lévő eseményekre, a baseball- vagy rugby csapattag srácok hiába próbálnak beszólni neki, csak feljebb tekeri a hangerőt, és akkorra tisztán halhattó a huszadik századi fiú zenéje. A film végén egyetlen szót látunk vertebrae.

Elvigyorodtam és megörültem a régi emléknek, mi gőzösként pöfögött be. :o) És helyre billent a világ. A hátgerinc jó szó.


Álljon itt a dal szövege

20th century boy

Friends say it's fine, friends say it's good
Everybody says it's just like Robin Hood
I move like a rat, talk like a cat, sting like a bee
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your toy Your twentieth century boy

Friends says it's fine, friends says it's good
Everybody says it's just like Robin Hood

Fly like a plane, drive like a car, hold out your hand
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your boy Your twentieth century toy

Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy

Friends say it's fine, friends say it's good
Everybody says it's just like Rock 'n' roll
I move like a cat, talk like a rat, sting like a bee
Babe i'm gonna be your man
And it's plain to see you were meant for me, yeah
I'm your toy Your twentieth century boy

Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy
Twentieth century boy
I wanna be your toy


Ez persze így a szöveget megértve újabb menetrendszerinti(?) járatot indít el. ;o) Hát iylen ez a pályaudvar.

Várok a következő munkámra

... én barom még szóltam is, hogy kapjak.

suváááá ...

ahhhhhhhhhhhhhhhhh

A sóhaj amiatt szakadt ki belõlem, mert az imént befejeztem, az elsõ kiosztott feladatom a cégnél. Apró megjegyzés csupán, hogy közben más feladatokkal simán végeztem elõbb. De az elsõ egy hete kísértett. Egy ezerötszáz névbõl, címbõl, telefonszámból álló listát kellett összeállítsak egy jövendõ lekérdezéshez. VÉGE! :o)

A szél

Már tegnap is írhattam volna, de ma méginkébb igaz. Déli szél fúj. Az érlelt dohány illatát hozza fel egészen a Katedrálisig. Hmmm. Olyan teljes, zamatos illat ez. És jelenti, hogy déli-délkeleti szél fúj. Ez, persze, semmit nem okozna Mary Poppins kisasszonynak, a városnak azonban derűs eget, napsütést és enyhet hoz.
Hogy klasszikustól idézzek:

"Süt a nap, a felhők széle aranyló.
Az én kedvem meg csudajó!"

Persze ez átköltés, de lényeg felsejlik ebben is. :o)

Táncos kedvvel

BAZSARÓZSA

Érzem léptedet,
Illat-szívedet,
Bazsarózsa, vigyázz!

Szoknyád gyönge csak,
Tudják, merre vagy,
Csillogós vadak, vigyázz!

Érted s ellened
Háborút remeg
Mind, ki észrevett Téged.

Érted s ellened
Háborút remeg
Mind, ki észrevett Téged.

Fönn jársz, nem velünk,
Bántunk, fáj nekünk,
Átlagos fejünk, halj meg!

Jobb, ha eltapos
A viszonylagos,
A jövő magos, halj meg!

Nem lehet ilyet,
Énekli Neked
Sírva, ki temet Téged.

Nem lehet ilyet,
Énekli Neked
Sírva, ki szeret Téged.

Érdemes meghallgatni (itt), talán az étvágy teszi, de ahogy ma gyakoroltuk rá a lépéseket, egészen magával ragadott.

stikában 2

Arról, hogy mi is az, amit csinálok. Mottó?

A mesebéli Csipkerózsika szülei csupán egyetlen érdekgazdára nem figyeltek oda. A tündérek meghívását egyszerű logisztikai kérdésként kezelték: „Ennyi aranytányér van, és kész!” És tessék, lett, ami lett, mindenki ismeri a történetet...

Szóval péer és nem píár!

Plágium

"Az a baj, hogy mind a szomjunkat oltjuk veszettül, és nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen éhesek vagyunk."

