Maghóttam

A pályázatírás remek dolog. Tényleg. Ha az embernek van rá ideje fõleg. Azonban sajnos, ha az ember tegnap tudja meg hogy egy nap múlva határidõ, és a kiosztott feladatokból neki is jut, és hogy a többiek sem úgy haladnak, ezért azután jobb lenne besegíteni, akkor nincs idõ. A vasárnap és a hétfõ egyetlen álomtalan kódorgássá vállt. Vasárnap délután nyugodtan hátradõltem, hogy a magam részét átnéztem és már csak ki kell javítaniuk a szöveggondozóknak. Aztán gondoltam a kész munka örömére koccintunk egyet a fõhadiszálláson. Majdnem így történt. Hétfõn délelõtt még különbözõ meg nem írt, teljesen elfelejtett mellékleteket fogalmaztam, mert a hétfõ dél, az hétfõ dél... Ehh. Rettenetesen elfáradtam. Majdnem elaludtam a délutáni órámon az elsõ sorban. Aztán az általam tartott spanyolon is. Nem volt épp' szerencsés. Végül fél héttõl ma fél nyolcig sikerült aludnom. Égett a villany zörgött a szomszéd, én meg durmoltam.
Ma meg ugye kedd van, tehát Komló, aztán spanyol, aztán mert miért is en én tartanám meg a mai drámafoglalkozást a Szenesben, még az is lesz.

Életjel

Vadul pályázatírok, mert az jó... Pontosabban muszáj. Ezért aztán hiába van is itt Kedves, nem is igen foglalkozhatom Vele. :o( De lassan lejárnak a határidõk, ígyhát nem tart ez a szakasz sem soká. Egyébként kellems hétvége ez. A részleteket itt megtaláljátok. :o)

Rész(l)eges

A bejegyzést egy részlegesen befejezett nap végénnémi alkoholtól befolyásoltan ejtem. Kedvenc Muzsikusom édesapja pálinkát pihentetett szilvaágyon, és valami remek lett. Muzsikus meg megkínált s innen tudom ezt én. Jehh.

A napomban több dolognak nekifutottam. Megpróbáltam visszacserélni a RAM-ot, amit tegnap vettem, no csak levásárolni lehet az árát. Hát, kapásból nem volt ötletem, mit is vennék. Szal majd holnap. Aztán Komló ahol 22-bõl 10 volt csak jelen, tartson órát a maradéknak, akinek nincs szíve. Én tartottam félig. Aztán volt konferencia szakmai, ahol csak félig voltam, mert robogtam drámaórát tartani az egyetemre, ahol nem volt senki, tehát nem tartottam egyáltalán. Részleges egy nap ez.

Kedvest teljesen kiaakasztottam. Éljen a sikerélmény. Szerencsére menthetõ volt ahelyzet némi cukor, csoki és vaniliafagyi árán.

Félig berúgtam, ami ha fizettem volna érte, ablakon kib*szott pénz lenne, de így ingyen spicc. Egyébként jóéjszakát!

Felújítások elõtt

Azt reméltem, mire ezeket a sorokat gépelem, már a felújítások után leszek. Ember tervez, a gép bevégez. Nem sikeredett olyan memóriát vennem, amire valóban szükség lett volna. Szóval most várunk pár napot, míg lesz memória bele. Akkor aztán felújítjuk, és újra szép lesz és gyors meg okos. :o)

Egyébként nincs kedvem írni. Kedves ideges, én meg nemtok neki segíteni. Ma is rohangásztam, holnap is fogok, csak Rá nem lesz idõm. :'o( Holnap egyvégtében két csoport elõtt csinálok bohócot magamból. jeeee...

Na, megyek is innen.

Elbukkanó emlék

Tegnap két remek dolog is elõbukkant. Az egyik Kicsijosh volt, aki néha olyan mint... Este felhívott és megbeszéltük a világ legfontosabb dolgait. Bár asszem, az kimaradt, hogy miért rojtosodik a lepedõ széle, de majd legközelebb. Nagyon jól esett beszélni vele kicsit (vagy inkább kicsit többet).

Most pedig valami zene. Skalpel azt jelenti szike. Lengyel DJ páros, akik nagyon szívesen kevernek össze bármit. És elég jó érzékkel is teszik. A kétezerben megjelent Virtual Cuts, vagyis látszólagos vágások címû albumuk az egyik elsõ hivatalosan megjelent darab tõlük. S az elsõ album amit én is megismertem tõlük. Trip-hop, jazz, hip-hop, effektek és rengeteg elektronika keveredik két majd' harmincperces tracké az albumon. Egymás mellett hallhatunk Massive Attacket és Björköt, majd halkan beúszik egy kis Morcheeba is. És hallgatva felfedezzük ezeknek a zenéknek a hasonlóságát.Sõt, észrevesszük, hogy ez a keverés az egyes emlékeket köti össze. Olyanná válik, már, ha korábban hallott ritmusokként ismerjük az eredeti darabokat, mintha egy újfajta rendben járnánk körbe és át az eddigi emlékek között. A kialakított asszociatív háló új kapcsolódásai villannak fel s így válik a zene külsõ segítséggé saját memóriánk bejárásában. Túrázunk odabenn, és közben olyan tájak sziluettjei kapcsolódnak össze, amik korábban nem, a fizikai valóságban pedig soha nem is tehetnék. Azt hiszem nem csak a szöveg olvashat bennünket, de a zene is. És így azt is merhetném mondani, hogy a zene is textus. De erre már csak az "ekezetek nelküli lany" akarna tovább indulni velem. Úgyhogy megállok.

