Elmaradó blogoló...

Sok helyen el lehet kezdeni. Minden történet ott kezdõdik, ahol épp megválasztjuk, és véget is persze ott vetünk neki, ahol szemünk megelégli az olvasást. Ezek egy kicsit elferdített változatai Geertz szavainak. A xx. sz végi írónak, posztmodern fordulat utáni idõszak egyik jelentõs kultúrantropológusának gondolatai voltak hasonlóak a "Sûrû leírás" címû mûvében.

Ennyit elméleti fejtegetés gyanánt, aztán a húrok közé csapok (képzeljetek el egy gitározó bükköt!). Az ünneplés mámora csütörtökön és pénteken is folytatódott. Szombaton tetõzött. Azonban mielõtt túlságosan elõre szaladnék lássuk õket nyugati módra kronologikusnak tekinthetõ rendben apróbb nagyobb felvillanások formájában.

Csütörtök, vakrandi: lebõgés. Toivábbá színházi tréning és próba. Melegen ajánlom Falussy Lilla Metadolcéjét figyelmetekbe. Ha elõbb nem sikerülne megismerni, májusra valamit színpadra állítt kis kompániám egyik fele. Izgalmas életszerû párbeszédek. Lírai vallomások egy olyan világról, ahol sokan hirdetéssel ismerkednek. Húsba vágó hitelesség a nõi nem ösztön-lényérõl. Döbbenetes ív és befejezés. Szóval jó. Nem meta. Nagyon is primér.
Tréning után a szokásos vacsorázó hely, némi lepény és sok-sok sör. Jó hangulatú beszélgetések. Frusztrálóan sok ember körülöttem. Rettenetes élmény volt a füst a hangos beszélgetés a sok-sok kérdés. És kellemesen vibráló volt ebbe a szellemi közösségbe keveredni megint.
Szokásos vacsora után Mediawave party. Elõbb egy kis moldáv zenei elemekkel spékelt világzenei szösszenet, bizonyos Fanfara Complexa. Aztán dj-k hajnalig. Meg Bikkfánk is ott ropta ám! :o) A koncert végén összefutott kicsit a Szõlésszel. Beszélgettek az utcán. Pontosabban próbáltak. Kényszeredett nehézkes és furcsa volt. Nem igen tudom, hogy mirõl beszélhetnénk. Ezért aztán udvariassági köröket futkároztunk. Kell az ilyen is. A vihar elültével nem árt kicserélni az ablakokat, de legelább is letisztítani õket. Hajnalra haza. Egy átugrált szétbulizott este. Tört ritmusok keveredtek karibiakkal, jó volt a hangulat.

Reggel megint beszûkült szemek. Hasogatás. Aztán a fodrász. Aki miután ollóját megcsattogtatta, közölte, hogy nem akar géppel nyírni, ígyaztán egy órán át csak az én boglyámmal szöszmörgött. Megérte. Szép lettem. Vagy legalább is el tudom hinni. Aztán Szekszárd szinkronfordítás, egy vicces alkoholistával. Aztán Pécs, fõzõcske idegen terepen, remek vacsora. És "jutalom" a vendéglátótól. Szórakoztató idõtöltés reggel hatig. ;o)

Ez már bizony a szombat, aminek délelõttjét átaludtam, majdnem. Bevásárlás, fõzõcske magamnak. MSN a Kisemberrel, aki nem tudott meglátogatni sajnos a 7végén. Ezért elektronikus kapcsolatunk kezd újabb szintre érni. A délután vad "keresés" mindenféle csatornákon. Mígnem, egyszer csak meghívtak a "buliba". Pécs egyetlen más-légkörû helyére, melyet rémesen utáltam korábban. A viszonyunk árnyalatnyi elmozdulását alkohol, nagy baráti társaság és rengeteg pozitív impulzus segítette. De továbbra is utálom.
Úgy kezdõdött,hogy összefutottunk heten a Lónál, majd egy kis vacsi meg elõizzítás folyt egy közeli helyen (és nem dombokon, hegyeken). Aztán kocsi. Aztán lebuj. Már csak azért is le, mert egy pince mélyén van az egész. Társaságom tagjai új ismerõsök. Eddigi virtualitásuk realitássá vált. Az est fénypontja a szórakozó helyen, hogy, mert mindenki szólt minden ismerõsnek, olyan arcok is felbukkantak (pl. én), akik nem vagy nagyon ritkán korábban. Szenzáció számba ment a Pécsett csak "A pár" nevet viselõ kettõs megjelenése. A fiúk helyesek, aranyosak, és tizenhárom éve együtt vannak. Hát persze, hogy szemet szúr az egyik. De végül Kakas helyett Kisoroszlán. Egy ifjabb táncos gyerkõc omlott a karjaimba. Tja, ilyen is van. ;o)

Most meg vasárnap. Rettentõ kevés alvás után remek drámaóra Teacher lakásán. Szórakoztató képkirakó a Táncos a sötétben lehetséges folytatásáról. Aztán közös ebéd jó hangulat, leragadó pillák. No, most már megyek aludni. Tényleg!

Elnézést a zanzás írásért. Eztán rendszeresebben folytatom. Vagy megpróbálom.