Azt hiszem, megéheztem, újra. :o)

Emlék-gereblyézés

Pénteken itt volt a Húgom-lány. S mert jó előre jelezte, főzőcskéztem neki. Még a mű-kínai gyártásakor a hús egy részét egy egyszerű pörkölt alapnak csináltam meg. Ezt apörköltet turbóztam fel aztán. Receptünket a bejegyzés végén olvashatják - a szerk. A péntek tehát melóval telt, aztán kis rohanás a Hajszobrászhoz, hiába persze, mert megint eltervezte a délutzánt. Aztán kényelmes bevásárlás. Majd leséta Hugi elé a sulijához. Aztán szép kényelmesen hazajöttünk. Amíg ő kibontotta a postáját, én befejeztem a vacsit. Meg is ettük, mozogni sem nagyon bírtunk utána. Finom tokaji hárslevelű-furmint keveréket csorgattunk rá, és jóízű vacsorát jóízű beszélgetés követett. Aztán megnyomkodta a hátam, ahhhhh az már hiányzott nagyon. Aztán, mint már nagyon rég cseteltem, kicsit. Gyógytornász bukkant fel a vonal végén, s finoman kóstolgatva szelidítve vitatkoztunk jó szokásunk szerint. Eleinte rettenetesen felcseszte az idegeim, de szép lassan a beszélgetés alatt visszanyertem az egyensúlyt. Végül szinte kellemes hangnemben búcsúztam. Folytatása, legalábbis reményeim szerint, következik. Úgy tűnt akad még pár tisztázatlan kérdés közöttünk. És, ha nem is hiszek az összes és maradéktalan bevégzésében, azért úgy látszott van esély a szakadék minimalizálására. Aztán, ha nem, úgy tudjuk ezt be naív hitemnek az emberi megértésben, és odafigyelésben.
Szombaton kialudtam magam valamelyest, és már bőven rámfért. Majd a Hugi szervezte kocsival haza. Az audi gyorsan hazarepített, még macskát is etettünk Siófokon. Hugi elvezetett bennünket egy remek kilátóhoz Szabadin, de a köd miatt, akárha angliát szemléltük volna frankhonból. Így igazán tenger volt a Balaton. Szombat este egy remek programot szervezett váratlanul a Beszerzés-irányító (róla eddig nem nagyon írtam, és a hétvége ismeretében, nem nagyon fogok). Felolvasóest. Fiatal (kora harmincas) értelmiségi banda legutóbbi könyvélményeit osztotta meg egymással. Kellemes volt az este, amíg tartott. Beszerzésirányítót azonban lefoglalta az ő foga. Mert az fájt, biza nagyon neki. Aztán miután elválltunk, én nem bírtam továbbmenni csak néztem ahogy elbiciklizik a ködösödő éjfélben. Felhívtam.
"- Nálam maradt valamid? - kérdezett vissza.
- Nem.. azaz igen, pár válasz a nem létező kérdéseimre...
- ööö
- Beszélhetnénk?
- Ez olyan komoly beszélgetés?
- Nem hinném. De fontos lenne.
- Most? Nem lehetne holnap?
- Holnap elutazom.
- És délelőtt?
- A családommal van program.
- De én már nagyon fáradt vagyok... Hadd halasszuk.
- Na jó, végülis csak egy kérdésem van: Mit akasz?
- Mármint én, mármint tőled?
- aha
- ööö - csend - barátságot.
- Jó, akkor lógsz egy masszázzsal.
- Persze, nem felejtettem el.
- Remek, majd szólj, ha ráérsz.
- Persze.
Már meg is írtam a feljegyzést a visszanemtérő kintlévőségről. ;o)
Vasárnap nagymamám várt családostul ebédre. Finomak voltak megointcsak. Pörkölt, sjtos csirkecombok, rizibizi, aranysárga csibeleves, és zserbó a legvégén. Nyamm. Délután buszra fel, ahol épp volt még egyszem ülőhelyem. Jepp! Na jó, még foglaltam is egy helyes orvosis srácnak egyet. Fehérvári, és kedves közös ismerőseink révén ismerjük egymást. Nem beszélgettünk, ő tanult, én zenét hallgattam, De Phazz, ezúton is köszönöm Orvoshallgatónak a lemezt. :o)
Este benézetem a Kinóba a kedvenc pultosomhoz, picit pletykáltunk, aztán hazamásztam. Ma reggel meló, a mgunt megunhatatlan. Másfélórás értekezlet a múlt heti eredményekről, és a továbblépésről. Hja, kicsit sok szó hangzott.
Világutazó eltűnt. Majd szól, gondolom, ha majd kiváncsi lesz a társaságomra. Egyébként van elég nyönyörögni valóm az életem más terén, tehát time-management-ileg jót is tesz.
Egyébként próbálunk, mert jövő héten csütörtökön Metadolce hatodszor, közben egy kis szerepcserével. Hipp-hipp-hurrá!

