"A munka felszabadít"

Most arról szeretnék írni, hogy milyen volt az elsõ nap a munkában, de valójában az a helyzet, hogy hetek óta nem írok ide rendes lelkizõs cuccot, mert olyan is megtudta a blogom címét, akinek még nem akartam megmondani. Tudom, hogy rájössz ebbõl magad is, nem kell nevesíteni.

Mondjuk úgy, meg kellett szokjam a gondolatot, hogy olyan is olvas, akit nem én avattam be. Emiatt nagyon sok mindent nem írtam ki, és ez határozottan visszavetette a lelki egészségem. Viszont most így jópár óra folyamatos monitorbámulás, politikai helyzetelemzés és ötletelés után egész egyszerûen feloldódott bennem a félsz.

Még mielõtt azonban nekilátnék az okádásnak, a nap híreirõl röviden. :o)

Megoldódott a lelki dilemmám Világutazóval, tekintettel arra, hogy ma este egész hosszan beszélgettünk. Fel tudtam tenni egy kínos kérdést, amire elfogadható válasszal szolgált. Lubickoltam a nyíltság lehetõségében és elmeséltem némi érdekeset az én spanyol életembõl. És ez feldobott, és azt hiszem végre a helyére kerültek a dolgok, ami a két hete történt összegabajodás után elég kuszák voltak.

Kármentettem egy nem létezõ kapcsolatomban. Rádiós elsõ felindultában nekem panaszolta el, hogy akinek megadtam a számát a tudtával, nem rá volt kíváncsi. Múltjaikban hasonlóságot felfedezve Geográfus a maga nyíltságával öntött jó dézsa forróvizet régi ismerõsöm nyakába, akit ez némiképp meglepett. (mondják, a bosszú hidegen a legédesebb, ezt kiegészíteném azzal hogy, de akkor csak igazán, ha nem is annak szánjuk)

És most vissza a háttérelemzéshez. (öveket kérem bekapcsolni nevek fognak záporozni, ha valaki valamit nem ért, nem ismer fel, kérdezni lehet amott, alább a dünnyögõs opció alatt)

Egy jó hónapja egy félresikeredett randin megismertem Utazásszervezõt, akivel nagyon emelkedett és kellemes társalgást folytattunk akkor, és azóta is. Egyszer egy hirtelen ötlet, mit ötlet, ösztöntõl vezetve tovább léptem a szokásos keretein egy barátságnak vagy minek nevezzem. És nem törõdve azzal, hogy mondataim, gesztusaim, viselkedésem milyen jelentéseket proponálhat, belekavarodtam valami olyasmibe, ami akkor, és ott jó volt. Ennek aztán a következményeivel sajnos nem voltam hajlandó valóban szembesülni, sajnálatos módon. Rövidesen sort kerítek erre is.

Egy jó hónapja egy rettenetes mozi után megismertem Világutazót, akivel nem különben mély és nem különben elmés beszélgetéseket folytattam, és akivel egyszerûen jó az elmúló percet együtt hallgatni némán. Egy szintén nem átgondolt pillanatban, erõs alkoholos befolyásoltság alatt (mi persze nem mentség, de tényszerû körülmény), olyan érzések véltek kifakadni belõlem, amik nem annyira neki, mint a helyzetnek szóltak. És amit, mert vele sem tudtam igazán errõl beszélni, kissé felkavarták megszokottnak nem nevezhetõ barátságunk épülésének bennem lévõ végzõdéseit.

Egy fél hónappal ez elõtt Házmenedzser minden különösebb magyarázat nélkül megszakított minden hozzám vagy tõlem felé vezetõ kapcsolatot. Nem voltam kivételezett helyzetben, a pécsi meleg ismerõsei nagy részével tette ugyanezt. Kevés többre becsült lelekek, akik nem figyelmeztetik saját hibáira, akik nem szembesítik élete buktatóra, továbbra is üdítõ társaságában idõzhetnek. Ez a hirtelen eltûnés megviselt. Akárha egy jóbarátom meghalt volna. És határozottan a gyászmunka lelki tüneteit produkáltam a kérdéssel kapcsolatban, míg sikerült a dolgot a helyére tennem.

No, hányás off. Méreg kiadva. Jórésze közel sem azzal az ízzel, ami a tökéletes feszültségoldáshoz kellene, de azok a feszültségek már ki is settenkedtek belõlem.

köszönöm megtisztelõ figyelmüket.

A munka nem rossz, eddig... Persze az elsõ nap igazán arra volt elég, hogy négy nevet megjegyezzek, és rájöjjek, jobb lesz vinni magammal innivalót, mert a nap végére a folyadékhiány erõs fejfájással jelentkezett.