Visszhang

Nem akartam ám eltűnni. De tény vagy a net szolgáltató, vagy én nem értem rá, hogy bármit is lejegyezzek. Csütörtökön sikerült hajnalban megtartani első igazi önképzőkörös foglalkozásunkat. Egyelőre csökkent létszámmal, de remélhetőleg azonos hatásfokon. Művésznővel reggeli kávé címén az egyesület ügyes-bajos dolgait rágicsáltuk. Állásfoglalást kért egy régóta húzódó kérdésben. Igyekeztem politikus és őszinte is lenni, hogy minek, azt már nem tudom. Kavarás hegyek eredménye, de nem ment el egy pályázat, amire dolgozgattunk már vasárnap este óta.
Aztán itt ebédelt Kedves, fini nem csilis, de paradicsomos babot főztem, aszonta' neki izlett. Én picit bealudtam, hogy este vacsival sétával és koktéllal összekötött remeket csapjunk kettesben. Nagyon ideje volt már. Aztán szintén régóta áhított örömmel együtt is alhattunk végre.
Pénteken egyés délután, este nyolcig, próbáljuk a darabot, ami már inkább szitokszó közöttünk. Két tánckar-tag lesérült, a többiek sem tudják mindig mit miért, én meg próbálok zenét csinálni az egészhez. Nem épp' felemelő. Mindenesetre kedden este fél héttől előadás az Aulában, aki gondolja nézzen be. Jó, ha fél óra lesz, annyit még állva is kibíhat a néző. ;o)
Hugi itt volt, ma ment suliba, én meg megyek megint próbálni...