És akkor a recept:

Temesvári pulykatokány (ilyen talán nincs is, de én ezt a nevet adtam neki)

HOZZÁVALÓK

250 g pulyka színhús
70 g füstölt szalonna
300 g zöldbab
2,5 dl tejföl
1 fej vöröshagyma
két gerezd fokhagyma
fél ek liszt
olaj
1-1,5 dl víz
só, bors, paprika, petrezselyem


Egy pörkölt alapot készítettem eredetileg, de nem ez lenne az igazán célravezető. Jobb, ha már az indulásnál ott a szalonna, hát így írom le.

Apróra kockázott szalonnát kevés olajon zsírjára pirítunk, ehhez engedjük a vöröshagymát, amit finomra aprítottunk előzőleg. Hogy hamarabb összeessen a hagyma, kevés sót szórunk rá. A hagyma megüvesedésével egy időben hozzákeverem a fűszerpaprikát, és a borsot, és ebbe kerül az apróra vágott pulykahús. A húst lepirítjuk, ügyelve, hogy a paprika nem kapjon oda. Ehhez a szalonnás pörkölthöz keverjük a szeletelt zöldbabot. Hogy jobban puhuljon kevés vizzel felengedjülk, és fedő alatt pároljuk. Amikor a zöldbab jócskán megpuhult petrezselymet szórunk rá és tejfeles habarással felöntjük. Rotyog még vagy tíz percet, hogy a szaft kellő sűrűségű legyen, és kész is a pompás főétel. Köret gyanánt rízst vagy tésztát ajánlok.

Három nővér

Ezt ma kaptam. Testvérkék. :o)

stikában

Munkahelyről egy kis kopipészt. Este majd talán recept, meg hétvég elemzés. :o)

Vörösmarty Mihály

Nagy hiba az nálunk
Egy ily faluban,
Hogy ennyi ember közt
Legény alig van.

Kit nátha nyomorít,
Kit meg a keh bánt;
Peti balra sántít,
Bandi jobbra szánt.

Egyik szőke volna,
S tüzes a haja;
Másik barna volna,
S borzas, mint boglya.

Aki józan, hideg,
Mint a jégverem;
Aki boroz, orrán
Bibircsó terem.

Hordja el a tatár
Leányságomat,
Én maholnap férhez
Adom magamat;

Bükfából vágatok
Férjet magamnak,
A sarokba vetem,
Jó lesz cobornak.

Korai kelés

Mostanában, nem tudom miért, de az órám csörgése előtt fél órával ébren vagyok. Ez persze nem meglepő, de most az órám is korán csörög. Viszont többnyire annyira frissnek érzem már magam, hogy visszaaludni lehetetlen. Ezen morfondíroztam a blafont bámulva ma reggel. Aztán rászántam magam, és nekiláttam a rutinnak. Zuhany, fogmosás, borotválkozás. Elhülten álltam a zuhany alatt, mert a víz éppen csak csordogált. Megint a legszappanosabb pillanatban persze. Tudniillik pár hete egy csőtörés után nem volt víz napokig a koliban rendesen, alig vagy egyáltalán nem is folyt. Gondolhattam, megint ez a helyzet. És láss csodát, az útkereszteződésben lobogva tört fel a víz. Páragomolyaival hízlalva a reggeli ködöt. Olyan volt, mintha tengerparton álltam volna. A hajnal lehelletében a Nap csak szűrve érinti az utcát. Tetszett.

Köteleket metszve
telt lassan a tegnap este,
késem a csend élezte.

