Éhség

Hmm... Az éhes agy állítólag jobban fog. Ez rám most annyiban nem igaz, hogy lehet, hogy jól fog, de nem fogalmaz. Azért megpróbálom.

Röviden elmesélem, hogy mi történt vélem Péntek óta. Mert közben elmúlt a szombat meg a vasárnap, és a hétfõ fele is. Péntek délután egy kellemes teázós beszélgetésben volt részem egy majdnem alvó majdnem orvossal. Néha egyész koherensnek mondható módon beszélgettünk, és nem csak én beszéltem (nem annyira koherensnek mondható módon). Mindenesetre vettem egy kis zacskó Sevillai Narancs fentázianévre hallgató teát. A Vörös boszinak szánbtam ajándékul. Mert, ha már ott, nála nyálazzuk a tételeket, és olyan gondos, hoyg nem átall kávét s téát adni, akkor valamivel viszonozni illenék. Ez a narancsos feketetea-keverék kellemes és olyan hozzáillõ, azontúl igen kedvelem. ;o)

A teázást németóra követte. Egy berlini leányzó itt önkénteskedik egy fogytékos-napközi otthonban, és magyarul tanítgatom, õ meg engem németül, valahogy úgy, hogy õ beszél magyarul, amit én németül próbálok kijavítani. Nagyon mókás. Nem biztos, hogy tökéletesen hatékony, de valahogy nem zavar a bénázásom németbõl, mert tudom, hogy nem az számít. És így sokkal könnyebben megy a megszólalás.

Német után rettentõ éhesen értem meg a kedveshez aki sülõ fasirttal és vacsorával fogadott. Hogy az milyen érzés volt. :,o) Meghatódtam, még ha én pucoltam is a krumplit a köretnek...
Ettünk, filmet néztünk és aludtunk (a teljesség igénye nélkül :oD ). Szombaton azután soká ágyban maradtunk. Felkerekedtem, s a ház oldalában lévõ minipiacon vettem tojást, zöldséget, füstölthúst, ezt-azt. ÉS után jól megreggeliztünk kettecskén, mai már-már ebéd volt. Késdõdélután tettem csak fel a levest, s már jöttek is értünk mirer kész lett. A kedves volt és jelenlegi munkatársai brigádvacsit tartottak, s erre mi is hivatalosak voltunk. Nyolcan ültünk egy asztalhoz egy gyûszûnyi helyen, amit viszont nem ajánlok. Salibár a neve. És ugyan nincs szerzõdés, de óva intek mindenkit, akit Pécsett oda fúna a szél. "Sose rendelj, gyümölcskelyhet!" Fagyott, és konzervlé ízû gyümölcsdarabok vaniliasódóban (puding helyett)... :o( De a társaság mindenért kárpótolt! Annyit de annyit nevettem! :o)
Brigádbuli után a rádiós barátomhoz voltunk hivatalosan ketten. Ilyen csöndes-ülõs-borozgatósra. Nem is hõzöngtünk. Csak csendben megittuk Vylyan roséját, meg a pécsi borkutató 2003-as vörös cuvééjét. Hajnalban sétáltunk haza. Kiben-kiben ilyen olyan emlékkel arról, hogy mi is a fontos a mai estébõl. Kedves még filmet nézett volna,de én befordultam és elaludtam.

Vasárnap = VÁSÁRNAP! Ki is mentünk, nézelõdtünk, vágódeszkát s pótlepedõt vettünk. Sakkészlet az nem volt. Hazafelé már mardosott az éhség, amikor Kedvesem egyik öreg barátnéjához a hatvanéves fõ polgárikör-szervezõhöz akart még beugrani, sztrájkot hirdettem. És mondtam, hogy majd a kapu elött megvárom. Így is lett. Mire kijött tehát, nem csak éhes voltam, de fáztam is. Rossz húzás volt a részérõl. Már õ is tudja. Hazáig egy szót se szóltam, s hol elötte, hol utána bandukoltam. Valahányszor mellém akart jönni elésiettem, vagy lemaradtam inkább. A végére már kutyául érezhette magát, s meg is untam a játszmát. De már csak ebéd után mondtam ki, hogy nem haragszom.
Délután megnéztük a Birodalmat amint visszavágott, engem nem annyira lepett meg Darth Vader kijelentése: "Én vagyok az apád!" Kedvest inkább... :o)
Aztán valahogy egyszercsak hétfõ lett.

Én meg sorban álltam tülekedtem. Megszereztem jópár barátom indexét, és mint megtudtam tizenegykor már semmi tumultus nem volt, és jóval kényelmesebben megszerezhettem volna az indexeket. Az igazán sokkoló akkor is az volt, amikor egy kb. 3*2,2m-es területen ácsorgó nagyjából negyven emberen verekedtem át magam, hogy kijussak az épületbõl. Még sosem tûnt ennyire szûknek az a folyosó. Hiába a tanárképzõn még fizikai órafelvétel van, és csak az jut be az órára, aki bejut a tanárhoz a felvétel napján. Ahány aurrán siklottam át egyszerre. persze egyik sem a nyugodtabb fajtából annyiszor próbáltam elnézést kérni. Nem mondom, hogy jobban lettem tõle. Ezután igen jól esett az amúgy tömött kávézóban szinte egyedül elfogyasztani a kakaóm.

Hmmm. Még volt ma egy s más. De már annyira éhes vagyok, hogy abbahagyom. Mert van még a levesbõl, amit szombaton fõztem. A receptet holnap fölteszem! :o)