"My Funny Valentine"

Chat Bakertõl szól ma a nóta, a tegnapba kapaszkodva. -sóhaj- Kicsit álmoskás kedvvel, de kifejezetten elégedetten ülök a gép elõtt most. Tegnap kicsit hajtós napom volt. Délben bementem egy tanárommal konzultálni a féléves munkákról, mert bár az óráit felvettem, valószínüleg bejárni nem tudok majd. Kedves volt és megértõ, és az óra jellegébõl adódóan (egyéni kutatómunka folyik) engedékeny is. Majd irány Komló, ahol egyre inkább azt érzem, hogy valami olyan történik, ami akár hasznos is lehet. A kölkök dolgozgatnak, haladunk, szinte terv szerint, néha még azt is érzem, hogy van, amelyik elismeri a munkámat, és értékét. Fárasztó, de ebbõl a szögbõl már egész virágos, ha nem is gyümölcsös. Rögös a drámapedagógus útja, de a jelek szerint néha érdemes vállalni a küszködést. :o) Komlóról haza, majd spanyoloztunk a két új tanítvánnyal, szógyüjtés ezerrel, szép is a kezdõ szint.
Ezek után nyakamba vettem a várost s elindultam Kedveshez. Megvettem a vacsi maradék alkotóit. Alufólia batyuban volt citromos csirke (a receptet lásd itt), hozzá tejes krumplipürét adtam némi fehérborssal s szerecsendióval bolondítva. Kedves pedig az általa jegyzett híres muffint készítette desszertnek. Annyira finom. Édes, folyós csokidarabok, lágy tészta, még most is összeszalad a nyál a számban. Nem hiába ismerik úgy sokan, mint a muffinos-fiú. Ez egyszerûen remek volt. Rengeteget ettünk, s el is szenderedtünk, mégis korán csörgött az óra, s indult a verkli... Én itthon, õ meg a suliban gubbaszt. De még ma látom õt! :o)