Hétfõ délutáni retrospektív

Az imént fejeztem be az ebédet, mely az elég bizarr zöldborsós parasztreggeli nevet kaphatná. De tény, hogy a tojásételek egyik remeke lett. Bár magam sem hittem volna amikor jó fél órája a tojást vertem fel. A tojásokat hazafele jövet vettem, szám szerint ötöt, s így a másik három most a hûtõben pihen, amibõl kitalálható, hogy kettõ került a serpenyõbe. Hazafele jöttömben akartan pénzt felvenni, de ezuttal az Erste automata mondta be az unalmast. Pedig egy megállóval elõbb száltam le, direkt az automata miatt. A buszon egyébként tanítványaimmal utaztam, akikkel reggel háromnegyed tizenegy óta próbáltam egészen egyig. Kétszer sikerült átvenni a darabot. Tehát egész eredményes volt. És egykor elszabadulhattam, pedig eredetileg fél háromig lettem volna. De mikor a reggeli mentateám szürcsölgettem, és épp a levelezésem rendezgettem, kaptam egy hívást. - Jönnél hamarabb? - Mikor? - Most! - OK! Így hangzott a beszélgetés, egy órával az ébredés után. Az ébredést hét óra alvás elõzte meg.
Amit még tegnap este egy kiborító telefon Kicsijosh-sal. Gyors kibéküléssel fûszerezve. Azt megelõzõen tea, naplemente, meg mozi. Repülõ tõrök klánja Kedvessel. Remek képek, csodás hangzás és zenei világ, szép metaforák, és a záró húsz perc, ami mindezt agyoncsapta. Ne nézzétek meg! A mozi elõtt Kedvest kisértem a busztól hozzá haza. Azelõtt meg tûkön ülve vártam, hogy mehessek ki elé.
Azaz aludtam, mert vasárnap délután is lehet. Meg kellett is, merthogy keveset aludtam a buli miatt szombatról vasárnapra... Ebédre nem kellett ugyan fõznöm, de csak fel keltem vasárnap is negyed tizenegykor. Ahhoz képest, hogy fél ötre kerültem ágyba ez elég kevés volt. A buli közepes volt. Bár volt egy kellemes táncpartner, aki úgymegpörgetettdeúgy. Meg volt transzvesztita is, kettõ. Az egyik még Kidmant is verte, magasságban, szépségben sajna nem. :o( A buli egész korán, még nyolckor kezdõdött, mert szülinapoztunk. Kevés ember. Egy reménytelen, ám annál erõszakosabb hódoló, akit alig lehetett lerázni. De azért sikerült. És már egész a buli elejétõl stírölt, meg tapogatott, legalábbis próbált.
Ott volt a szõlész is. Beszéltünk. Jó, ha két mondatot. Felkínált megismerkedésre egy girnyónak, akit hamar lepattintottam. Szóval a népszerûség estéje volt a szombati. Talán a telihold? Ki tudja? :o) Talán, hogy szívem újra foglalt...
A buli elõtt kellemes drámapedagógus önképzés Teacher kis lakában. Meg ebéd egy horvát gyorsétteremben. Sörözés a délutáni napon. Kellemes sárguló fények alatt.
S így kissé zanzásan de visszajutunk a pulykabrassóiig. Retrospektívem itt végetér.