Easy like the...

Kellemes vasárnap reggel. Két órája blogokat olvasok. Leginkább Őt, tisztára rákattantam. Mohóságomban minden betűt hamar elolvastam, befaltam.

Mostanra meg kezdek éhes lenni. Szerintem rövidesen meg is eszem a főtt sonka maradékát. (mustárral, nyamm)

Meg ne kérdezzétek, milyen volt a koncert. Amire Kedvessel, akinek új nevet adtam, végül mégsem jutottunk be. Mire a Gyárhoz értünk, ami tegnaphoz képest korán volt (kb. tíz), a sor már a régi fürdőnél a basa utcába torkollott. A sarkon a tömeg mellett biztonsági őrök álltak, hogy mégse szaladjon ki senki a hatosra a kocsik közé, amint rádöbben ma már nem jut be koncertezni. Csak a hetijegyeseket engedték be. A Fürdő mellett kis csapat "isemerős". Az egyik eszméletlen vékony hangon szólt utánunk, hova mentek. Az ilyen vannabí buziktól meg a felvett maceráiktól kikészülök. Ott állt köztük az egyik régi "short story"-m. A nézésében még mindig ott van az a bárcsakmegdughatnálak fény. Pedig tudja...

Na jó, reggelire fel. :o)