BIKKFA-NYELV

A fehértörzsû magos bükk elmélkedõ és lélekkiöntõ sarka, az elektornikus szupersztráda mellett.

Név:
Lakhely: Pécs, Baranya, Hungary

Egy pécsi nem is olyan átlag polgár. Nem is pécsi. Nem is polgár. Nem is olyan... Utolérhető a phagos.sylvatica@gmail.com -címen

csütörtök, február 02, 2006

Bajok múltával

Le is kopogom gyorsan a fenti címet. :o) (kopp-kopp-kopp) Még jó, hogy fáért nem kell messze menni. ;o) Szóval igen, a dolgok jelen állása szerint sikeresen beadtam a TDK dolgozatot, aztán, hogy a dolgozat mennyire sikeres (kétségeim vannak) majd kiderül. Az antibiotikum kúrának vége és az ínyem már nem fáj, persze még nincs tökéletes rend, de egy új jövevényt kell megszokni a számban, szóval az idõbe telik. Köszönöm az aggódó sorokat, a jelek arra mutatnak, túlélem, és foghúzni sem kell. (kopp-kopp-kopp) Bikkfa-lak kiürült, Kedves kvázi ideköltözik pár napra. Azaz már itt is van. Egyelõre jó, nagyon. :o)Eszünk, hülyülünk, beszélgetünk, hatalmasakat nevetünk, alszunk és nagyon (nagyon, nagyon, nagyon) jól érezzük magunkat. A többit az olvasók fantáziájára bízom. ;o)
Tegnap csirkepaprikás volt vacsira, ma valami bazsalikomos paradicsomos csirkét követek el tészta mellé remek lesz. Tegnap alaposan bevásároltunk, igazán ki sem kell dugni az orrunkat. olyna mintha valami nyaralás lenne, csak épp itthon. Ha még sem vagyunk telefonon elérhetõk az csak is azért van, mert nem akarjuk. :o)

Zarójeles megjegyzés gyanánt le kell írjam, hogy örülök azoknak felnõtt és értelmes barátainknak, akik tudnak örülni egy barát (sõt, kettõ) boldogságának.

27 Comments:

Blogger la cheshire kato dünnyögte...

Én nagyon örülök nektek csak hát megesz az irigység :-] de ez ugye nem baj kedves bikk?

02 február, 2006 20:08  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Én is örülök, hogy ilyen jól alakul Kettőtök dolga, és engem még az irigység sem környékez, mert nekem is van egy csodás Kedvesem. Hajrá, Gyerekek, csak így tovább!

03 február, 2006 11:32  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Azt persze nem is említed, te hálátlan kutya Steo, hogy még egy nem hétköznapi plázafiúd is van! Ilyen ugyanis nem terem mindegyik plázában!:)
Persze Te ezt sem értékeled, te gonosz lélek! Beérnéd egy akármilyen átlag-plázafiúval, akinek csöpög a hajából a zselé! Pfuj! Bezzeg azzal nem mindenki dicsekedhet, hogy őszülő halántékú plázafiúja van. Neked ez is megadatott. Mégsem hallelujázol! Más a helyedben ódát írt volna rólam "Plázafiúm drága lénye" címmel. Te még egy epigrammát vagy egy ócska haikut sem vagy képes idelökni nekem!
Szimre, elhanyagolt plázafiúd
Bikk, kösz a helyet!

03 február, 2006 12:48  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Kedves Szimre!

Óhajod számomra parancs:

Óda az én egyetlen Plázafiúmhoz!

Őszes halántékod nincs mi felülmúlja,
Drága Szimrém, Te vagy boldogságom kútja
Lényed virul, s nemes, véletlen sem hiú
Legszebb, legjobb férfi, csodás Plázafiú!

(Bocs Bikkfa...)

03 február, 2006 16:56  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Megöl a kéjjjjjjjjjjjjjj....
Szimre

03 február, 2006 17:06  
Blogger Bikkfa dünnyögte...

A tárhelyet a Blogspot.com valamint a google.com biztosította. :o)

03 február, 2006 19:10  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Válasz a kedvesnek

Steoboy egy csoda: kedves, helyes, édes,
Az éneklés terén igen tehetséges.
Csókra termett ajkán lágy trillák születnek,
Nincs ennél finomabb zene a fülednek.
Ő a boldogságom négyzete és köbe,
Viruljon még soká Steo buja ..hm..
- szemöldöke!