Fent pengémet nézve
érzőbb felem didergett,
de szólni nem mert ő sem.

Aztán melegségre vágyott,
barát után kiáltott,
ki a szabadságát félti,
s érzőbb felem ezt megérti.

Hajnalra ráncom
a takaró magára vonta,
otthagytam ledobva
nyoszolyám az ágyra.

had - üzenet

Egy pár napja, talán épp tegnap elõtt este, ahogy a legutóbbi postot pötyögtem beugrott egy rég nem hallott nóta. A szinapszisok ingerátvivõ felületeinek furcsa játéka, hogy az egész zene és a refrén tisztán és világosan csendült fel.
A Dave Matthews Band régi kedvencem, de jó ideje nem hallgattam az amerikai folk-rock csapat egyetelen számát sem, mert nem volt hangulatom. Tegnap óta ezen változtattam, és újra felfedeztem magamnak a hegedû és basszusgitár zenéjének közös szépségét.
A dal, ami pedig beugrott, anno szerelmes számként élt a fejemben. Most elolvastam a szövegét... Nem igazán kedves ajánlat. Viszont legalább értem, miért ugrott be pár napja.

Don't drink the water here...

Come out, come out, no use in hiding.
Come now, come now, can you not see
There's no place here, what were you expecting?
No room for both, just room for me.

So you will lay your arms down,
Yes, I will call this home.

Away, away, you have been banished.
Your land is gone, and given to me.

And here I will spread my wings.
Yes, I will call this home.

What's this you say, you feel a right to remain?
Then stay and I will bury you.

What's that you say, your father's spirit still lives in this place?
Well, I will silence you.

Here's the hitch, your horse is leaving.
Don't miss your boat, it's leaving now.

And as you go I will spread my wings.
Yes, I will call this home.
I have no time to justify to you,
Fool, you're blind, move aside for me.

All I can say to you my new neighbor,
You must move on or I will bury you.

Now as I rest my feet by this fire
Those hands once warmed here, but I have retired them.
I can breathe my own air and I can sleep more soundly
Upon these poor souls,
I'll build Heaven and call it home.
Cause you're all dead now.

I live with my justice
And I live with my greedy need
I live with no mercy
And I live with my frenzied feeding
I live with my hatred
And I live with my jealousy
I live with the notion that I don't need anyone but me

Don't Drink the Water
Don't Drink the Water
Blood in the water
Don't Drink the Water

"A munka felszabadít"

Most arról szeretnék írni, hogy milyen volt az elsõ nap a munkában, de valójában az a helyzet, hogy hetek óta nem írok ide rendes lelkizõs cuccot, mert olyan is megtudta a blogom címét, akinek még nem akartam megmondani. Tudom, hogy rájössz ebbõl magad is, nem kell nevesíteni.

Mondjuk úgy, meg kellett szokjam a gondolatot, hogy olyan is olvas, akit nem én avattam be. Emiatt nagyon sok mindent nem írtam ki, és ez határozottan visszavetette a lelki egészségem. Viszont most így jópár óra folyamatos monitorbámulás, politikai helyzetelemzés és ötletelés után egész egyszerûen feloldódott bennem a félsz.

Még mielõtt azonban nekilátnék az okádásnak, a nap híreirõl röviden. :o)

Megoldódott a lelki dilemmám Világutazóval, tekintettel arra, hogy ma este egész hosszan beszélgettünk. Fel tudtam tenni egy kínos kérdést, amire elfogadható válasszal szolgált. Lubickoltam a nyíltság lehetõségében és elmeséltem némi érdekeset az én spanyol életembõl. És ez feldobott, és azt hiszem végre a helyére kerültek a dolgok, ami a két hete történt összegabajodás után elég kuszák voltak.

