Sál

A hétvégén otthon voltam és Hugival is Artemisszel is volt idõm fecserészni sokat. Utóbbi holmi randiparáját mesélte, elõbbi a kutyáját féltette. Cézi, a kutya lassan több mint száz emberi évet mondhat magáénak, és még mindig nagy kan. A szomszéd szuka tüzel, õ meg szeretne hozzáférni, és minden erejét latba veti, hogy megpróbálja. ettõl viszont a szive ugrik ki majdnem. Amit Hugi nem visel túl jól. Artemisz valami német adonisszal randevúzott, most szorítok neki, hogy engedje hosszan élvezni az ismerkedés és randevúzás perceit, és hogy érezze jól magát, bármi legyen is.
Családilag kisebb vihar támadt, de elsímult.

Ezek azonban mind lényegtelenek. Tegnap Kedvessel moziba mentünk ahol megnéztük a Zsinóron (STRINGS) c. norvég marionett-báb-filmet. Rég készültem rá, hogy megnézzük, nagyon izgalmasnak tûnt az ajánló, a báb meg ugye nekem amúgy is mûfajom. A történet nem különösebben bonyolult, nem is ez a lényeg, hanem a technika, a báb legbonyolultabb, és legnehezebb fajtája. A marionett. A film amiben a zsinóron függés, a húron pendülés külön jelentéssel bír. Annyi mindent kifejezett a szál amivel mozgatták a bábokat és mindent szépen és jól. Érthetõen. A húrok az élet allegóriájává váltak a filmben és komoly filozófiai okfejtés gombolyodott elõ, abból az egyszerû mondatból, hogy "mi van, ha abba kapaszkodunk, amitõl függünk". Gyönyörû képek, és szimbólumok, a jó és a rossz harca, és a megbocsátás diadala a vásznon. Mindenkinek ajánlom.

Mi akkor a sál? Végsõsoron egy olyan húr, ami szintén összeköt, azonban én nem voltam képes megpendíteni még. Tudom, hogy megbocsátottál már, Kedvesem, de idõ kell, amíg én is magamnak.