Szimre

04 február, 2006 12:46  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Mit is írhatnék...
Könnyel teltek szemeim a meghatódottságtól.
Igazán jóleső érzés, hogy még az énekművészetem is elsimered. Hát még ha hallanád a demómat:P

Szenyor Birtalannak pl. már volt része ebben az "élményben"...

04 február, 2006 16:11  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Eddig is irigyeltem Budapesti Szent Balázst egy-két dologért, most viszont megüt a guta a féltékenységtől: hát Szent Blogger Balázs még ebben is szerencsésebb, mint én. Miért van ez így, óh, mondd, miért? És nekem mi marad? Nekem mi jutott? :)Miért nem lehetünk mi soha egymásé? :)
Írtam is erről egy verset:

Steo nélkül - vegetálva

Ó, miért nem lehet ez a srác az enyém?
Hiszen ékesíti oly sok nemes erény!
Pedig én őt éjjel-nappal kényeztetném,
hokaidotökkrém-levessel eteném.
Átformálnám hamar régi szokásait,
ollóval szétvágnám rövidnadrágjait.
Leszoktatnám minden káros szenvedélyről,
Alkoholról, dartsról, szexuális kéjről.
Köztünk a szenvedély lélekben lángolna:
Ó , te jóságos ég, milyen szép is volna!
Egymásnak latinul vallanánk szerelmet,
Így: ego te amo, édes, drága gyermek.
WU- 2 samponnal mosnám vad hajzatát,
megstoppolnék neki minden lyukas gatyát.
Nem engedném el őt mindenféle bárba,
nehogy gogofiúk kérjék fel a táncra!
Vennék neki szolid fekete kardigánt,
Közönyössé válna minden más szín iránt.
Szalonunkban függne az új pápa képe,
Steo minden könyvét tudná is betéve.
S ha becézni támad néhanapján kedvem:
Így szólítom majd őt: édes Benedekem!
Steo - tudom - engem soha meg nem csalna,
más férfiról szíve tudni sem akarna.
Aszkétikus lényem rajongva szeretné,
a világ hívságát könnyen elfeledné.
Orcája neki is szigorúvá válna,
be is teljesülne minden régi álma.
Egyetlen nagy gondom nekem is az lenne:
hogy ér révbe végre Steo karrierje.
Minden régi nexust arra használnék fel:
hogy megajándékozzam egy bírói székkel!
Ő lenne hazánknak legdicsőbb bírája,
Nem is aludna ki szerelmének lángja.
De mindez csak álom: reményem sem lehet,
Túl fiatal hozzám ez a Steo gyerek.


:))))))
Na, erre mit lépsz? Szimre

05 február, 2006 14:01  
Blogger Balázs dünnyögte...

Micsoda románc bontaxik kifele itten, kérem! :-DDD

Nagyon jót vihogtam, meg kell hagyni! :)

06 február, 2006 01:49  
Blogger la cheshire kato dünnyögte...

Szimre Szimrevics Szimrjusa bátyuskám! Maga egy vérbeli költő igaz a verset csak nehezen tudom elolvasni mert a hokaidótöknél,akármi legyen is az :) lefordulok a xékről (és nem azért mert xédülök :-])

06 február, 2006 08:29  
Blogger Bikkfa dünnyögte...

Csak egy 5-let. Mi lenne, ha Steo újra írna blogot, és ez az egész rém megható szerelemvallósdi ott zajlana. Itt is szórakoztató, ám, ha Steo ennyi idõt ücsörgél a net elõtt, hogy eztet megírja, akkor akár blogot is írhatna. Én meg olvashatnám, és örülhetnék, mondjuk. :o) Hmm?

06 február, 2006 08:51  
Blogger Bikkfa dünnyögte...

