Kedd reggeli eszmélés

A péntek után nagy forgatag jött. Azaz péntek este még megpróbáltam egy elõadásra bejutni, ami Karsai György révén jöhetett csak létre. Az ajtónálló szeme láttára átadott két jegyet hármunknak, õ és barátja bementek anélkül, mi hárman pedig azzal a két jeggyel fel a lépcsõfordulóig, ahol visszakérte az egyiket, hogy le tudjon ülni a vendége. Mi pedig felkucorodtunk az elsõ páholy lépcsõjére, ahonnan remek kilátás nyílt a darabra. Jó embert keresünk! Ez Bertolt Brecht Szecsuáni jóember c. darabja nyomán készült. Nekem nagyon tetszett, olyan volt mintha esti mesét néztem volna élõ rajzfilmfigurákkal, akik alkalmanként énekelnek, néha kiszólnak, és nagyon harsányak. A tanmesei hangulathoz jól passzolt ez a színházi forma. A Szembeszomszéd, kedves barátném, nagyon szenvedett rajta. Szerinte maszatos volt. És tény, hogy sok helyen nem volt az egyéni munkáig víve a rendezõi koncepció, de rosszabbat is láttam már a nagyszínházban POSzT-on.
Aztán szívem nagy fájdalmára a Stuart Máriára nem jutottam be. Zsótér rendezés a kamarában. A limitált nézõszám ezuttal is kiszúrt velünk. :,o( Ezért nagy bánatunkban megvacsoráltunk egy pizzeriában. Mozzarellás vegyessalit ettem pizzakenyérrel tunkolgatva az olajat meg a balzsam-ecetet. Aztán be a Sétatérre. Bor. Barátok. Ellenségek. És Dante kert. No meg Geszti Petya, aki ezúttal is alaposan végigmért. :o) Hamar hazamentem, úgy döntöttem kialszom magam. Ez a szombati hõség ellenére sikeredett is, nagyjából.
Szombaton tettem-vettem pakolgattam. Összeraktam a cuccom a hazaútra. Délután az utolsó POSzT elõadás során megnéztem Ladányi Andreát és két koreográfus társát. Modern-színpadi-kifejezõ-mozgás. Annyira jó volt. Annyira jó... Hiehetetlen jó zenék, pontos mozdulatok, látható célok, és kifejezések. Remek. Még most is borzongok, ha egy-egy kép az eszembe jut. Kedves elment osztálytalálkozni, így egyedül mentem Kakashoz és kedveséhez vacsorálni. Pontosabban õk jöttek és vittek engem. Elõbb persze nagybevásárlós, egy városszéli hiper-szuperben. Narancsos csirkeragut míveltem. Én vittem a szaktudást és a bort. Õk adták a konyhát és a hozzávalókat. Finom kis estét csaptunk. Aztán holmi "lézersó" miatt magunkra hagyott Kakas kedvese. Kettesben boroztunk és beszélgettünk tovább.
Hajnalban, mire hazaértem úgy éreztem magam Mint SünBalázs Csukás István versében. Ugyanis, míg én messze jártam, a kis házikónkban teltház lett az itten mulatozó, részegedõ kedves emberekbõl, és õk ott aludtak el, ahol helyet találtak. Az egyiknek sikeredett az én ágyikómra heveredni, amit én nem annyira szalonképes formán nehezményeztem, és küldtem le onnan rögvest. Aztán rövidke alvás és buszozás haza. Ahol megkaptam a frissen varrott ingem. Meg meggyes lepényt is hozzá az én jóságos nagymamámtól. :o) Családi vasárnap, közös aggodalom: vajon elindul-e a nagy meccs Indianaban. Ezt végül mégsem vártam meg. Lefeküvék aludni.
Hétfõn bankoltam, lakáshitel után érdeklõdtem. Havi százezres törlesztõrészlettel, valahogy mégsem tetszett. A bank elõtt nagymamával bevásároltam. Utána összecucc és vissza Pécs. Csak, hogy a buszról épp' leesve érkezzem meg Teacherhöz, ahol önképzõ körünk újabb négyórás fejtágítással gazdagítsa a közös tudást. Rettenetesen lefáradtam. Sétatéren át haza. Útközben rövid kvaterka a Filozófussal. Jó õt újra látni, különösen, mert ritkán jár haza. Este még elmásztam (szó szerint) Kedveshez. Akit ezúttal sikerült fáradtságban alulmúlnom. Jippíííí! Hazafelé Kedvestõl Pálnál vettem három gombóc fagylalt. Még épp nyitva voltak. Jólesett az éjféli csemege. :o)
És most eszmélek, hogy a hetem megint zsúfolt és rohanós. Éljen az aktív pihenés! Meg a jól beosztott idõ... :o)