Kármentettem egy nem létezõ kapcsolatomban. Rádiós elsõ felindultában nekem panaszolta el, hogy akinek megadtam a számát a tudtával, nem rá volt kíváncsi. Múltjaikban hasonlóságot felfedezve Geográfus a maga nyíltságával öntött jó dézsa forróvizet régi ismerõsöm nyakába, akit ez némiképp meglepett. (mondják, a bosszú hidegen a legédesebb, ezt kiegészíteném azzal hogy, de akkor csak igazán, ha nem is annak szánjuk)

És most vissza a háttérelemzéshez. (öveket kérem bekapcsolni nevek fognak záporozni, ha valaki valamit nem ért, nem ismer fel, kérdezni lehet amott, alább a dünnyögõs opció alatt)

Egy jó hónapja egy félresikeredett randin megismertem Utazásszervezõt, akivel nagyon emelkedett és kellemes társalgást folytattunk akkor, és azóta is. Egyszer egy hirtelen ötlet, mit ötlet, ösztöntõl vezetve tovább léptem a szokásos keretein egy barátságnak vagy minek nevezzem. És nem törõdve azzal, hogy mondataim, gesztusaim, viselkedésem milyen jelentéseket proponálhat, belekavarodtam valami olyasmibe, ami akkor, és ott jó volt. Ennek aztán a következményeivel sajnos nem voltam hajlandó valóban szembesülni, sajnálatos módon. Rövidesen sort kerítek erre is.

Egy jó hónapja egy rettenetes mozi után megismertem Világutazót, akivel nem különben mély és nem különben elmés beszélgetéseket folytattam, és akivel egyszerûen jó az elmúló percet együtt hallgatni némán. Egy szintén nem átgondolt pillanatban, erõs alkoholos befolyásoltság alatt (mi persze nem mentség, de tényszerû körülmény), olyan érzések véltek kifakadni belõlem, amik nem annyira neki, mint a helyzetnek szóltak. És amit, mert vele sem tudtam igazán errõl beszélni, kissé felkavarták megszokottnak nem nevezhetõ barátságunk épülésének bennem lévõ végzõdéseit.

Egy fél hónappal ez elõtt Házmenedzser minden különösebb magyarázat nélkül megszakított minden hozzám vagy tõlem felé vezetõ kapcsolatot. Nem voltam kivételezett helyzetben, a pécsi meleg ismerõsei nagy részével tette ugyanezt. Kevés többre becsült lelekek, akik nem figyelmeztetik saját hibáira, akik nem szembesítik élete buktatóra, továbbra is üdítõ társaságában idõzhetnek. Ez a hirtelen eltûnés megviselt. Akárha egy jóbarátom meghalt volna. És határozottan a gyászmunka lelki tüneteit produkáltam a kérdéssel kapcsolatban, míg sikerült a dolgot a helyére tennem.

No, hányás off. Méreg kiadva. Jórésze közel sem azzal az ízzel, ami a tökéletes feszültségoldáshoz kellene, de azok a feszültségek már ki is settenkedtek belõlem.

köszönöm megtisztelõ figyelmüket.

A munka nem rossz, eddig... Persze az elsõ nap igazán arra volt elég, hogy négy nevet megjegyezzek, és rájöjjek, jobb lesz vinni magammal innivalót, mert a nap végére a folyadékhiány erõs fejfájással jelentkezett.

Hymnos-Narkhyssos v2

What your soul sings - Massive attack:

Don't be afraid
Open your mouth and say
Say what your soul sings to you

Your mind can never change
Unless you ask it to
Lovingly re-arrange
The thoughts that make you blue
The things that bring you down
Only do harm to you
And so make your choice joy
The joy belongs to you

And when you do
You'll find the one you love is you
You'll find you
Love you

Don't be ashamed no
To open your heart and pray
Say what your soul sings to you

So no longer pretend
That you can't feel it near
That tickle on your hand
That tingle in your ear
Oh ask it anything
Because it loves you dear
It's your most precious king
If only you could hear

And when you do
You'll find the one you need is you
You'll find you
Love you

Hymnos-Narkhyssos

Arra gondoltam, ma amikor megkostoltam a currys pulykámat, hogy ha ilyen jól fõzök, és alapvetõen jól megértem magam. Jól elvagyok velem, és még a humorom is bírom (ami többnyire vízválasztó). Sõt tudom kezelni a hisztijeim, és a szex is egész jó velem, akkor... Elveszem magam feleségül, vagy hozzám megyek. Elvégre ismerem már egy ideje magam, néha azért jönnek elõ meglepõ dolgok. A legtöbb dolgom könnyen és egyszerûen megosztom velem, és alapvetõen jól valósítom meg a vágyaimat. Mi kell még?