"My Funny Valentine"

Chat Bakertõl szól ma a nóta, a tegnapba kapaszkodva. -sóhaj- Kicsit álmoskás kedvvel, de kifejezetten elégedetten ülök a gép elõtt most. Tegnap kicsit hajtós napom volt. Délben bementem egy tanárommal konzultálni a féléves munkákról, mert bár az óráit felvettem, valószínüleg bejárni nem tudok majd. Kedves volt és megértõ, és az óra jellegébõl adódóan (egyéni kutatómunka folyik) engedékeny is. Majd irány Komló, ahol egyre inkább azt érzem, hogy valami olyan történik, ami akár hasznos is lehet. A kölkök dolgozgatnak, haladunk, szinte terv szerint, néha még azt is érzem, hogy van, amelyik elismeri a munkámat, és értékét. Fárasztó, de ebbõl a szögbõl már egész virágos, ha nem is gyümölcsös. Rögös a drámapedagógus útja, de a jelek szerint néha érdemes vállalni a küszködést. :o) Komlóról haza, majd spanyoloztunk a két új tanítvánnyal, szógyüjtés ezerrel, szép is a kezdõ szint.
Ezek után nyakamba vettem a várost s elindultam Kedveshez. Megvettem a vacsi maradék alkotóit. Alufólia batyuban volt citromos csirke (a receptet lásd itt), hozzá tejes krumplipürét adtam némi fehérborssal s szerecsendióval bolondítva. Kedves pedig az általa jegyzett híres muffint készítette desszertnek. Annyira finom. Édes, folyós csokidarabok, lágy tészta, még most is összeszalad a nyál a számban. Nem hiába ismerik úgy sokan, mint a muffinos-fiú. Ez egyszerûen remek volt. Rengeteget ettünk, s el is szenderedtünk, mégis korán csörgött az óra, s indult a verkli... Én itthon, õ meg a suliban gubbaszt. De még ma látom õt! :o)

Lassan indul...

...ez a félév is, igen. Az elektronikus órajelentkezés eddig teljesíti az optimistábbak várakozását, a pesszimisták, meg csendben puffognak, hogy csak várjuk ki a végét. A hétvégén Kedvessel kettesben egy szép lakásban. Építõmérnök-hallgató ránk bízta a pécóját, mi meg vigyáztunk rá. Ki sem léptünk az ajtón. :o) Rossz volt utána itthon egyedül aludni. :o(
Tegnap benn voltam elsõ órámon. Hmm. Tudtam én, hogy szeretem Bourdieu-t. De tényleg, és még a tanszékvezetõ beszédhibája sem szeghette kedvem, ami úgy negyedórával az óra eleje után kezdett igazán bontakozni bennem. Jó kis óra lesz.
Kedvest kicsinálta a tegnapi nap, benne én is. Megint olyankor járt a szám, amikor erre nem volt vevõ. Baromi kényes pontot találtam el, rettenetõ alaposan. Sajnálom, a fájdalmat, az idõzítést, de a témaválasztást nem. Fontosnak tartom, és akkor is muszáj róla gondolkodni, beszélni, ha néha nehéz.
Sütiztünk utána sétáltunk, mert annyira nem is volt hideg, megmutattam a kedvenc házam a belvárosban (József u. 21.). Szerinte "túl rusztikus", szerintem viszont épp' ezért szép, ha tehetem, rakok fel képet róla hamarosan.
Nem jó ez a kedd reggel a spanyolórának. A tanítványom megint visszamondta. Ehh. Délután Komló, meg a két újabb tanítvánnyal spanyolozás itthon, aztán valentín-nap Kedvessel, nála. Én fõzök, õ süt, aztán hajnalban kelünk, mert neki reggeltõl suli van (jeee). De legalább addig együtt leszünk. :'o)

Sértődékenyeknek ne!

Az alább ideézendő kis szöveg, nem ajánlott az önértékelésükben kihívásokkal küszködők számára, viszont haláli, ha az ember szereti a viccet: Gonoszkóp.

Skorpió : Okt. 23. - Nov. 21.
Sunyin ravasz vagy és cseppet sem megbízható. A csúcsot azért fogod
elérni, mert egy gramm erkölcs nem sok, annyi nem szorult beléd. A
legmocskosabb rohadék vagy az egész zodiákusban - hála az égnek a legtöbb
Skorpiót idejében kinyírják.

Mivel a szöveg feljogosít rá, nem köszönöm meg senkinek, hogy hozzáfértem az idézett szöveghez. HEHEHEHE...

