Maghóttam

A pályázatírás remek dolog. Tényleg. Ha az embernek van rá ideje fõleg. Azonban sajnos, ha az ember tegnap tudja meg hogy egy nap múlva határidõ, és a kiosztott feladatokból neki is jut, és hogy a többiek sem úgy haladnak, ezért azután jobb lenne besegíteni, akkor nincs idõ. A vasárnap és a hétfõ egyetlen álomtalan kódorgássá vállt. Vasárnap délután nyugodtan hátradõltem, hogy a magam részét átnéztem és már csak ki kell javítaniuk a szöveggondozóknak. Aztán gondoltam a kész munka örömére koccintunk egyet a fõhadiszálláson. Majdnem így történt. Hétfõn délelõtt még különbözõ meg nem írt, teljesen elfelejtett mellékleteket fogalmaztam, mert a hétfõ dél, az hétfõ dél... Ehh. Rettenetesen elfáradtam. Majdnem elaludtam a délutáni órámon az elsõ sorban. Aztán az általam tartott spanyolon is. Nem volt épp' szerencsés. Végül fél héttõl ma fél nyolcig sikerült aludnom. Égett a villany zörgött a szomszéd, én meg durmoltam.
Ma meg ugye kedd van, tehát Komló, aztán spanyol, aztán mert miért is en én tartanám meg a mai drámafoglalkozást a Szenesben, még az is lesz.