Jó, így ennyi év után a szex kezd kicsit uncsi lenni. De a kapcsolatunk elég erõs, és a rendszeres találkozás miatt azt hiszem néha belefér majd ez az. És én is el fogom tudni nézni nekem, ha néha mással is jó.

Ezt találtam ki. Elsõ hallásra vicces volt csak. Mostanra kezd komolyan foglakoztatni a lehetõség. :o)

A halál havában

No, ez már november a javából a reggel ködös, a nap ha süt csak fényt, de meleget már nem igen ad. Hideg van, s jobban teszed, ha összehúzod a kabátod. Ettõl még szeretem. Ilyenkor még színesek a levelek, ha az ember felöltözve megy hatalmas sétákat tehet a metszõ, tiszta, hideg levegõben. Lehelet-pamacsokat eregetve lehet az élet törékenységén morfondírozni.
Tenap meglepett Teacher. Rémesen untuk magunkat egy önkéntes foglalkozáson. Egy olyan képzésen, amit mi akartunk. Nagyon nem ott voltunk, hát leveleztünk közben, mint valamikor a középiskolában (igen Hugi, arra gondolok). Valahogy megérintett az õsz, hogy a régiek ezt a halál havának nevezték. És elmondtam (leírtam) neki, hogy legszívesebben kimennék a temetõbe, megkeresnék egy elhagyatott, elhanyagolt sírt. Megtisztogatnám, rendbetenném, és gyertyát gyújtanék rajta. Erre õ, akit mûveltnek, szerénynek és mégis okosnak tartok, azt felelte, hogy Nem akarok tudni a halálról. Ezen megdöbbentem. Hiszen ott van, mindenhol, mindenben, a lehulló levélben, az avar szagában, mert rothad, az estében, mert a Nap is lebukik, a ködben, mert szertefoszlik, ha erõsebben süt rá a sárga fénygolyó.
Lehet nem tudni arról, ami a világunk fele? Hiszen minden perc nem vég s kezdet is? A megszûnés kell, hogy helyet kapjon az új. Az eltûnés kell, hogy születhessen valami más. Az egész ettõl lesz teljes, ami teremtve volt, minek kezdete van, vége lesz. Ezen tûnõdöm napok óta, erre kiderül, hogy van aki errõl nem akar tudomást venni. hmm Mindig meglep, ha rájövök nem egy rúgóra jár az agyvelõnk.





Szimre, itt a link, hogy a beszélgetésünk folyhasson. hasonlatok És bárki, úgy gondolja, nyugodtan kapcsolódjon bele. Szerintem... :o)

