Évkezdés

Gondolhatná a kedves olvasó, vénségére meghibbant a fehértörzsû bükk. Ám szó sincs errõl. A kínai hodújév kezdõdik éppen. S ezzel átlépünk a kakas évébe. Mától. Nagy boldogság ez, a kínaiak, legalább annyira ünneplik, ha nem jobban, mint mi a szilvesztert. Náluk ez egésznapos mulatság, és évre szóló, hosszútávu döntéseikben gyakran mérlegelendõ szempont, hogy melyik évben is járnak. Ezért évkezdés.
Meg azért is mert elindul a második félév is lassan. Beiratkoztam, tandíjat fizetek, tanárokat hajkurászok, hogy vegyenek fel az órájukra. Órarendet alakítgatok, tervezgetek, számítgatok. Ahogy egy mai összefutásban, egy ismerõsöm mondta: annyit kell most elintézni egy nap alatt, mint máskor egy egész héten. No igen, de közben ez most egy hétig tart. Minden nap. De így legalább van értelme. :o) Jó kimozdulni a könyvek mellõl.
Jó kicsit a dermesztõ hidegben sétálni, figyelni, hogy a szikrázó napsütésben lehelletünk párája, hogy kavarog sûrû felhõ gyanánt arcunk elõtt. Érezni ahogy a fagyos hideg pirosra csípi az arcot, és a fagyott tócsa tükre még a napnak sem enged sikos szilárdságából.
Kicsit könyvtárazok majd mingyárt, közben kapok idegrohamot is, hogy te jó ég, a szigorlati anyaggal meg nem haladok. Feszültségem Kedvesen csatan, aki persze nem érti a helyzetet, és nem is mer szólni sem hozzám. Ettõl frusztrálódni kezdek, hogy már mér nem vagyok kicsit kedvesebb. De az Ég szerelmére! Nem megy. :o/ De sebaj elindul az év, s beránt, mint a fûnyírót az apám. (csak a bovden ne szakadjon!)