Vagy Szimre is írhatna... ;o)

06 február, 2006 23:16  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Még a lélegzetem is elakada Szimre hozzám intézett csodás sorainak olvastakor.
Itt és most nem is tudom válasz nélkül nagyni:

Százszorszép Szimrének Szeretettel

Versed olvastakor feltört bennem a kéj
Hiszen zöngeményed maga volt a tökély
Időm most engedi, válaszolok rája
Hadd szülessék hát meg költeményed párja
Kedves Szimre, drágám, Plázafiúk Gyöngye!
Versem Hozzád képest tudom nagyon gyönge
Mégis megpróbálom leírni vágyaim
És Beléd plántálni legvadabb álmaim.
Bizony nem titkolom, szívem Érted repes
Elméd oly csillogó, lelked tisztán nemes
Mégis úgy érzem én (s ez nem csak látomás)
Rád férne már néhány "apró kis" változás
Fekete ruháid tűz lángjai ennék
Szép, színes anyagból új kelméket vennénk
Ódon hajkoronád ismét újra élne
Borral koccintanánk hajad örömére
Illó olajokban fürdetném testedet
Felfedeznénk benne elfeledt részeket
Nézd hogy éled újjá - ficánkol... kis hamis...
Megirigyelné még a legnagyobb hal is
Kéjjel telt szívekkel vallanánk szerelmet
Beléje pirulna az ártatlan gyermek
Szalonunkban reánk De Sade márki kacsint
Estélyünknön Jude Law adna Neked pacsit
Bárok megtanulnák nevedet sebesen
Ott virulnál, Szimre, boldogan, feszesen
Egyet sajnálnék én, de azt bizony nagyon
Minden fiú Téged rajongana agyon
S elfelednél engem, de nem bánom, hagyom
Ezentúl majd égő bánatommal lakom
A fő, hogy boldog légy, s kiviruljon orcád
(Én meg magányosan olvashatnám Lorcát...)

07 február, 2006 10:50  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Kedves Bikkfa!

Ne haragudj, de két szerelmes szívnek nem lehet parancsolni. Igérem, megpróbálom visszafogni magam.

07 február, 2006 10:59  
Blogger Bikkfa dünnyögte...

Ugyan, Steoka, kedves, épp' azt mondom írj. Írj serényen. Blogba, ahogy egykor tetted. ;o) Ne fogd magad vissza!

07 február, 2006 11:09  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Égő arccal, égő szívvel, égő szenvedéllyel írom eme választ:

Imádottamhoz


Kedves jó Steokám, könyörögve kérem,
hogy amit leírtál, azt meg ne tedd vélem.
Túl gyors ez az iram, nem bírom a tempót,
a vágyaid elé, kérlek, tégy sorompót!
Ugyan miért kennél illatos olajjal,
ugyan mit kezdenél egy őszülő hajjal?
Nincsen erre szükség, nem is segítene,
úgysem lesz megasztár egy morcos remete.
Kár a barlanglakót zsúrfiúvá tenni,
kár a szürke hajra drága zselét kenni,
kár szűk farmert húzni a formátlan lábra,
láthatod Te is már: nálam ez az ábra.
Kár pólót cibálni petyhüdtté vált testre,
kár elvinni engem egy Capella-estre.
Csak szégyent vallanál velem, drága társam,
kibírom anélkül, hogy azt a bárt lássam.
Úgy döntöttem: inkább kolostorba lépek,
s egész életemben imádkozom érted.
Édes arcod marad szívemnek közepén,
minden sóhajtásom tehozzád küldöm én.
Amíg térdepelek a kemény zsámolyon,
nálad kalandozik kóbor gondolatom.
A zsolozsma alatt csak rajtad töprengek,
s a zsoltárválaszban elvétem a verset.
Csuhámnak zsebében lapul majd a fotód,
Én maradnék a Te leghívebb hódolód.
Egyetelenegy gondom ott is csak az volna:
hogy csempésszelek be a szent kolostorba.
De ez a probléma gyorsan megoldódna:
előléptetésem segítséget hozna.
Hiszen novicmester válik majd Imréből,
minden testvér retteg zord tekintetétől.
Rögtön felvennélek novícius-sorba:
belépésed napján a szívem lángolna.
Saját kezeimmel nyírnám tonzúrádat,
gyöngéden érintve remek koponyádat.
Magam simítanám testedre a csuhát: ó az a pillanat mennyi örömet ád!!!
Csuhád eltakarná jól formált alakod,
nem látszana más, csak csibészes kobakod.
Végre a lelkem is megnyugodna picit:
nem lesegetné más mutatós lábaid.
Csinos habitusod a földet söpörné, így a féltékenység Imrét nem gyötörné.
A világi srácok hogyha meglátnának,
mind a mi rendünkbe lépni akarnának.
Hatalmas tolongás lenne a klastromban,
bővíteni kéne házainkat nyomban.
Érvényesítenéd ott is tehetséged:
az előéneklés lenne a tisztséged.
Hangod kápolnánkban merészen szárnyalna,
minden testvér szeme csak reád tapadna.
Ez az én nagy tervem: most hát elárultam,
előttünk a nagy cél: élvezetes futam.
Ne várj más megoldást ettől a csúf kortól,
vár téged is, drágám, egy csendes kolostor.
Ott majd mi kettecskén szépen éldegélünk,
hétvégenként egy-két szentképet cserélünk.
Ott lecsendesül majd szívünk vad szerelme:
megpihen a szív és megnyugszik az elme.