Túlélni a halottak napját

Az utóbbi négy nap leginkább errõl szólt. Szombaton hazautaztam. Hugi itt volt és együtt tülekedhettünk fel a távolsági buszra. Az Égnek hála, nem kellett a sok nyugdijas acsarkodást hallgatni. Elég messze ültünk tõlük. Bóbiskoltunk, zenét hallgattunk (Tiësto rulez!) eltelt a három óra. Közben megbeszéltük Artemisszel, hogy este legalább egy beülõst tartunk, amúgy születésnapilag. Otthon kicsi kocsizás, Hugi haza, mi családilag a Nagyikámhoz. Aki történetesen egyre rosszabbul van. És nem is akar már igazán jobban lenni. A furcsa az, hogy történetesen megértem. Megértem, ha úgy érzi eleget élt. Megértem, hogy eltemetve férjet, fiat, hetvenhét év után elfáradt, és nem akar több mûtétet, fájdalmat, és várakozást hiába. Egyelõre viszont csak fájdalmakat kap, nem a megváltó halált. És szenvedései panaszával az õrületbe kergeti egyik megmaradt fiát, az apámat. A másikat nem kergeti sehova, sõt még az követelõzik tõle állapota ismerete ellenére. Ez persze szintén jót tesz apám idegzetének.
Szombat este az Artemisszel közös törzshelyünkön a pincérek táncoltak csak, aztán kiürült a hely, pedig a dj igen jó szettet rakott össze most is. Molokonál megint azt éreztem, hogy ezt biz én nem tûröm ülve, de végül csak úgy maradtunk, hazaséta. Dermesztõ hideg, lehellet-pamacs nézõ bandukálás a csillagfényes éjszakában.
Vasárnap aztán irány a Hírös város. Rokonlátogatóban. Még jó, hogy elég korán érkeztünk, így volt idõnk megvárni a többi rokont. (pfff) Viszont örömmel tapasztaltam, hogy unokahúgaim eléggé szemrevaló teremtéssé nõnek szép lassan. A dolog, ha mással nem is, de a közös genetikai örökség miatt büszkeséggel tölt el. :o) Kedves megemlékezés arról, hogy egyre öregebb leszek, és nagy lila ajándékkosár, amit azóta sem mertem szétbontani, annyira szép. Az ebéd szokásosan zsíros, de mindenképpen házias csirkepörkölt volt. El is csaptam a hasam rendesen. Persze a kiváló logisztikai megoldás az volt, hogy ebéd után menjünk ki a temetõbe. Lassan, hányingerrel küszködve, émelyegve séta a negyvenéves palatánsoron. Végülis megnyugtatott a csend, a színes levelek, és a béke. Ezuttal kihagytam a Katona szarkofágot, ami amúgy minden látogatáskor kötelezõnek tûnõ rituálé. Anyám meg is kérdezte: Hogyhogy most nem? Kurtán csak annyira futotta a fagyasztó hidegben: Tavasszal már voltunk!
Hétfõn segíthettem megszervezni a keddi "szuperbulit" elvégre halottak napja meg az én születésnapom olyan kellemes páros, na persze, ehhez még a Nagyikám születésnapja is csatlakozik, épp csak Lajcsi nem muzsikál. :oS Tehát hétfõ = bevásárlás. Mert azt nem lehet, hogy valami szokványos legyen a "nagy napon". Délután temetõjárás. Az egyikben kétszer is voltam, szép lett az új kõ a kripta tetején. Egyszerû, fekete fényes. Tisztességes emlék a nagybátyámnak. Nyolcra pedig randira mentem egy fiatalemberrel, akivel július óta igyekeztem felvenni a kapcsolatot. Jó humorú, kicsit önsajnáltató beszélgetés bontakozott ki. Amolyan õszi estébe illõ. A csodálatos nagy barna szemek elnyelték a tiltakozásom, a hosszú sûrû pillák szétrebbentették az ellenállásom. Végül csak ott voltam nála. Csak megmaszíroztam azt az izmos, formás testet. S csak elbúcsúztam csóktalan, álomtalan álomban sétálva át a ködös Alba Regiat.
Kedden a jó ebédhez segítettem. Már amennyit lehetett és kellett. Kádat mostam, meg takarítottam a vendégek miatt. Nagyikám persze fájdalmai miatt nem jött végül. Szóval négyesben ettük a végül egy fogással rövidebbre húzott menüsor étkeit. Jó, telt húsleves örömet adó melegséggel töltött el. A fûszeres sült tarja, a krumplival és sütõtökkel finoman omlott nyelvemre. A csokoládétorta végül. Kellemes visszafogottt születésnap volt. Visszafogott, mert ilyenkor többen szoktunk az asztalnál ülni. Egyikünk a földben már, másikunk oda vágyában el sem jött. Lehullt a délután mint levél az ágról. A busz zötykölõdve visszahozott. Valahol kedvem lett volna megállni a pusztában, és rohanni, még csak a fáradtság ki nem rántja a talajt a lábam alól. Lihegve elterülni a szántó fagyott göröngyein. Vaddá válni mint Enkidu, amikor még nem ismerte a nõt. Elfutni, friss vizet inni, napot lesni, szelet szagolni. S aztán végre is csak megverekedni az öreg-ifjú, kétharmadrész isten, egyharmadrész ember Gilgamessel. Ha csakugyan ez a végzet.
Ehelyett itt ülök szerda délelõtt a szobámban a gép elõtt, és nem verekedtem, de nem is futottam. És csendben lejegyeztem mindezt. Szép napot!