Cseppek

A zuhany alatt álltam most jó sokáig, örültem, hogy a forró viz zubog a nyakamba, hátamra. Bambika fürödik, otthon, Bikklakban nincs kád csak zuhanytálca, hát ennek a pancsikolós élvezetnek én nem élek, nem minta nem szeretném, de ha nincs akkor nincs. Ellenben a zuhany felüdítő és tisztító ereje kétség kívül élvezetes is.
Leültem a tálcára és hagytam, hogy forró esőként öleljen körbe a víz. Ahogy a cseppek sűrűjében levegőt vettem, egyszerre megjelent előttem egy régi érzés. Facsemete koromban sok-sok éve Baján egy táborban voltam versmondásilag.Sok szempontból meghatározó élmény volt az a bő másfél hét, amit ott eltöltöttem. Nevet kaptam, tanultam, utat láttam meg magam előtt.
Az élmény, ami előkúszott a múltból a Sugovicához köthető. A Petőfi sziget mellett kanyarodó kis mellékág egyik kikönyöklésébe egy szökőkutat raktak. A vízben állt, mint valami bója, s a nap bizonyos szakaszaiban vizet spriccelt. Egy délután az egyik táborozó lánnyal (,akinek a nevét már nem is tudom) beúsztunk alá, a sűrű zápor összefüggő vízfalába. A cseppek pezsgve forrtak egybe a folyóval, melyből a szivattyú kiszakította őket percekkel korábban. Mi ebben a forrásban lebegtünk. Fentről a cseppek tömték el az eget, lentről a hűvös víz ölelte testünkent. Szinte víz alatt voltunk, a pára, az apró cseppek miatt a felszínen sem lehetett könnyen levegőt venni. Tapostuk a vizet, és kiabálva ujjongtunk. Elmondhatatlan élmény volt, azóta sem éreztem, de néha még eszembe jut.

Ahogy kifele tempóztunk a partra, a lányhoz szóltam: holnap is be kéne úszni, olyan jó volt. Nem válaszolt, csak mikor már a partra léptünk. Rám nézett és azt mondta: nem, ez olyan jó volt, hogy töbet nem szabad megismételni. Döbbenten néztem rá. Elvesztené a varázsát, felelte. Én bólintottam, és többet nem úsztam be a záporfal alá.