:))))))) Drágám, szívem minden lángolása benne van e versben. Ugye, érzed? Csak bájos arcod volt előttem, amíg írtam. Édes, ugye tetszik majd neked?
Félve reménykedik az örökké Érted epekedő: Szimréd

07 február, 2006 18:10  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Drága Szimrém!

Te, én és egy klastrom a lápon. Nincs is ennél fantasztikusabb.
Vágyaim csimborasszóját pengetted lantodon. Imrusom, menten elalélok!
Ah!
(Persze kell még egy korbács és sok fiatal fiú is, arra a nem várt esetre, ha lelkem megbotlana)

07 február, 2006 20:57  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Minek a korbács, édes?
Az önsanyargatás ama formája már rég nincs divatban. Most inkább azon tépelődöm, milyen szerzetesi nevet találhatnék ki a számodra.
Olyan nevet szeretnék, amely lényed lényegét hűen tükrözi. A fráter Amorózó és a fráter Belami között hezitálok. Tudsz esetleg jobbat, kedves?
Homlokodat csókolja: álmaid lovagja, Szimre

08 február, 2006 11:57  
Blogger Bikkfa dünnyögte...

Nekem a Belami tetszik... ;o)

08 február, 2006 14:26  
Blogger Steoboy dünnyögte...

De én nem vaok egy Belami típus és nem is jönnek be a Belamik. Férfiak vagyunk, kérem!
Szimre választhatol az Amorózó, Dárius, Dávid, Florentin, Geraszim, Kasztor, Koridon, Lúciusz, Miron, Oberon, és a Ramón között!

08 február, 2006 17:41  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

"Férfiak vagyunk, kérem!"
Én már néha nem tudom, mi vagyok.
Tanárként különben is ügyelnem kell arra, hogy amikor a diákjaim elé lépek, akkor csak tanár és ember vagyok, de nem férfi. A tanítványban sem veszem észre a szexuális lényt, úgy teszek, mintha nem nélküli lényeket tanítanék. Szerzetesi lényemről egyébként is minden szexuális hatás lepereg, mint ballonkabátomról a víz. (Kivéve, Steocám, a te parázsló, bűvölő tekintetedet, hiszen mikor rámveted vetkőztető pillantásodat, zavaromban lesütöm szemeimet, és szűzies lényem menten a föld alá süllyedne szégyenében.) Gátlásos kis szerelmed: Szimrus

09 február, 2006 11:38  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Nem teccett egyetlen egy név se', Imrus?

09 február, 2006 14:25  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Steomaci, mivel TE - tapasztalataim szerint - a konyhában, a szalonban és lakásunk egyéb helyiségeiben is TÜNDÉRKIRÁLY vagy, én természetesen az Oberon nevet javaslom. Hogyan tervezed a hétvégét, kedvesem? Én szívesen elutaznék veled valahová. De kikötöm, hogy a vonaton csak ketten lehetünk a fülkében, mert ha harmadik utas is van velünk, s ráadásul hímnemű az illető és még szorítja is őt a nadrág, akkor kósza tekinteted képes elkalandozni, s nem rám figyelsz. Tudod, hogy meg tudsz engem ilyen helyzetekben bántani? Vérig vagyok sértve, csak nyelem a könnyeimet.
Imicéd

09 február, 2006 15:59  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Most jut eszembe: a képeslapomat nem kaptad meg, Steoca? Pedig egyedi tervezésű és kivitelezésű képeslap, hiszen engem ábrázol. Úgy, ahogyan Te szeretsz látni. Kabátban, sállal a nyakamban. :)
Imice

09 február, 2006 16:21  
Blogger Steoboy dünnyögte...