Egyébként félek,hogy megmurdálok hamar... :o)))

Megkésett születésnap

BIKKFA-NYELVen ma már egy év és egy hete olvashattok. Születésnapi ajándékként egy Látogatószámlálót raktam fel az oldalra a SiteMeter jóvoltából. Kíváncsi voltam már egy éve is az ilyesmire, és mostanra megérett bennem a bátorság feltenni egy efféle számlálót az oldalra. Örüljetek neki ti is! :o)

Kedden Kedvessel az Olívában vacsiztunk, ugyanis némi sütizés után kiderült, miund a ketten "farkaséhesek" vagyunk. Továbbra is remek hely. Fejedelmi adagot adnak barátinak mondható áron, jó kiszolgálással. Kedeves fûszeres roston csirkét evett, én magam pedig egy szalonnás, paradicsomos, márványsajtos csirkeraguval bírkóztam, csomagoltatás lett a vége. Fokhagymás pizzakenyérrel falatoztam, amíg bírtam. Tegnap reggel is isteni volt még a ragu. ;o)

Ma hármasban vacsizunk Kedves legjobb barátnéjával, akit eddig csak rövid, bemutatkozásnyi idõre volt alkalmam megismerni. Majd ma alaposabban sikerül talán. :o)

Felvettem az óráimat az internet egész kezes volt a témában, csak sajna mire odáig jutottam a legtöbb számomra érdekes kurzus betelt. Mindegy azért így is sikerült egy elég jó órarendet összeállítani. (most még rá is tüsszentettem, jeee)

Sál

A hétvégén otthon voltam és Hugival is Artemisszel is volt idõm fecserészni sokat. Utóbbi holmi randiparáját mesélte, elõbbi a kutyáját féltette. Cézi, a kutya lassan több mint száz emberi évet mondhat magáénak, és még mindig nagy kan. A szomszéd szuka tüzel, õ meg szeretne hozzáférni, és minden erejét latba veti, hogy megpróbálja. ettõl viszont a szive ugrik ki majdnem. Amit Hugi nem visel túl jól. Artemisz valami német adonisszal randevúzott, most szorítok neki, hogy engedje hosszan élvezni az ismerkedés és randevúzás perceit, és hogy érezze jól magát, bármi legyen is.
Családilag kisebb vihar támadt, de elsímult.

Ezek azonban mind lényegtelenek. Tegnap Kedvessel moziba mentünk ahol megnéztük a Zsinóron (STRINGS) c. norvég marionett-báb-filmet. Rég készültem rá, hogy megnézzük, nagyon izgalmasnak tûnt az ajánló, a báb meg ugye nekem amúgy is mûfajom. A történet nem különösebben bonyolult, nem is ez a lényeg, hanem a technika, a báb legbonyolultabb, és legnehezebb fajtája. A marionett. A film amiben a zsinóron függés, a húron pendülés külön jelentéssel bír. Annyi mindent kifejezett a szál amivel mozgatták a bábokat és mindent szépen és jól. Érthetõen. A húrok az élet allegóriájává váltak a filmben és komoly filozófiai okfejtés gombolyodott elõ, abból az egyszerû mondatból, hogy "mi van, ha abba kapaszkodunk, amitõl függünk". Gyönyörû képek, és szimbólumok, a jó és a rossz harca, és a megbocsátás diadala a vásznon. Mindenkinek ajánlom.

Mi akkor a sál? Végsõsoron egy olyan húr, ami szintén összeköt, azonban én nem voltam képes megpendíteni még. Tudom, hogy megbocsátottál már, Kedvesem, de idõ kell, amíg én is magamnak.

Paradox-post

Ma nem írok.

Bajok múltával

Le is kopogom gyorsan a fenti címet. :o) (kopp-kopp-kopp) Még jó, hogy fáért nem kell messze menni. ;o) Szóval igen, a dolgok jelen állása szerint sikeresen beadtam a TDK dolgozatot, aztán, hogy a dolgozat mennyire sikeres (kétségeim vannak) majd kiderül. Az antibiotikum kúrának vége és az ínyem már nem fáj, persze még nincs tökéletes rend, de egy új jövevényt kell megszokni a számban, szóval az idõbe telik. Köszönöm az aggódó sorokat, a jelek arra mutatnak, túlélem, és foghúzni sem kell. (kopp-kopp-kopp) Bikkfa-lak kiürült, Kedves kvázi ideköltözik pár napra. Azaz már itt is van. Egyelõre jó, nagyon. :o)Eszünk, hülyülünk, beszélgetünk, hatalmasakat nevetünk, alszunk és nagyon (nagyon, nagyon, nagyon) jól érezzük magunkat. A többit az olvasók fantáziájára bízom. ;o)
Tegnap csirkepaprikás volt vacsira, ma valami bazsalikomos paradicsomos csirkét követek el tészta mellé remek lesz. Tegnap alaposan bevásároltunk, igazán ki sem kell dugni az orrunkat. olyna mintha valami nyaralás lenne, csak épp itthon. Ha még sem vagyunk telefonon elérhetõk az csak is azért van, mert nem akarjuk. :o)

Zarójeles megjegyzés gyanánt le kell írjam, hogy örülök azoknak felnõtt és értelmes barátainknak, akik tudnak örülni egy barát (sõt, kettõ) boldogságának.