A tegnapi elmaradt

Így jó reggelt mondok, s nem jó estét beköszönés gyanánt. A tegnapi amúgy amolyan, boldog, semmittevõs nap volt. Persze kicsit olvastam a szigorlati anyagot, meg cseteltem, meg blogokat olvatam, meg feltöltöttem egy receptemet egy másik oldalra. Meg átkoztam a sorsot, hogy eltûnt (eltelefonáltam ) a pénzt a kártyámról...
Alapjában véve nem érzem, hogy túl hasznos lettem volna, de azt sem, hogy ez különösebb lelkiismereti válságot okozna.
A tegnapi nap még is különleges volt. Ezuttal Kedves aludt nálam, s a változatosság kedvéért nem én nála. Ez pediglen azért vala így, mert bár nála kényelmesebb, tágasabb, felajánlotta az õ építész exének, hogy ott aludjon, persze nem egyedül. :o) A világ igen-igen kicsi. Ezt azért mondom, mert még az idõ tájt, hogy Kedvesemmel ismerkedtünk, megismertem Építészt, mint igen jó barátot. És csakhamar kiderült, hogy Építész bizony nem épp magányos, ha kicsit egyedül is él. Mert párja a messzi pestre ment egyetemre. És ez a legény, a Néptáncos, nekem általános és középiskolai ismerõsöm, aki egy évvel felettem járt, végig ugyanazon a tagozaton. Hát persze, hogy ismertem. ;o)
No, Néptáncosnak most épp itt volt dolga, meg lesz is, minden csütörtökön februárban. Régi csapata visszahívta táncolni. Valami márciusi bemutatóra. És õ örömmel elvállalta. Kedvesem pedig felajánlotta, hogy aludjanak nála, õ meg valahol máshol. Aztán a sors úgy hozta, hogy most épp egyik velem együttlakó sincs Pécsett, hát mehívtam Õt hozzám. :o)
Ezért maradt el a tegnapi bejegyzés. Talán megértitek, ha inkább vele voltam elfoglalva, és nem a billentyûkkel.
De elõtte egy kedvenc helyünkre mentünk vacsorálni... :o) Az Olíva. Nos igen én az Olívát szeretem. Fenséges méretû, és ízû adagok, nem csak a paradicsomos de határozottan olasz ízek, udvarias, kedves kiszolgálás. Kell ennél több? :,o) No igen, meg szemben ül és vacsorál Kedves... A bõ választék ellenére, no meg böjt ide vagy oda, én megint kemencsés csirkét rendeltem. Ám ezuttal fokhagymás pizzakenyérrel. A multkor kitapasztaltam, hogy a zöldköret nem megy hozzá. Elmesélem milyen is a kemencés csirke.

Végy egy csirkemellet, filézd (filéztesdd) ki. Sózd, és hagyd kicsit állni. Majd borsold, pirospaprikázd, de csak enyhén és cak a felsõ felét. Tedd kis tepsibe és takard be fóliával. Told be a "kemencébe", amit már elõre jól felmelegítettél, mikor jócskán kifekéredett a hús, halmozz a tetejére gombás ragut. A gombás raguhoz használj hagymát sót kevés borsot, és apróra vágott gombát. Épp csak annyira rottyantsd össze, hogy kicsiny levet eresszen, aztán zuttyintsd a húsra. Takard be sajttal (vastagon!) És told vissza a "kemencébe", míg a sajt rá nem olvad, és elkezd pirulni. Egyszerû és mennyei étel!

Böjtölõktõl elnézést, de majd húsvét után érdemes kipróbálni! ;o)