Elbukkanó emlék

Tegnap két remek dolog is elõbukkant. Az egyik Kicsijosh volt, aki néha olyan mint... Este felhívott és megbeszéltük a világ legfontosabb dolgait. Bár asszem, az kimaradt, hogy miért rojtosodik a lepedõ széle, de majd legközelebb. Nagyon jól esett beszélni vele kicsit (vagy inkább kicsit többet).

Most pedig valami zene. Skalpel azt jelenti szike. Lengyel DJ páros, akik nagyon szívesen kevernek össze bármit. És elég jó érzékkel is teszik. A kétezerben megjelent Virtual Cuts, vagyis látszólagos vágások címû albumuk az egyik elsõ hivatalosan megjelent darab tõlük. S az elsõ album amit én is megismertem tõlük. Trip-hop, jazz, hip-hop, effektek és rengeteg elektronika keveredik két majd' harmincperces tracké az albumon. Egymás mellett hallhatunk Massive Attacket és Björköt, majd halkan beúszik egy kis Morcheeba is. És hallgatva felfedezzük ezeknek a zenéknek a hasonlóságát.Sõt, észrevesszük, hogy ez a keverés az egyes emlékeket köti össze. Olyanná válik, már, ha korábban hallott ritmusokként ismerjük az eredeti darabokat, mintha egy újfajta rendben járnánk körbe és át az eddigi emlékek között. A kialakított asszociatív háló új kapcsolódásai villannak fel s így válik a zene külsõ segítséggé saját memóriánk bejárásában. Túrázunk odabenn, és közben olyan tájak sziluettjei kapcsolódnak össze, amik korábban nem, a fizikai valóságban pedig soha nem is tehetnék. Azt hiszem nem csak a szöveg olvashat bennünket, de a zene is. És így azt is merhetném mondani, hogy a zene is textus. De erre már csak az "ekezetek nelküli lany" akarna tovább indulni velem. Úgyhogy megállok.