A recept...

Ígértem, hogy megírom aszombaton készült, vasárnap megkezdett és tegnap befejezett leves receptjét.

Ímé:

Végy egy tanyasi csirkét. Amolyan kukoricán hízott, sárgazsírú, fiatal állatot. Vágasdd le szakértõvel (mondjuk a Kedvesed édesanyja) jó elõre. Ha meg is pucolja, és szét is bontja, az kész fõnyeremény. Vedd a lábait, a pípjét, a hátát és a nyakát, tedd bele egy fazékba. Vedd a szívét s a zúzáját, s ezutóbbit vágd kisebb darabokra. Öntsd fel vizzel, annyival, hogy ellepje, és még egy ujjnyival fölé. Sózd borsozd a hideg levet. Tedd tûzre, kis lángra. S lassan kezdd fõzni. Ne forrjon nagy lobogással! Csak épp pezsegjen a víz. Erre a legjobb a gáztûzhely. Az elsõ komolyabb forrás, vagy olyan fél óra múltán a leves tetején felgyûlt habot össze kell szedni, és levenni onnan. Mondjuk egy kanállal.
Ekkor az elõre meghámozott, darabolt sárgarépát és gyökeret, a hámozott és félbevágott zellert, kolompért és a három egy-egy hüvelyknyi pórészárat is belerakjuk a levesbe. Ami ujabb fél órát fõ még eztán. A zöldségekkel együtt még sózhatjuk a levet, mert azok is igénylik, nem csak a hús. Továbbra is kis lángon fõjön, lehetõleg ne forrjon nagyon. S az idõ elteltével asztalra is adhatjuk a gõzölgõ, aranysárga, gazdag húslevesünket.

Jó étvágyat hozzá!

A magam részérõl a húshoz paradicsommártást és kruplit külön fogásként adtam.