Rohangászós, falramászós

Ilyen volt a hétvégém. De azért túléltem. Szombaton Hugival hazamentünk, Miután õt sikerült kis lakába aportírozni telefonon kaptam értesülést a saját feledékenységemrõl. Mert szakmai önképzõ hétvégéink sorában ez is egy volt. És így nekem Pécsett volt jelenésem. A visszaút megszervezése és tervezése gyorsan ment, mondhatni, rutinos vagyok a témában. Sajnos. Így aztán otthon is voltam is meg nem is, hoztam is magammal töltött paprikát, még mindig fagyott is.
Vasárnap kellemesen lezsibbadtunk, és munkatervvel dícsértük ülésünk végét. Fárasztó volt, de legalább a következõ lépést sikerült meghatároznunk, és remélhetõen hamarosan a valós munka sûrûjében gázolunk majd.
Délután részben szándékosan rátörtem Orvoshallgatóra. Nem fizikailag, csak MSN-en. Tudni szerettemm volna, milyen megoldást lát õ a helyzetre amit generáltam. Vicces kicsit, ha így leírom. Elõidéztem valamit, aminek nem tudom a megoldását. Az hagyján, de olyant terhelek vele, akinek épp' ez a nehéz most nagyon. Én egy BAROM vagyok, tudom. Így utólag végiggondolva nem is tudom, mit reméltem. Állatság, hogy még bele is nyomom a fejét abba a szószba, amit én fõztem. Valami olyasmit szerettem volna, hogy sajnálom, nem akarom bántani, ezért rábízom, hogy neki mi a legkényelmesebb megoldás a helyzetünk kezelésére. És teljesen elfogadom azt. Ezzel persze még mintegy beljebb is lököm a probléma bugyraiba, szép és empatikus megoldás. :oS Mindenesetre szükségét éreztem valamiféle útmutatásnak, amivel pontosabban láthatom, hogy okozom a legkevesebb fájdalmat, és ebben õ az adekvát forrás. Kár is ragozni.

Tegnap lelket mentettem. Utazásszervezõ outolt otthon, ahogy az általában sejthetõ, nem épp könnyû fogadtatással. Ez persze kiborította. Én meg igyekeztem jobb kedvre hangolni, ha mással nem is, azzal, hogy meghallgattam. Aztán Filozófuslánnyal moziba mentünk, és végre kicsit beszélgettünk is egy-egy pohár bor mellett a Trafikban. Egy hónapja akartuk már, és mint jólmegérdemelt gyümölcs úgy hullott elénk a beszélgetés. Igen jól telt az est, ha nem is a filmmûvészet legremekebb alkotása volt mûsoron. :o) Még mindig lakótársat keresünk így szólt a cím. Bár ez inkább a fiatal felnõttek révkeresése volt már semmint az idegen várost bolyongó fiatal lélek csapongásai. Nem annyira lakótársat, mint életcélt társat kerestek hõseink és szerencsésen, szerencsétlenül, de szerelmet is találtak a hétfõ esti mesében. Szórakoztató volt mindenképpen. Ha épp nincs nagyobb vágya az olvasónak, akkor egy estére ez is megteszi. :o)