Drága Imicém!
Jó, hogy szóltál, igen megkaptam leveled, rettenetesen örültem neki, hogy láthattam fantasztikus, plázafiús külsőd! Bizony! Küldtem választ is.
Nagyon örülök, hogy az Oberon nevet választottad, nekem is az tetszett a legjobban. Ebben egyezik az ízlésünk. Ha már vonatút, akkor természetesen az Orient expressznél alább nem adom. Külön fülke, special effect, just for You!

09 február, 2006 22:53  
Anonymous Névtelen dünnyögte...

Kedveseim! Mindazok, kik olvastok minket! Most egy komoly problémát kell megosztanom veletek. Kérlek benneteket, gondoljátok ti is jól át az alábbiakban felvetett gondomat, hiszen nagy a tét: két szerető szív boldogságáról van szó.
A problémámat versben írtam meg.

EGY BOTRÁNYOS ÉJSZAKA TÖRTÉNETE


El kell most árulnom - hát indiszkrét leszek -,
furcsán gondolkodik ez a Steo gyerek.
Bár - ezt elismerem - formás a feneke,
nincs ki a drágámnak mind a négy kereke.
Ötleteiről én mesélni sem merek,
ha meghallom őket, hajam égnek mered.
S nemcsak a loboncom áll az égnek nékem,
megmerevedik - jaj! - mindegyik testrészem.
Nemrég mentem haza, s - te jó ég! -mit láttam?
Ajtót nyitott Steo egy alsónadrágban!
Lesütöttem szemem, s mondani sem mertem:
-Végy fel még valamit, egyetlen szerelmem.-
Helyette így szóltam álszent és halk hangon:
-Nem fázol ily lengén, édes kis galambom?-
Ő erre nem mondta azt, hogy nem vagy igen,
maradt továbbra is egy szál kis semmiben.
Majd leültetett a video elébe,
s betett egy kazettát - ehhez is volt képe!
De milyen förtelem volt abban a filmben!!!
Ha nem látom magam, talán el sem hiszem.
(A részleteket itt én most le nem írom:
inkább a képzelőerőtökre bízom.)
Majd kaján mosollyal csak ennyit kérdezett:
-Álmaim lovagja, ugye, e film tetszett?
Amit itt csináltak ezek a színészek,
mi még profibb módon nem ismételnénk meg?-
(Rég láttam már oly rút erkölcstelenséget.)
Még a levegő is megakadt torkomban:
elképzeltem magam a filmbéli pózban!
Szégyentelen aktus: én sosem csinálnám,
miért is akarta tőlem ezt a drágám?
Bennem azért maradt még erkölcsi érzék,
hű kis szerelmemtől ilyet sose kérnék.
Steo ekkor lazán beletúrt hajamba,
s e szókkal biztatott: -Na, ne légy már bamba!
Miért hezitálsz még? Ne játszd a jégcsapot!
Melletted a végén még én is megfagyok.-
Végül nagy nehezen csak magamhoz tértem:
bár a dühtől - úgy ám! - remegett a térdem.
Aztán ennyit mondtam: -Ne kérd ezt, kedvesem,
ebben a vad sportban én nem jeleskedem.
Menj a Capellába, s ott keríts egy srácot,
ha ez az ocsmányság lett a legfőbb álmod!-
Csak elárulom hát, mit akart a bajnok:
nehogy véletlenül másra gondoljatok.
Olyat kívánt tőlem, mit álmomban sem tennék,
inkább fájó szívvel, de világgá mennék.
No, kimondom végre, nem volt kérése más:
csak egy kis izgalmas... asztaltáncoltatás.
Rá akart venni, hogy üljünk a sötétben,
s az asztalt kezünkkel érintsük meg szépen.
Idézzünk szellemet, akarta Steoka,
mert ez őszerinte annyira jó móka.
Felháborodottan mondtam erre nemet:
-Nem bolygatunk, Steo, kóbor szellemeket!-
Ilyen sráccal hozott engem a sors össze,
ezért csavarodik szegény hajam őszbe.
De én neki végül mindig megbocsátok,
ti is ezt tennétek, hogyha azt látnátok:
milyen édesdeden alszik a szobámban,
gyönyörködöm akkor bájos orcájában.
Hiszen Steoka jó, pláne, ha nics ébren,
olyankor huncutság nem jár a fejében.

Szimre

Remélem, kedvesem, Te sem haragszol rám, hogy így kiadtalak mindenki előtt. Attól még az első és az egyetlen, ugye tudod? Imice

10 február, 2006 13:53  

Megjegyzés küldése

<< Home